Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Szüleim vitájánál kiállhatok...

Szüleim vitájánál kiállhatok valamelyik fél mellett?

Figyelt kérdés

Egész végig úgy nőttem fel, hogy amikor a szüleim veszekedtek valamin, legszivesebben jól beszóltam volna apámnak, amiatt, ahogy anyukámmal beszélt. Nyilván sose szóltam bele a dolgaikba, de így hamarosan 18 éves fejjel, egyre jobban idegesít apukám viselkedése. A kapcsolatomról apámmal nincs amit mondani, egyszerűen nincs, nem is volt, nekem apám a biztos anyagi háttér megetermtőjét jelenti, se többet, se kevesebbet.

Anyukámat nagyon szeretem, és sokszor megvédeném...


Tudom, tudom, nem az én dolgom, ne szóljak bele, de ha folyton így összetöri anyukámat, aki mindig kedvesen várja haza egy-egy hosszabb út után?


Nem is igazán a gyermek beszél belőlem, hanem, mint embert zavar, hogy hogy lehet valaki ennyire érzéketlen és gonosz.



2018. szept. 8. 15:50
 1/4 A kérdező kommentje:
a kérdésben bár vitát írtam, itt mégis simán színtiszta, értelmetlen veszekedésről van szó...
2018. szept. 8. 15:52
 2/4 anonim ***** válasza:
87%
Ha onallo szemelynek erzed magad, akinek szabad velelmenye van, akkor igen. Ha a csalad kutyaja vagy, akkor "kuss" a neved. Logikus.
2018. szept. 8. 16:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/4 HaEv ***** válasza:
59%

Kedves Kérdező!

Valóban ez a szüleid dolga.

Több válasz is lehetséges igazából,ahonnan érdemes átgondolnod ezt a helyzetet.

Először is - a szüleid ezt vajon meg tudnák-e beszélni egymással, ha ráébrednek, hogy mit tesznek?

A másik lehetséges nézőpont: ahogy látom, ez nem újkeletű probléma, hogyan lehet, hogy édesanyád még mindig ilyen körülmények között él? Vajon akkor neki megfelel, hogy apukád hazahozza a pénzt, cserébe pedig megalázhatja őt? Ezért nem lépett még ki belőle? Vajon jóval korábban miért nem merült fel édesanyádban ez a kérdés? Az egyik lehetséges válasz, hogy ő neki igazából ez megfelelő, mert sérült az önértékelése és függ attól, hogy valaki büntesse őt, mert akkor nyugszik meg a lelkiismerete, ha vezekelt. Ez furán hangzik, de sok nő él ilyen kapcsolatban ezért. Természetesen nem tudatosan. És természetesen, nem tudom, hogy anyukád is ilyen beállítottságú-e, csak egy lehetséges verziót vázoltam. Az én anyukámmal azért veszekedett az apukám, amiért később felnőtt fejjel én is: nem a valóságban élt, és bármilyen helyzetben neki kellett lennie az áldozatnak és a szegénynek, akinek segíteni kell, mert ha nem ezt tette az ember, akkor egy rohadt, szemét, önző ember volt. Kifelé mindenki azt hitte, hogy szegény asszonyka, mindenki csak bántja. Hihetetlen tehetséggel paprikázott fel embereket. De ez nem jelenti azt, hogy ilyen a te anyukád is. Fogalmam sincs.

Változtatni szeretnél. Igazad van. Ez nem normális! Ez a hozzáállás, hogy védeni a gyengéket, változtatni a rossz dolgokon már a felnőtt ember ismertető jele!

Nézzük apukádat. Lehet, hogy ő az a fajta férfi, aki képtelen a gyengédségre, mert ilyen apa nevelte és soha nem kapott igazából mást - elfogadni sem tud mást. Az ilyen apa gyengéje a lánya. Ha lány vagy, tudsz neki arról beszélni, hogy "apa, nagyon szeretlek, de nem szeretnék olyan házasságban élni, mint a tietek, pedig statisztikailag nagy a valószínűsége, hogy olyan férfit választok, mint te vagy. Lennél esetleg mostantól olyan férfi, akire te engem rá mernél bízni? Csak hogy ha rámtalál, felismerjem." Ha fiú vagy, akkor mondhatod ezt úgy, hogy olyan férfi leszel, mint ő, és nagy valószínűséggel olyan nőt fogsz választani, mint édesanyád. Szeretnél az a férfi lenni, aki jól tud választani, de ehhez neki kell olyan férfinak lenni, mert róla veszed a példát, az ő életét fogod örökölni - nem csak a pénzét. A legtöbb férfit megérinti ez! Nem fog meglátszani, de megérinti, összetöri és ha továbbra is szeretve van, képes változtatni.

Szóval, nem tudom, hogy melyikőjük a "nagyobb" ludas, valószínűleg mindkettő egyformán. A lényeg - biztos, hogy tudják, nem normális, amit csinálnak. Biztos, hogy akarnak változást. Biztos, hogy nem érzik jól magukat ebben. És biztos, hogy tőled nem fognak segítséget elfogadni. De ha a védelmező szülői ösztönükre hatsz, abban nagy eséllyel lesz annyi erejük, hogy változtatni tudjanak. Ez az ösztön a legtöbb szülőben - hálistennek - igencsak erős, tehát nagy eséllyel tudnak belőle meríteni a változáshoz.

De ami a legfontosabb: ez nem a te gondod kéne hogy legyen. Ők a felnőttek! Te hozd meg a jövődre nézve a saját döntéseidet, mert lehet, hogy ők sosem fognak megváltozni, azonban ne hagyd, hogy ez túl nagy hatással legyen az életedre. Szereted őket, ez rendben van. De ne engedd be jobban őket az életedbe, mint az valóban jó. Később ezért IS nagyon büszkék lesznek rád!

2018. szept. 8. 16:20
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/4 anonim ***** válasza:
87%
Persze, hogy kiállhatsz. Főleg, ha az egyik bántja a másikat. Főleg, ha az erősebb bántja a gyengébbet. Teljesen természetes szerintem, ha nem hagyod szó nélkül, hogy bántják édesanyádat. Akkor is természetes, ha az édesapád az, aki bántja.
2018. szept. 8. 17:24
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!