Ha a szülők nem vitték semmire akkor a gyerek sem fogja?

Ez csak akkor igaz ha a gyerek amikor felnő akkor is a szüleit hibáztatja az elszúrt életért. Lehet el szúrták a gyerek korát és nem tudott magasabb szintű iskolába menni de felnőttként saját felelőssége , hogyan akarja élni az életét és mit tesz érte.

Ha valaki a szüleit hibáztatja hátralévő életében , hogy semmire nem vitte az már nem a szülei hibája többé. Egyik barátnőm több mint 50 éves . Híres fodrász akart lenni aki világszerte elismert . A szülei nem engedték fodrász iskolába és azóta is őket hibáztatja , hogy nem lett sikeres. De valójában amikor 18 éves lett saját maga elkezdhetett volna tanulni . 35 éve volt rá azóta de nem tett érte semmit.

Ha tenni akar valaki az életért soha nem késő elkezdeni! Akár 20,30,40,50 vagy idősebb is valaki mindig ott van a lehetőség a tanulásra.

A társadalmi mobilitásról sok tanulmány készült. Ezeket érdemes olvasni, mert nem egyéni példák, hanem össztársadalmi statisztikákból dogozik például népszámlálási adatokból.

Én olvastam ilyeneket, ezekből sajnos egyértelmű, hogy aki szegény családba születik, abban is fog élni. Sok iskolarendszer, köztük a magyar sem képes arra, hogy a bekerülő gyermekeket formálja és kiemelje. Bekerül a gyerek, kap egy skatulyát, amikor kikerül ugyanott marad. Normális iskolarendszerben segítenének felzárkóztatni a gyerekeket és lehetőséget adni, támogatni a tehetségeket. Igazából most a család, a szülői háttér határozza meg, hogy mi lesz belőled. Ahol támogató közeg veszi körül, foglalkoznak vele, tanulnak vele vagy magántanárhoz küldik a gyereket, teljesen más, mintha a negatív példát látja otthon, isznak, káromkodnak, elherdálják még a kis pénzt is. Nem járnak kulturális programokra, színházba, nem utaznak. Egy ilyen gyermek hatalmas hátránnyal indul a többiekhez képest. Kivételek szerencsére mindig vannak, de az átlag sajnos ez.

Igen ez az én idömben igaz volt, kivéve ha alapból okos volt egy gyerek föleg matekból, és felvették jó gimibe! Az én szüleim melósok voltak, vidék, téglagyár, büfé... Ami tanácsit kaptam kisiskolás kortól az volt hogy “tanulj tinó ökör lesz belöled” egyszer ült le anyám velem leckét írni és kiborult mert nem tudtam összeolvasni 2 betüt: L,ó. Verte a fejem hogy ló te hülye! Ott volt az eminens osztálytársam aki mindent végig nézte. Nagyon szégyeltem magam elötte...Utáltam tanulni ez miatt és féltem is tölük. Gyakorlatilag végig melózták az életüket, semmit nem törödtek azzal hogy tanul a hugom meg én. Ebböl következett az hogy 16 évesen otthagytuk a középiskolát inkább dolgozni mentünk ide-oda.. Kinek a hibája ez? A szülöé!

Most nekem van 2 gyerek általános suliban! De ha beldöglök olyan fáradt vagyok akkor is leülök velük minden nap, türelemmel! Együtt tanulunk, a kegjobbat próbálom kihozni belölük és szeretnek tanulni. Jók is a jegyeik és büszke vagyok az eredményeikre! Sosem felejtem el anyám és a ló te hülye! 40n

Jo par eve tortent: Kolleganom kislanya (szakmunkas szulok gyereke) iskolas lett.Nehany het mulva a tanito neni uj ulesrendet csinalt.Egyik padsorba ultek az okos gyerekek, a masik padsorba a butak.A kislany a butak koze kerult.(6 EVES GYEREKROL BESZELUNK!) Ez a buta kislany ma egy neves egyetemi korhazban orvos.A tanito neni meg megmaradt falusi tanitonak.

Szoval nemcsak a csalad tudja visszahuzni a gyereket.

Olyan csaladban ahol a szuloknek van diplomajuk elvaras hogy a gyereknek is legyen. En nem hallottam orvos szulokrol akiknek a gyereke pl gyarban a szalag mellett melozik.

Felesegem szulei diplomasok es anyosom apukaja is diplomas. A felesegem is lediplomazott de nem tud benne elhelyezkedni.

Apos is lediplomazott es az a szakma a modern teknikanak koszonhetoen mar kihalt. Ugyan van jo allasa de ahhoz nem kell diploma.

Anyosnak is van diplomaja de nem is dolgozik, regen pedig vmi titkarno volt. Ahhoz nem kell diplma, foleg az nem ami neki van.

Itt latszik hogy a diploma nem feltetlenul biztosit jo megelhetest, itt inkabb presztizs kerdes volt. Ugyan apos jol keres, de mint mondtam ezt nem a diplomajanak koszonheti.

Nalunk szulok szakmunkast vegeztek, en is szakmunkast vegeztem meg erettsegiztem is.

Szerintem diploma nelkul is lehet vinni valamire. En pl jovore vallalkozast csinalok, amit nem tudnek megtenni ha nem jarok szakmunkasba es nem tanulom ki a szakmat.

Korabban dolgoztam vallalkozoknak akiknek meg erettsegijuk sem volt de jo szakemberek voltak es rengeteg penzt tudtak keresni.

Jó példa a párom. A szülei betanított munkások, nagyon keveset keresnek (talán ketten 300 körül vagy még az alatt), sosem volt semmijük, a nagyszülői házban élnek még mindig. Igaz, a páromat én kupáltam ki még a kapcsolatunk elején, de szépen összekapta magát a szegény családból jőve, kezdi levetni az ott tanult hasznotalan mentalitást, és már nagyon jól keres (a szüleinek közel 4x-esét), saját lakásunk, magas életszínvonalunk van. A szülein látom, hogy szúrja a szemüket a dolog, kb azt mondják, miért kell nekünk 7 milliós autó, ha elmegy alattunk az 1 milliós is, de megpróbáljuk elengedni a fülünk mellett. Nem csak anyagilag nem vagyunk egy szinten, de agyilag sem, nem a semmiből jutottunk oda, ahol most vagyunk, egyébként még elég fiatalon. Pár év alatt nagyot tudott ugrani a párom fizetésben, pozícióban, és ezt 70%-ban nekem köszönheti, hogy én tudtam, mikor hogy kell helyezkedni, mikor melyik céghez, mennyiért, mit kell tanulni...stb., a többi az ő fáradozása. A szülei ebben nincsenek bent.

Nem szép dolog, de vitánk alkalmával már volt, hogy a fejéhez vágtam, hova jutott volna nélkülem, ha csak a szülei egyengetk az útját. Nyolcadát keresné a mostaninak, és még most is otthon osztozna a testvérével egy 16m2-es szobán, aminek még a fűtésén és a melegvizen is spórolni kell.

Úgyhogy igen, ha a családon múlna ő sem tört volna ki a szegénységből valószínűleg. De ha a embernek van egy "mentora", aki egyengesse az útját, akkor még lehet belőle valami. Önmagában ritka, mert az ember hozza a semmirevaló mentalitását, emberi kapcsolatait, viselkedését...