Milyen egy jó anyuka?
Helló!
Itt most szándékosan nem írtam konkrétumokat. Majd úgyis minden kiderül a kérdések/válaszok során.
Arra lennék kíváncsi, hogy egy JÓ anyukának milyen teendőket kell ellátni addig, ameddig a gyereke nagykorú nem lesz. Valamint azután mik a teendői a gyereke felé nézve, támogatás, illetve egyéb szempontokból.
Szóval.... Én egy 19 éves srác vagyok és rettentő sok problémám van az édesanyámmal, aki már elmúlt 50 éves. Sok olyan dolog van/volt, amit azért elvártam volna tőle. De ezekre nem volt és nem is lesz esélyem már.
Nem kell olyan nagy dolgokra gondolni, de ezek a dolgok is hatással vannak/voltak az életemre, nem is kicsit.
A legsúlyosabb sajnos a folytonos nézeteltérés vele, amelyet legtöbbször ő provokál ki. A semmiből is képes káoszt teremteni. Nem lehet vele elhitetni, hogy a baj vele van és nem velem/velünk, hiszen van egy testvérem is, aki szintén velem egy cipőben jár ilyen téren. Sokszor volt már, hogy leégetett engem az utcán,boltban,stb. Tudom, hogy a szülők ilyenekre képesek, hallottam már ilyen sztorikat. Akkor folyton ordibál, bérházban élünk, szomszéd balra-jobbra, mindent lehet hallani. De nem hagyja abba és torka szakadtából visít, meg minden. Ő neki nem gond az, hogy egy felnőtt gyereket megcsapkodjon, illetve elküldje az a.ny.j.á.ba, ocsmányul beszél és nem túlzok. Sajnos apámtól elvált már évekkel ezelőtt és azóta már van neki más, de attól az embertől változott meg teljesen. Külsőre és belsőre is. Azzal az emberrel is folyton veszekszik, majd kibékülnek, majd megint, de durván. Persze ez nem a mi lakásunkban történik szerencsére, hanem ott, ahol az a fickó lakik. Szóval anyám teljesen megvan őrülve évek óta. Külsőre jót tett neki a változás, de belsőre a ''tündérkéből'' lett egy szúnyog, amely a véredre pályázik. Persze olykor béke van, máskor pedig nincs. De a mi családunk az olyan, hogy ami egyik nap megtörtént, az másnap olyan, mintha meg sem történt volna. Én hamar megtudok bocsájtani neki, tehát a haragom nem tartós, de a problémák nem fognak elmúlni és ezek újabb konfliktust fognak kezdeményezni.
Szóval, leírtam azt, hogy anyám mentálisan elég zakkant, de persze mások előtt megjátssza az észt. Most jöjjenek a többi furcsa dolgai.
Valamiért tapasztgatja a rágót. Gondolom amikor enni vagy telefonálni akar itthon, akkor kiveszi a szájából, letapasztja mondjuk az asztal sarkára és utána már elfelejti azt. Ott marad, ameddig nem szólok neki. De mindig felháborodik ezen. Ebben az a ''VICCES'', hogy a tálca aljától elkezdve, a törölközőmig, egészen a gránátalma aljára, a sörös doboz aljára, stb.... minden ilyesmire ráragasztja. Múltkor hozta volna be nekem a tálcát, rajta az étellel, de tudtam, hogy a rágó ott van az alján. Mondom neki, hogy ne hozd ide, mert rágó van az alján, erre ő azt mondja nekem, hogy nincsen rajta rágó, mire én mondom neki, hogy de igen és akkor megnézte, majd kivitte és fel volt háborodva ezen. Hogyan képes azt mondani nekem, hogy nincsen, amikor igenis van rajta rágó! Esküszöm, megáll az eszem.
Oké, tehát tapasztgatja a rágót néha, de most még jöhetnek a többi dolgok.
