Miért kapok szemrehányást, hogy milyen rossz anya vagyok, amikor ő édesgette magához a gyereket? A költözés a legjobb megoldás?

A lányom apjával szétmentünk még a terhességem alatt, sosem volt jelen a gyerek életében rendesen. Én terhesen hazaköltöztem, az emeleti rész meg lett csinálva teljesen nekem /nekünk (van külön nappali, 2 hálószoba külön fürdő, mosdó). Viszont mivel az anyám nem dolgozik, ezért folyton itthon van velünk... Az elején még örültem a segítségének, de egyre rosszabb lett minden. Ő akart fürdetni, etetni, altatni. Merthogy én nem jól tartom, túl meleg vizet engedek, velem nem alszik el olyan hamar, mint vele. Kb sosem voltam kettesben a babával, ha éjjel sírt, akkoris azonnal jött fel, és vette ki a kezemből a babát, hogy "én rosszul csinálom". Tudom, hogy ott kellett volna megállj-t parancsolnom, de padlón voltam még a szakítás miatt is, az első 2 hónapban sokat sírt a lányom is, és nagyon bénának éreztem magam, 1-1 hangosabb szón elsírtam volna magam legszívesebben, nem volt erőm veszekedni is.

Most a lányom 5 éves, odavan az anyámért. Vele alszik, csak az a finom, amit ő főz, az oviban úgy köszön el, hogy délután már mama menjen érte, stb. Ezek nekem nagyon rosszul esnek. Közben az anyám szemrehányást tesz, hogy minek szültem gyereket, amikor ő neveli fel és ha tőlem függne, éhen is halna, mert semmit nem eszik meg, amit főzök neki. Ma este nagyon összevesztünk, és mondtam, hogy az ünnepek után elkezdek lakást nézni, és mindegy hová, de költözünk. Erre hogy csodálatos anya vagyok, hogy inkább megyek putriba a gyerekkel, minthogy elnézzem, hogy ők mennyire szeretik egymást, és hogy beismerjem, megbuktam anyaként. A "mindegy hova" nem putrit jelent, mert nekem is vannak igényeim. Anyám erre elkezdte mondani a gyereknek is, hogy nézd meg anyádat, képes elszakítani az otthonodtól és tőlünk, ki tudja mikor láthatunk legközelebb majd. A gyerek erre elkezdett sírni, hogy ő nem akar menni sehová, itt akar maradni... Nem tudom, mit kéne tennem.

Az anyám változni nem fog, ez világos. A lányom szereti, ez tény, de közben velem sokszor elviselhetetlenül viselkedik emiatt. Félek, hogyha elköltöznénk, akkor ez rosszabb lenne...

(Segítséget és tanácsot szeretnék, nem kioktatást, lenézést, "élősködő vagy" típusú kommenteket.)