Milyen egy jó anyuka?

Helló!

Itt most szándékosan nem írtam konkrétumokat. Majd úgyis minden kiderül a kérdések/válaszok során.

Arra lennék kíváncsi, hogy egy JÓ anyukának milyen teendőket kell ellátni addig, ameddig a gyereke nagykorú nem lesz. Valamint azután mik a teendői a gyereke felé nézve, támogatás, illetve egyéb szempontokból.

Szóval.... Én egy 19 éves srác vagyok és rettentő sok problémám van az édesanyámmal, aki már elmúlt 50 éves. Sok olyan dolog van/volt, amit azért elvártam volna tőle. De ezekre nem volt és nem is lesz esélyem már.

Nem kell olyan nagy dolgokra gondolni, de ezek a dolgok is hatással vannak/voltak az életemre, nem is kicsit.

A legsúlyosabb sajnos a folytonos nézeteltérés vele, amelyet legtöbbször ő provokál ki. A semmiből is képes káoszt teremteni. Nem lehet vele elhitetni, hogy a baj vele van és nem velem/velünk, hiszen van egy testvérem is, aki szintén velem egy cipőben jár ilyen téren. Sokszor volt már, hogy leégetett engem az utcán,boltban,stb. Tudom, hogy a szülők ilyenekre képesek, hallottam már ilyen sztorikat. Akkor folyton ordibál, bérházban élünk, szomszéd balra-jobbra, mindent lehet hallani. De nem hagyja abba és torka szakadtából visít, meg minden. Ő neki nem gond az, hogy egy felnőtt gyereket megcsapkodjon, illetve elküldje az a.ny.j.á.ba, ocsmányul beszél és nem túlzok. Sajnos apámtól elvált már évekkel ezelőtt és azóta már van neki más, de attól az embertől változott meg teljesen. Külsőre és belsőre is. Azzal az emberrel is folyton veszekszik, majd kibékülnek, majd megint, de durván. Persze ez nem a mi lakásunkban történik szerencsére, hanem ott, ahol az a fickó lakik. Szóval anyám teljesen megvan őrülve évek óta. Külsőre jót tett neki a változás, de belsőre a ''tündérkéből'' lett egy szúnyog, amely a véredre pályázik. Persze olykor béke van, máskor pedig nincs. De a mi családunk az olyan, hogy ami egyik nap megtörtént, az másnap olyan, mintha meg sem történt volna. Én hamar megtudok bocsájtani neki, tehát a haragom nem tartós, de a problémák nem fognak elmúlni és ezek újabb konfliktust fognak kezdeményezni.

Szóval, leírtam azt, hogy anyám mentálisan elég zakkant, de persze mások előtt megjátssza az észt. Most jöjjenek a többi furcsa dolgai.

Valamiért tapasztgatja a rágót. Gondolom amikor enni vagy telefonálni akar itthon, akkor kiveszi a szájából, letapasztja mondjuk az asztal sarkára és utána már elfelejti azt. Ott marad, ameddig nem szólok neki. De mindig felháborodik ezen. Ebben az a ''VICCES'', hogy a tálca aljától elkezdve, a törölközőmig, egészen a gránátalma aljára, a sörös doboz aljára, stb.... minden ilyesmire ráragasztja. Múltkor hozta volna be nekem a tálcát, rajta az étellel, de tudtam, hogy a rágó ott van az alján. Mondom neki, hogy ne hozd ide, mert rágó van az alján, erre ő azt mondja nekem, hogy nincsen rajta rágó, mire én mondom neki, hogy de igen és akkor megnézte, majd kivitte és fel volt háborodva ezen. Hogyan képes azt mondani nekem, hogy nincsen, amikor igenis van rajta rágó! Esküszöm, megáll az eszem.

Oké, tehát tapasztgatja a rágót néha, de most még jöhetnek a többi dolgok.

Már általános iskola alsó tagozatában csapdosott, ez azért volt, mert apám akkoriban szeretett inni, sokszor volt részeg és én nem bírtam nézni, ahogyan anyám bántja őt. Emiatt sokat is sírtam, a kiabálás is sok volt, de nem hagyhattam. Ez nem tudom hányszor fordult elő. De a csapdosás még mindig megvan nála, hiszen karácsony előtt is dührohamot kapott és kiakart dobni a lakásból, visított én meg próbáltam őt csitítgatni, de NEM LEHET!!!! Mint akinek nincs ki a 4 kereke és nem érti azt, amit mondanak neki. Ő teljes mértékben megvan arról győződve, hogy a baj, meg minden probléma ami csak létezik a mi családunkban, az nem miatta van. Édes istenem, a TV, az XBOX 360, a SZÁMÍTÓGÉP, az IPOD, a TABLET, a MACBOOK, ezek mind anyámnak az anyja vette meg nekünk. Direkt írtam így. A tartozásokat is, amelyek olykor a 6 számjegyű összeget elérik, azokat is a mamám fizeti/fizette. De anyám nem beszélt az anyjával éveken át, mert gondolom kicseszett vele anyagi szempontból. Ezt mamám sohasem árulta el, mert káosz lett volna belőle, legalább is ő ezt állította. Most már beszél vele, de ezen kívül más nincs. Mi 3-an élünk egy lakásban évek óta. Apám is gondolom besegít valamennyit a fizetéséből. Testvérem aki 3 évvel idősebb mint én, ő dolgozik és sokat besegített már. Sajnos ezzel az a probléma, hogy anyám és apám sokszor kér tőle pénzt kölcsön, amelyet nem lát soha többet az életben. Emiatt ő is ideges, nagyon sajnálom őt. Hiszen a minimálbér amúgy is kevés, nem tud a maradékból magára költeni, mert egyszerűen rajta élősködnek a nem törődöm szüleim.