Már általános iskola alsó tagozatában csapdosott, ez azért volt, mert apám akkoriban szeretett inni, sokszor volt részeg és én nem bírtam nézni, ahogyan anyám bántja őt. Emiatt sokat is sírtam, a kiabálás is sok volt, de nem hagyhattam. Ez nem tudom hányszor fordult elő. De a csapdosás még mindig megvan nála, hiszen karácsony előtt is dührohamot kapott és kiakart dobni a lakásból, visított én meg próbáltam őt csitítgatni, de NEM LEHET!!!! Mint akinek nincs ki a 4 kereke és nem érti azt, amit mondanak neki. Ő teljes mértékben megvan arról győződve, hogy a baj, meg minden probléma ami csak létezik a mi családunkban, az nem miatta van. Édes istenem, a TV, az XBOX 360, a SZÁMÍTÓGÉP, az IPOD, a TABLET, a MACBOOK, ezek mind anyámnak az anyja vette meg nekünk. Direkt írtam így. A tartozásokat is, amelyek olykor a 6 számjegyű összeget elérik, azokat is a mamám fizeti/fizette. De anyám nem beszélt az anyjával éveken át, mert gondolom kicseszett vele anyagi szempontból. Ezt mamám sohasem árulta el, mert káosz lett volna belőle, legalább is ő ezt állította. Most már beszél vele, de ezen kívül más nincs. Mi 3-an élünk egy lakásban évek óta. Apám is gondolom besegít valamennyit a fizetéséből. Testvérem aki 3 évvel idősebb mint én, ő dolgozik és sokat besegített már. Sajnos ezzel az a probléma, hogy anyám és apám sokszor kér tőle pénzt kölcsön, amelyet nem lát soha többet az életben. Emiatt ő is ideges, nagyon sajnálom őt. Hiszen a minimálbér amúgy is kevés, nem tud a maradékból magára költeni, mert egyszerűen rajta élősködnek a nem törődöm szüleim.
Én nem értem, hogy a szülők hogy hagyatkozhatnak a gyerek fizetésére, másrészt nem csak azt, amikor én kaptam fizetést azt is eltudták tüntetni egyik napról a másikra.
Születésnapokra mamámtól (anyám anyjától) kaptunk a testvéremmel pénzt, nem keveset, illetve sokszor karácsonyok miatt itt. Na ezekből mind az lett, hogy a gyerek mire kölcse, semmire. Kell a szülőnek, néha-néha kéreget és végül mind eltűnik. De mindig meg volt az ígérgetés, hogy megkapod ekkor meg akkor és ez még manapság is így van. De mondom, soha többet nem látjuk az életben azt a pénzt. Tehát magyarul anyám képes volt a gyerekei pénzét elszedni. Szó nélkül is. Tanfolyamra jártam 3 hónapig nem régiben. 60 ezret kaptam 3x. Hát volt olyan, hogy a dobozomban kevesebb volt a pénz egyik napról a másikra. Amikor persze szólok neki, hogy hol van a pénz, akkor azt mondja, hogy JA... hát ő kivett pénzt, mert neki kellett. Fontosabb a haja festése, meg a turkáló, mint a csekkek.
A legfontosabb, amiért ezt a kérdés feltettem, hogy anyám soha életében nem főzött vagy sütött, mert Ő NEM SZERETI AZT. Maximum mirelit kajákat vagy virslit, mert attól meghízik a gyerek. Így is ektomorf a testalkatom és edzéssel is nehezen tudtam hízni, de mára visszaestem 60 kg alá. 1 évvel ezelőtt, amikor dolgoztam, akkor 51 kg voltam. Teljesen le voltam fogyva, majd az edzés azért felvitt engem 59-60 kg-ra, de ez a múlté. Én sohasem voltam megelégedve a testsúlyommal sem, szégyelltem, hogy középiskolában is 2 gatyában jártam csak, az is melegítő volt. A tesztoszteron szintem sokszor a küszöbig ért le, nem tudtam mások szemébe nézni, de komolyan, nem tudtam. Ez persze javult, de volt amikor visszatért, tehát mára egy kicsit defektes emberke lettem, aki tele van stresszel meg minden. Nem dohányzom, nem iszok alkoholt sem, semmi ilyesmi. A stressz a legnagyobb ellenségem, habár manapság már nem tudok nagyon meglepődni semmin sem.
Szóval....Egy rendes anyának kell sütni-e, főzni-e a családban? 19 éves vagyok és még sajnos otthon élek, eddig sem főzött/sütött maximum évente 10x. Mindig megkérdezte, hogy mit akarok enni, mire én honnan tudjam. Haverom anyja nem kérdezgeti a gyerekét, hanem süt-főz és a gyerek megeszi. Na nálunk ez úgy működik, hogy MENJ ÁT MAMÁDHOZ. Edzettem és sokszor ettem mamánál, ő mindig ezt mondta: NEM BÍRJA ANYAGILAG EZT AZ EGÉSZET, mert annyit zabáltam.
