Kamionosok gyerekei utáljátok Apátokat amiért ezt az életett választotta?

19

Nem mondtam, hogy "könnyű" munkával élünk jól. Azt mondtam, hogy nem töltünk a családon kívül rendszeresen 3 hétet minden hónapból.

Egyébként én a sofőrködést tekintem könnyű munkának, mert kizárólag fizikai fáradtságot okoz, illetve szükséges koncentrációt a vezetéshez. De nem mérhető számos hivatás nehézségeihez. Látod, minden relatív.

Én is azaz oldal vagyok ,mint amit egyik válaszoló leírt,hogy az apja 0-24 otthon volt,mert a saját munkája olyan volt,hogy alig igényelt pár órát,és amikor tenni kellett valamit akkora ordítozások,kínszenvedések közepette tette,hogy soha nem bírtuk felfogni,mi fáj neki abban,hogy 24 óránként 1-2 órára ki kell tennie a lábát? Már 35 évesen azt mondta ,hogy ő öreg már és sehova nem vágyik menni. Mindig otthon ült,feküdt tv,ma már internet, mindnekibe belekötött az ingerszegény életében,ha valamiért felhúzta magát rajtunk verte le. Minket is a saját képére formált,nem engedett elmenni sehova stb. Anyánk nekünk is helyette végzett mindent,vitt minket suliba,felébredt velünk kaját készített,takarított,dolgozott rendesen stb. Mondjuk az én apám nagyon sok pénzt keresett ezzel az otthonülős munkával (nem részletem). De elképesztően utaáltuk,és alig vártuk ,hogy menjen már el valahova,legyen már nyugtunk.

A kaminohoz csak annyit tudok mondani,hogy egyszer volt egy barátom aki mesélte,hogy utálja az apját aki amúgy kaminos. De nem azért utálta,mert kamionozik,hanem mert részegen elmseélte neki,hogy milyen nőkkel szokta csalni az anyukájukat.

Szóval számomra is ez lenne a talán kétséges,hogy tud hűséges lenni egy ilyen férfi a felésghez?Egyáltalán az-e? Ez a gyerekre is negatívan hat.

És akik elváltak, az jobb???

Faxa lett volna egy MENŐ kamionos APA!

Ehelyett az enyém végigqrta a világot, van egy félhugom, egész életemben őt erőltette, ja és úgy tudom, van egy bátyám is, csak nem ismerem. Mióta megvan a hugom, ő a mindenség közepe. Én a kis töltelék. Hiába nőttem fel, hiába nem beszélek a hugommal, hiába szorítom korlátok közé a kapcsolatot apámmal. Sosem hagyott el úgy hogy soha többé ne lássam, és jobb lett volna ha ő teszi meg, mert én nem tudom. Pedig jobb lett volna. A fél életemet elette.

Hogyan lehetne egy apát azért gyűlölni mert dolgozik a családjáért ?

Maximum hiányolni lehet, esetleg sajnálni, mert neki sem öröm távol kenni a családjától. De gyűlölni ??

Mikor megszülettem, akkor meg tudott egyezni a céggel, hogy 2 hetet dolgozik 1 hetet itthon van. Hálistennek mindig rugalmasak voltak. Nincsenek anyagi gondjaink, lemaradt 1-2 fontos eseményről az életemben, de nem számít. Hálás vagyok érte neki, hogy feladta a komfortos életet azért, hogy a családjával törődjön. Sosem felejtem el, mikor megtudta, hogy a szalagavatómra nem engedik el és nincs aki leváltsa. Ült a kertben és úgy tett, mint aki szereli a biciklimet, közben zokogott. Anyával ültünk bent a konyhában és figyeltük. 4x vette le az első kereket és szerelte vissza. Szerintem anya is akkor jött rá, hogy ugyan sokszor veszekednek a munkája miatt, de a legnagyobb áldozatot apu hozza, és mi sem segítünk neki, ha haragszunk rá.

Végül a szalagavató kérdése megoldódott, mert egyik kollégája elvállalta helyette az utat! :) Akkor viszont a szalagavatós fehér ruhámat bőgte össze! :)

Imádom az öregemet!

Mindent miattunk tett és örökké hálás leszek neki ezért.