Ti, akik elégedett, boldog gyermekkort tudhattok magatok mögött, mit csináltak jól a szüleitek?

Én hálás vagyok, hogy kertes házban laktunk és egy olyan utcában, ahol minden család ismerte egymást és jóban volt. Kb. hetente voltak öszsejövetelek, amikor is sütögettek a kertben a felnőttek, mi gyerekek meg játszhattunk egész este. De egyébként is folyamatosan kint játszottunk, nagyon jó környéken laktunk.

Ezen kívül mindkét szülőm dolgos, saját vállalkozást csinált és megdolgozik minden forintért, ezért sosem kellett nélkülöznünk és élvezhettük ennek minden előnyét. Egészen egyetem végéig, meg azzal is úgy voltak, hogy az az időszak a legjobb az életben, használjuk ki és ne a diákmelóval kelljen foglalkozni.

Jó környéken laktunk, mindenki ismert mindenkit , a családunk vagy, de összetartó szerencsére. Minden rokonnal jó a kapcsolatunk . Állandóak voltak a családi túrák, közös programok. Majdnem minden héten voltak nálunk ismerősök a gyerekeikkel , akikkel azóta is jó a viszonyom. A szomszédgyerekekkel nőttünk fel, bármikor számíthatunk egymásra azóta is.

Szintén nem parancsoltak, de rávezettek miket a házimunkára, segítettünk főzni , lassan megtanultunk egy csomó receptet. Persze volt gépmegvonás meg büntetés ,meg sötétedésre hazatérés, de hamar tanultunk belőle.

A hobbijainkban motiváltak minket. Én lovagoltam éveken át , a tesóm gördeszkázott.

Amilyen állatot szerettünk volna, (persze ami nem nagyon mint egy kutya) megkaptuk, kizárólag ha gondoskodunk róluk. Sokat tanultunk ebből is. Sokat jártunk a természetben tanulmányoztuk az erdőt és élővilágát. Nem voltunk otthonülős család.

Visszasírom ezeket az időket.

Nem kényeztettek el

Megtanították hogy mi az, hogy mérték

Megtanították, hogy ki érdemel tiszteletet, és hogyan kell bánni az emberekkel

Elvittek Magyarországon belül, de rengeteg helyre. Túrázni és várost nézni.

Sokáig nem kaptunk telefont, aminek nagyon örülök.

Engedték, hogy pifára essek, és megtanuljak egyedül felállni, de azt is megtanították, hogy mi az a pont amikor viszont segítséget kell kérni.

Nem engedtek a tv előtt ülni, hogy ne függjek rá :)

Megtanították, hogy mindenkinek, akinek tudsz segíteni kell :)

Számomra ezek nagyon fontosak, és ezt otthon tanultam, tőlük :)

Bár nekem 16-18 éves korom között volt egy átmeneti "boldog nem vagyok de boldogtalan se" korszakom az elhúzódó válás miatt, nagyon jó gyerekkorom volt. A vàlás alatt, után is nagyon jó kapcsolatom volt mindkettejükkel.

Szeretetben, tiszteletben neveltek. Nem kaptam meg mindent amire rámutattam, ha rosszul csináltam valamit, elmagyarázták. Magyaráztak. Sokat, és türelmesen. Mindig szerettek, támogattak és büszkék voltak rám és ezt éreztették is. Rengeteg közös programra mentünk. Mikor 9 éves koromban húgom lett, nem hanyagoltak el, egyensúlyban voltunk. Később se varrták a nyakamba, nem lettem bébi csősz. Nem korlátoztak, nem voltak nagyon szigorúak és nem bántottak soha.

Máig pontosan emlékszem, 8 éves voltam, mikor nyaraltunk és akkor még hármasban hatalmas túrát csaptunk. Nagyon jól éreztük magunkat. Úgy gondoltam szórakozásból felmegyek egy magasabb részre. Fel is mentem nagy küzködve, büszkén néztem hogy milyen kicsi minden ott lent. Végül rájöttem hogy ez nem oké, visszamenni már túl meredek. Apa utánam jött, még nem ért fel teljesen, amikor én beleuntam a várakozásba és elindultam. Fáradt voltam, a talaj pedig omlós volt. Megcsúsztam, de nem sokat. Apa megfogott és úgy sikerült megkapaszkodni. Nem lett semmi bajom de volt pár horzsolás. 2 hét múlva a suliban nagy büszkén meséltem hogy az én apukám mekkora hős :D

Sokszor mentünk túrázni, társasoztunk, játszottunk. Mindent csináltunk és imádtam

24N

Megtanították, mik a fontos dolgok az életben, milyen értékrend szerint érdemes élni.

Sokszor vittek nyaralni, kirándulni, fontos volt, hogy sok időt töltsön együtt a család.

Betegségem ellenére egészséges emberként tekintettek rám, ezáltal nem sérült, önbizalomhiányos felnőtt lett belőlem.

Megtanították, hogy mindenért meg kell dolgozni,semmi nincs ingyen.

Sosem tiltottak, parancsolgattak, mindig megmagyarázták, miért nem szabad tenni bizonyos dolgokat.

Megtanítottak a másság elfogadására, liberális szellemben neveltek.

Hálás vagyok, hogy mindig időben megkaptam a megérdemelt nyaklevesemet a szüleimtől.

Hálás vagyok, hogy nyaranta nagyiéknál lehettem és az unokatestvéreimmel sok időt tölthettem.

Hálás vagyok, hogy édesanyám felnevelt annak ellenére is, hogy tini koromban annyiszor voltam idióta. Igen, anyának nagyon hálás vagyok. És nagyapának, mert ő volt a legdolgosabb ember, akit valaha ismertem. És dédipapának, amiért ránk ripakodott, hogy ne menjünk a kút közelébe.

Hálás vagyok az unokatestvéreimnek, amiért én lehettem a "főnök". :D