Mamám egyedül él egy garzonban, egy nyugdíjból, ami szintén kevés és ő ebből az egészből adta meg nekünk azt a sok mindent, ami ma is van. BMX-et is ő vettem nekem még 2013-ban. Ő a spórolós, a lánya meg a nem spórolós. Furcsa.
Sokszor látom azt, hogy a szülők félretesznek a gyerekük tovább tanulására pénzt. Na nálunk ilyesmiről szó sem lehet, nekünk még autónk sincs. Anyám még úszni sem tud.
Érettségivel rendelkező magyar emberekről beszélek, mert apámnak is az van, alja az életszínvonalunk a többi emberhez képest. Leírtam, hogy viszonylag szegények vagyunk, ez sajnos nagymamám elvesztése, illetve mamám testvérének elvesztése nagyon befolyásolta, hiszen ők támogattak minket anyagi téren. Voltak azok az idők, amikor azt mondták, hogy megvan a ... millió forint összespórolva. Na ma ez már nincs meg. Sokszor volt már lekapcsolva a villany, hónapokig nem volt internet. Ilyenek 3x-4x fordultak elő a ... évek alatt. Anyám és apám nagyon nem törődöm stílusban tolják ezt az egészet.
Nem spórolnak, hanem fogyjon el a pénz a hónap végére. Volt már sokszor, hogy éheztem, az elmúlt hetekben is volt ilyen eset. Nem megyek mamáimhoz enni manapság.
Őszintén: Én egy optimista srác vagyok. Egyszer elfogadom magam, máskor nem. Hangulatom is ingadozik általában. Azt érzem, hogy teljesen tönkre megyek, változtatni nem tudok, hiszen betanított munkán kívül nincs semmi sem ott, ahol élek és akkor sem történne semmi sem, hiszen ott van a 2 szülő, aki szívesen kér kölcsön a gyerekétől. Nem szégyellik magukat. Volt már olyan is, hogy tankönyvet ki kellett fizetni, anyám mondta, hogy ez megvan, rá több mint félévre jött a levél, hogy ki kéne fizetni. Máig nem tudom, hogy ki van-e fizetve. Máig nem tudom, hogy mennyi pénz van a családi kasszában. Kb. 1 évvel ezelőtt tudtam csak meg, hogy anyám mennyi pénzt keres, mert még azt sem mondták meg nekem. Semmit nem tudok, mert nem avatnak be semmibe sem. Csak azt tudom, hogy amikor éhezek, akkor már rossz a helyzet. Sajnos én már belefáradtam ebbe az egészbe teljesen. Ez az egész L.E.A.M.O.R.T.I.Z.Á.L engem. Sohasem kérdezték meg tőlem a szüleim azt, hogy miért nincs barátnőm, pedig nagyon szeretnék már egyet, de olyan szánalmas az egész helyzetünk, hogy már én is utálom magamat. Az elmúlt 1 évem is borzalmas volt.
Régen még amikor alsó tagozatos voltam, anyám azt hiszem, hogy nevelési tanácsadóhoz küldözgetett engem, hetente 1x mindig elmentem suliból, a mamám vitt el oda. Ott ismeretlen gyerekekkel játszottunk. Ennyi. Máig nem értem, hogy mi értelme volt ennek az egésznek, hiszen én semmi rosszat nem csináltam. Középiskolában 1x volt, hogy anyám elküldött engem képesség felmérésre AZT HISZEM, egy nőhöz egy bérházba. Oké, elmentem oda, kockákat kellett kirakni, meg mindenféle .... dolog, hogy nekem megtalálja a nő az ideális állást. Szünet volt és addig egy fickóval kellett beszélgetnem, aki persze egy pszichológus volt. Azt mondta, hogy anyámmal bánjak már szebben, tulajdonképpen én voltam a páciens, akinek nincs ki a négy kereke. Anyám hazudott nekem, tulajdonképpen a pszichológus volt a cél. Nem egyszer hazudott már nekem anyám. Én az a fajta ember vagyok, aki megbízik a családjában. De anyám képes szemrebbenés nélkül hazudni nekem. A tartozásairól én szóltam az anyjának. Árulónak nevezett ezek miatt. Ha mamámnak nincsen ilyen áldott szíve, hogy a lányát, aki átverte őt, azt támogassa pénzzel, akkor már rég a híd alatt laknánk. De anyámat ez mit érdekli? Én sem bánok már szépen vele, de nem beszélek nagyon csúnyán, főleg úgy nem, ahogyan ő. Mondom, hogy nem iszok, nem dohányzok, ilyenek miatt büszke is vagyok magamra. Erre megkapom, hogy milyen .... gyerek vagyok meg, stb. Csak a negatív dolgokat kapom meg itthon. De senki sem tud mit csinálni.