Én nem értem, hogy a szülők hogy hagyatkozhatnak a gyerek fizetésére, másrészt nem csak azt, amikor én kaptam fizetést azt is eltudták tüntetni egyik napról a másikra.

Születésnapokra mamámtól (anyám anyjától) kaptunk a testvéremmel pénzt, nem keveset, illetve sokszor karácsonyok miatt itt. Na ezekből mind az lett, hogy a gyerek mire kölcse, semmire. Kell a szülőnek, néha-néha kéreget és végül mind eltűnik. De mindig meg volt az ígérgetés, hogy megkapod ekkor meg akkor és ez még manapság is így van. De mondom, soha többet nem látjuk az életben azt a pénzt. Tehát magyarul anyám képes volt a gyerekei pénzét elszedni. Szó nélkül is. Tanfolyamra jártam 3 hónapig nem régiben. 60 ezret kaptam 3x. Hát volt olyan, hogy a dobozomban kevesebb volt a pénz egyik napról a másikra. Amikor persze szólok neki, hogy hol van a pénz, akkor azt mondja, hogy JA... hát ő kivett pénzt, mert neki kellett. Fontosabb a haja festése, meg a turkáló, mint a csekkek.

A legfontosabb, amiért ezt a kérdés feltettem, hogy anyám soha életében nem főzött vagy sütött, mert Ő NEM SZERETI AZT. Maximum mirelit kajákat vagy virslit, mert attól meghízik a gyerek. Így is ektomorf a testalkatom és edzéssel is nehezen tudtam hízni, de mára visszaestem 60 kg alá. 1 évvel ezelőtt, amikor dolgoztam, akkor 51 kg voltam. Teljesen le voltam fogyva, majd az edzés azért felvitt engem 59-60 kg-ra, de ez a múlté. Én sohasem voltam megelégedve a testsúlyommal sem, szégyelltem, hogy középiskolában is 2 gatyában jártam csak, az is melegítő volt. A tesztoszteron szintem sokszor a küszöbig ért le, nem tudtam mások szemébe nézni, de komolyan, nem tudtam. Ez persze javult, de volt amikor visszatért, tehát mára egy kicsit defektes emberke lettem, aki tele van stresszel meg minden. Nem dohányzom, nem iszok alkoholt sem, semmi ilyesmi. A stressz a legnagyobb ellenségem, habár manapság már nem tudok nagyon meglepődni semmin sem.

Szóval....Egy rendes anyának kell sütni-e, főzni-e a családban? 19 éves vagyok és még sajnos otthon élek, eddig sem főzött/sütött maximum évente 10x. Mindig megkérdezte, hogy mit akarok enni, mire én honnan tudjam. Haverom anyja nem kérdezgeti a gyerekét, hanem süt-főz és a gyerek megeszi. Na nálunk ez úgy működik, hogy MENJ ÁT MAMÁDHOZ. Edzettem és sokszor ettem mamánál, ő mindig ezt mondta: NEM BÍRJA ANYAGILAG EZT AZ EGÉSZET, mert annyit zabáltam.

Mamám egyedül él egy garzonban, egy nyugdíjból, ami szintén kevés és ő ebből az egészből adta meg nekünk azt a sok mindent, ami ma is van. BMX-et is ő vettem nekem még 2013-ban. Ő a spórolós, a lánya meg a nem spórolós. Furcsa.

Sokszor látom azt, hogy a szülők félretesznek a gyerekük tovább tanulására pénzt. Na nálunk ilyesmiről szó sem lehet, nekünk még autónk sincs. Anyám még úszni sem tud.

Érettségivel rendelkező magyar emberekről beszélek, mert apámnak is az van, alja az életszínvonalunk a többi emberhez képest. Leírtam, hogy viszonylag szegények vagyunk, ez sajnos nagymamám elvesztése, illetve mamám testvérének elvesztése nagyon befolyásolta, hiszen ők támogattak minket anyagi téren. Voltak azok az idők, amikor azt mondták, hogy megvan a ... millió forint összespórolva. Na ma ez már nincs meg. Sokszor volt már lekapcsolva a villany, hónapokig nem volt internet. Ilyenek 3x-4x fordultak elő a ... évek alatt. Anyám és apám nagyon nem törődöm stílusban tolják ezt az egészet.

