A ti szüleitek beszélgettetek veletek ilyesmikről?

Úgy emlékszem, kisiskolás lehettem, amikor már engem kezdtek érdekelni ezek a kérdések. Én kérdeztem, a szüleim pedig mindig készséggel válaszoltak.

A kisfiam 6 éves. Most hozakodott elő azzal a kérdésével, hogy kezdhet-e zsebpénzt gyűjteni, mert a legókatalógusban látott egy olyan legót, amit már nagyon régóta szeretne, de tudja (mert kérdezte, és mi válaszoltunk), hogy nagyon drága, Ő szeretné összegyűjteni rá a pénzt.

A fent felsorolt kérdésekkel nyilván nem rohantam le, de beszélgettünk a pénzről, az elköltés-spórolás fogalmakról, picit arról, hogy mi mennyibe kerülhet, még azt is megkérdezte, hogy anyának és apának mennyit kell dolgoznia ahhoz, hogy a hőn áhított legót megkaphassa. Aztán újra elmondta, hogy Ő szeretne gyűjteni rá.

Nem,soha, annyit láttam hogy mindig el vannak adósodva, telefont nem lehetett felvenni mert mindig a behajtó cégek hívtak, 10 évesen már tudtam mi az a BAR lista..

Nekem ennyi elég volt a pénzügyekből, de idejekorán megtanultam bánni a pénzzel, és felnőttként mai napig rettegek a hitelektől.

Ahogy a 2. Irja, ott voltam, figyeltem, kepben voltam a dolgokkal gyerekkent is, es emlekszem hogy gyakran elhangzott nalunk a “ hjaj, de sokat kell dolgozni ezert a kva penzert” felsohajtas . ( kozepszinten alltunk, se szegenyek se gazdagok nem voltunk). Mindig volt azert zsebpenzem, gyujtottem dolgokra, felfogtam a penz erteket. Diakmunkaztam is sokat amint lehetett, sok kiadast abbol magamnak fedeztem - berlet, nehany ruha, szorakozas, de azert nagyreszt persze szuleim tartottak el.

A ferjemnek azonban nuku penzugyi ralatasa volt a dolgokra, 2 kezzel elszorta azonnal, ha volt egy kis penze, ezert a kezdetektol ram volt bizva a csaladi kassza. Mostanaban kezd beletanulni altalam a dolgokba, az elmult par evben.

Gyermekunknek szeretnem kiskoratol tanitani majd, hogy banjon a penzzel, de meg csak 4 honapos. :)

Volt, hogy beszéltünk ilyenekről, nagyjából képben voltam a család anyagi helyzetével. Most csak az ugrik be, amikor anyámmal nagyon meg akartam vetetni valamit (már nem tudom, hogy mit), ami elég drága volt, és hetekig mantráztam, hogy nekem az kell. Akkor anyám levezette előttem, hogy mennyi a bevételünk, mennyi a kiadásunk (számlák, bérletek, ilyesmi), és hogy ami marad, az napi szinten hány forintot jelent, amiből vásárolni lehet. Aztán beszélgettünk róla, hogy mik azok, amiket meg kell venni, mert nekem kb. csak annyi jutott eszembe, hogy kaja, és kész, olyanra, hogy tisztítószer, például nem is gondoltam.

Így viszont rögtön meg is értettem, hogy miért nem lehet azonnal megvenni mindent, ami éppen megtetszik.

Szüleim sose beszéltek róla, de mindig hol ettől hol attól kellett kölcsönkérni, mindig több embernek tartoztak, lyukakat tömtek, stb. Zsebpenzt sose kaptam. Hajlamos vagyok én is kiköltekezni pedig magamra nem költök, de a kaja rengeteget elvisz nálunk és feleslegesen nem költök minden sza**a.

Én a gyerekeimnek beszelek róla, tudjak mennyit keresek mennyi jön be, es hogy mennyit költünk.