Emiatt is vagyok már teljesen ki ezzel az egész dologgal. Egész életemben zavart az, hogy szegények vagyunk. Említettem a haveromat, tulajdonképpen ő volt a legjobb haverom eddigi életem során, ő vele már nem nagyon tartom a kapcsolatot, persze csak azért nem, mert itthon káosz van. Ő az a fajta srác, akinek a szülei teszik a dolgukat.
Elvan látva mindennel, ők sem gazdagok, de teljesen más az életszínvonaluk. Nem vagyok senkire sem irigy, csak nem értem, hogy miért vert engem meg az élet. Amúgy nem utálom szüleimet, mondom, hogy mindig el van felejtve a veszekedés, csak hát ami késik az nem múlik, így ez egy visszatérő dolog marad. Tudom, hogy mit szeretnék meg minden, csak hát a szüleimre nem tudok hagyatkozni semmilyen téren sem. Szóval a kérdésem az volt, hogy milyen egy jó anyuka. Mert annak ellenére, hogy szeretem a családomat, akármilyen ..... legyenek is, ez nem helyén való.
Azta... Ha ezt mind végigolvastad, akkor gratulálok. Sok mindent kihagytam szerintem. A kis rubrika miatt főleg, mert nem tudom visszanézni azt, amit írtam, legalábbis egészében. Mindezek ellenére optimista tudtam maradni, nem utáltam meg senkit sem a családban. De egyet biztosan nem fogok velük sohasem érteni. Tudom mi a célom, stb. De nehéz a helyzet...
A válaszokat előre is köszönöm!
válasza:Milyen a jó anya?
A jó anya nem rendeli alá magát totálisan a gyerekeinek, mert így később nem telepszik majd rájuk.
A jó anya nem nemti ki mindenből a gyerekeit, mert így azok felelősségteljes felnőttekké válhatnak.
A jó anyának van élete, barátai a gyerekei mellett is, mert így nem akarja majd maga mellett tartani azokat ha felnőttek, és hagyja őket a saját életüket élni.
A jó anya nem tárgyakkal fejezi i a szeretetét, és nem vesz meg mindent a gyerekeinek, de megtanítja nekik hogy értékes, erős emberek, akik elérhetik amit csak akarnak.
A jó anya nem csinál cselédet magából, és becsüli önmagát annyira hogy nem hagyja elnyomni magát akár a férje, akár a gyereke által. Mert így a gyerekei azt tanulják meg, hogy nekik se kell egy rossz helyzetben benne ragadni, még a családtól sem szabad eltűrni sem a lelki, sem a fizikai bántalmazást, és ők is becsülni fogják magukat.
Egy jó anya komolyan veszi a gyerekei problémáit, nem becsüli le azokat, de nem old meg mindig mindent helyettük, mert igy a gyerekei büszkék lesznek önmagukra, hogy mindenfélével boldogulnak. Ugyanakkor a jó anya ott van védőhálónak ha kell.
Egy jó anya ott van akkor is ha a gyereke csak ki akarja sírni magát valaki vállán, de akármilyen nehéz is legyen, csak akkor avatkozik bele ha a gyerek maga kéri, vagy ténylegesen veszélyben van. Na ilyen egy jó anya. biztos szikla, de nem a gyerek hátán, hanem a lába alatt.
válasza:Köszönöm szépen a sok választ, ezek jól estek. Láttam olyan visszajelzést is, hogy nem olvasta végig valaki. Teljesen megértem, mert ez egy nagyon személyes dolog. Furcsa is számomra beszélni erről a témáról.
Amúgy már én sem tudom, hogy miket írtam le, de a dátum 5:19, fáradt is voltam.
Én szeretem a családomat! Én nem akarok megszökni! Én csak változást szeretnék és azt, hogy legyek már végre valaki ebben a családban. Bocs a sok szóismétlésért. Én ha egyszer innen elköltözök majd, akkor is fogom tartani velük a kapcsolatot, hiszen kötődöm hozzájuk.