Nem spórolnak, hanem fogyjon el a pénz a hónap végére. Volt már sokszor, hogy éheztem, az elmúlt hetekben is volt ilyen eset. Nem megyek mamáimhoz enni manapság.

Őszintén: Én egy optimista srác vagyok. Egyszer elfogadom magam, máskor nem. Hangulatom is ingadozik általában. Azt érzem, hogy teljesen tönkre megyek, változtatni nem tudok, hiszen betanított munkán kívül nincs semmi sem ott, ahol élek és akkor sem történne semmi sem, hiszen ott van a 2 szülő, aki szívesen kér kölcsön a gyerekétől. Nem szégyellik magukat. Volt már olyan is, hogy tankönyvet ki kellett fizetni, anyám mondta, hogy ez megvan, rá több mint félévre jött a levél, hogy ki kéne fizetni. Máig nem tudom, hogy ki van-e fizetve. Máig nem tudom, hogy mennyi pénz van a családi kasszában. Kb. 1 évvel ezelőtt tudtam csak meg, hogy anyám mennyi pénzt keres, mert még azt sem mondták meg nekem. Semmit nem tudok, mert nem avatnak be semmibe sem. Csak azt tudom, hogy amikor éhezek, akkor már rossz a helyzet. Sajnos én már belefáradtam ebbe az egészbe teljesen. Ez az egész L.E.A.M.O.R.T.I.Z.Á.L engem. Sohasem kérdezték meg tőlem a szüleim azt, hogy miért nincs barátnőm, pedig nagyon szeretnék már egyet, de olyan szánalmas az egész helyzetünk, hogy már én is utálom magamat. Az elmúlt 1 évem is borzalmas volt.

Régen még amikor alsó tagozatos voltam, anyám azt hiszem, hogy nevelési tanácsadóhoz küldözgetett engem, hetente 1x mindig elmentem suliból, a mamám vitt el oda. Ott ismeretlen gyerekekkel játszottunk. Ennyi. Máig nem értem, hogy mi értelme volt ennek az egésznek, hiszen én semmi rosszat nem csináltam. Középiskolában 1x volt, hogy anyám elküldött engem képesség felmérésre AZT HISZEM, egy nőhöz egy bérházba. Oké, elmentem oda, kockákat kellett kirakni, meg mindenféle .... dolog, hogy nekem megtalálja a nő az ideális állást. Szünet volt és addig egy fickóval kellett beszélgetnem, aki persze egy pszichológus volt. Azt mondta, hogy anyámmal bánjak már szebben, tulajdonképpen én voltam a páciens, akinek nincs ki a négy kereke. Anyám hazudott nekem, tulajdonképpen a pszichológus volt a cél. Nem egyszer hazudott már nekem anyám. Én az a fajta ember vagyok, aki megbízik a családjában. De anyám képes szemrebbenés nélkül hazudni nekem. A tartozásairól én szóltam az anyjának. Árulónak nevezett ezek miatt. Ha mamámnak nincsen ilyen áldott szíve, hogy a lányát, aki átverte őt, azt támogassa pénzzel, akkor már rég a híd alatt laknánk. De anyámat ez mit érdekli? Én sem bánok már szépen vele, de nem beszélek nagyon csúnyán, főleg úgy nem, ahogyan ő. Mondom, hogy nem iszok, nem dohányzok, ilyenek miatt büszke is vagyok magamra. Erre megkapom, hogy milyen .... gyerek vagyok meg, stb. Csak a negatív dolgokat kapom meg itthon. De senki sem tud mit csinálni.

Emiatt is vagyok már teljesen ki ezzel az egész dologgal. Egész életemben zavart az, hogy szegények vagyunk. Említettem a haveromat, tulajdonképpen ő volt a legjobb haverom eddigi életem során, ő vele már nem nagyon tartom a kapcsolatot, persze csak azért nem, mert itthon káosz van. Ő az a fajta srác, akinek a szülei teszik a dolgukat.

Elvan látva mindennel, ők sem gazdagok, de teljesen más az életszínvonaluk. Nem vagyok senkire sem irigy, csak nem értem, hogy miért vert engem meg az élet. Amúgy nem utálom szüleimet, mondom, hogy mindig el van felejtve a veszekedés, csak hát ami késik az nem múlik, így ez egy visszatérő dolog marad. Tudom, hogy mit szeretnék meg minden, csak hát a szüleimre nem tudok hagyatkozni semmilyen téren sem. Szóval a kérdésem az volt, hogy milyen egy jó anyuka. Mert annak ellenére, hogy szeretem a családomat, akármilyen ..... legyenek is, ez nem helyén való.

Azta... Ha ezt mind végigolvastad, akkor gratulálok. Sok mindent kihagytam szerintem. A kis rubrika miatt főleg, mert nem tudom visszanézni azt, amit írtam, legalábbis egészében. Mindezek ellenére optimista tudtam maradni, nem utáltam meg senkit sem a családban. De egyet biztosan nem fogok velük sohasem érteni. Tudom mi a célom, stb. De nehéz a helyzet...

A válaszokat előre is köszönöm!