Valaki írta, hogy apuka is tud főzni. Ez így van, csak apám nem itt él, hanem faluban az anyjával és a másik testvérével együtt. Hiszen apám anyja már menni alig bír, stb. De ebbe most ne menjünk bele.
A hozzám közelebb lakó mamám általában az, aki mindig csinál ételt, tehát ha átmegyek hozzá, akkor nem maradok éhes. Most is küldött nekem ételt, igen ez a spórolós mamám.
Na most térjünk vissza a témához.....
Szerintem engem anyám gyerekesen kezel, minden témában.
Ha enni akarok, akkor egyél hozzá kenyeret szöveg.
Ha valamit akarok csinálni, akkor mindig mondja, hogy mitcsináljak. Ezt most érts úgy, hogy például leülnék enni, erre ő mondja is rögtön, hogy üljek le enni. Én meg mondom a magamét neki. Ez igaz sok minden egyébre. Fürdeni megyek, jön a ne legyél bent sokáig szöveg.
Szóval a gyerekes bánásmód mellett még komolyan sem vesznek engem ebben a családban. Valamikor beszélnék anyámhoz, most ne beszéljek hozzá, akkor beszélnék testvéremhez, ő is azt mondja, hogy ne beszéljek hozzá. 2 emberrel élek együtt, de ne beszéljek hozzájuk, amikor ő nekik nem esik jó hallgatni engem. Ettől aztán azt érzem, hogy milyen fontos vagyok ebben a családban, ja várj, nem. Pont az ellenkezője, hogy magamba fordulok, amikor itthon elutasítást kapok, emiatt érzem azt sokszor, hogy senkinek sem kellek. Egyik nap minden rendben, másik nap nem és ez mindig így változik. Tulajdonképpen nem ő miattuk vagyok olyan, amilyen. Középiskola ébresztett rá engem arra, hogy milyen pocsék az életem, de ha mindez nem így történik, akkor más ember lennék. Én örülök annak, hogy ilyen ember vagyok. Erről nem szüleim tehetnek, hanem én, mert ők biztosan semmilyen jó nevelésben nem részesítettek engem.
Valaki írta, hogy ha még tanulok, akkor van ''kolesz''. Már nem tanulok, mert otthagytam a 12. osztályt. Már a 11. osztályt is otthagytam volna, de győzködtek, hogy csináljam tovább. Eddig bírtam. Nem akarásnak nyögés a vége. Ez az én döntésem volt, igazából nem bántam meg, de nem is vagyok büszke magamra. Amúgy ennek már egy éve. Az oka az volt, hogy az anyagi dolgok összeroppantották a lelkemet teljes mértékben és sajnos az iskola egy börtön volt. Több volt a kisebbség, ez egyenlő a pokollal. Volt amikor 1-2 hónapig be se mentem. Amúgy ne értsetek félre, nem bántott engem senki sem, hanem egyszerűen én rosszul vagyok az ilyesmitől. Legjobb barátom félig roma, de általános iskolában A legjobb haveromból az egyik oláh cigány volt. Ne értsetek félre, nem vagyok rasszista! Csak ez a barát tulajdonképpen többet ártott, mint használt. Sajnos középiskolában igazából egy haverom volt, az is a padtársam, szintén oláh. Sokszor ő is kihúzta nálam a gyufát. Jobban belegondolva magyar létemre a barátaim több mint 50%-a cigány volt. De a félig roma haveromban nem csalódtam sohasem.
Engem nem kell sajnálni, meg semmi ilyesmi. Ez tényleg nagyon személyes, ezért elnézést is kérek tőletek.
Ilyesmibe nem szívesen avatok be senkit sem.
Ilyen balekot mint én xDD
Általános iskolában volt amikor én voltam a társaság szíve, de amikor végeztem a 8. osztállyal, addigra már senkivel sem beszéltem. Furcsa mi?
Tényleg sok barátom volt, meg minden, mára meg már semmi sincsen, de nem ez a legnagyobb problémám.
Engem jobban aggaszt a családom. Suli után dolgoztam a leg.z.s.i.v.ányabb helyen, mivel más lehetőség itt sajnos nem volt, azt is apám szerezte nekem. 2 hónapig bírtam, aztán felszámoltam. Ez sem most volt már. De akkor azt mondták nekem a szüleim, hogy ha nem tetszik, akkor nyugodtan hagyjam ott, 3 hónapig azonnal fel lehet számolni. Erre csak a győzködést kaptam, hogy csináld tovább. Aztán persze, mint az iskolánál is, meguntam a győzködést, mert betelt nálam a pohár. Egy szülő hogy nem képes mindezt felfogni? A gyereke szenved...
A munkahelyemen volt egy fickó, aki ajánlotta nekem az egyik OKJ-s tanfolyamot. Megkaptam itthon, hogy más telebeszéli a fejemet hülyeségekkel, meg stb. :PPP
Vártam rá hónapokat. Egész nyaram a tanfolyammal telt el, mert 3 hónapos volt, de tulajdonképpen k.u.r.v.a jó élmény volt számomra. Bocs megint a szóismétlésért! Én ragaszkodtam ehhez a tanfolyamhoz és végül be is fejeztem. Csak az a baj, hogy ahol élek, az egy putri város és semmi ilyesmiben nem tudok elhelyezkedni, a poklot meg nem akarom megint átélni. A szüleimnek fel kéne végre fogni azt, hogy vannak saját döntéseim és támogatni kéne ezekben. Én nem várom el, hogy anyagilag. Ha majd kell nekem ruhától elkezdve sok olyan dolog, amelyre konkrétan éhezek már évek óta, azt majd magamnak szeretném letudni. Én csak támogatást szeretnék kapni itthon, erre anyám,apám,mamám azt mondja, hogy én hülyeséget beszélek, sőt náluk több pénzt amúgy sem tudnék keresni. Én mindennap nézegettem az állásokat, albérleteket. Képben vagyok még most is, hogy itt mi a helyzet.
Eszembe jutott még valami. Sokszor megkaptam már azt is anyámtól, hogy minek vetettem meg, ha nem használom, hordom, attól függ, hogy mit.
Például egy póló, amelyet utálok, mint a sz...-t és amúgy sem jó már nekem. Minek vetettem meg vele. A legviccesebb az, hogy a LEGO-ról is mondta már azt, hogy minek vetettem meg vele anno, mert drága meg minden. Hát nem hiszem, hogy az 50%-át ő fizette volna, inkább mamám szerintem. De vágod? A LEGO..... 19 évesen nem használom és akkor minek vetettem meg vele régen??
A hajam számomra egy kényes téma, hiszen én mindig is azt éreztem, hogy rossz a hajam, nem áll jól nekem. A furcsa az, hogy akárhányszor levágattam valamilyenre a hajamat, mert saját döntésem volt, az nem tetszett neki, de amikor ő mondta meg, hogy milyen legyen, az tetszett neki. Egyszer volt, hogy körbe nagyjából kopaszra lenyírta a hajamat a testvérem itthon, megkaptam azt, hogy NÁCI vagyok a saját anyámtól, meg haláltáborban volt ilyen a hajuk az embereknek. Amikor tesóm haját lenyírtam itthon, az egészet jó, nagyon rövidre, akkor konkrétan anyám sírt itthon, meg elküldött minket a pi.csá.ba, hogy hogyan tehettük ezt meg és hogy megbánjuk meg minden szöveg. Ezen mamámnál jókat röhögtünk.
Mindenbe beleakar szólni anyám és azt kellene tenni amit mond, mármint szerinte.
Én általános iskola 7-8. osztályában már cigiztem, mert a haverok, stb. Tudjátok, hogy van ez. Ha ők is, akkor már én is. Na mindegy. Nem tudom, biztosan több, mint félévig.
Ezt csak azért mondom, mert itthon nem is tudták ezt. Sőt még manapság sem tudják. Ez nekik a nevelés? Ezért mondom mindig azt, hogy én magamat neveltem meg.
MERT ahhoz az emberhez, ami ma vagyok, ahhoz ők csak a csomó, SAJNOS rossz dolgot tették hozzá, a jókat nem.
Nem dohányzom, nem iszok alkoholt, kedves és jószívű ember vagyok, erre anyámtól azt a visszajelzést kapom, hogy inkább szült volna lányokat.... Gondolom azok nem dirigálnak vissza, meg csinálnák helyette a dolgokat, hogy ne neki kelljen.
Mondom, 2 értelmes gyereke van, aki többet akar elérni az életben. Egyszer nem voltam még a Balatonon. Budapesten voltam már, de egy kezem megtudom számolni, hogy hányszor. Nem túlzok, én csak az igazságot írom le nektek.
Még amikor kisebb voltam, akkor többször is voltunk strandokon, amik helyileg odébb voltak, meg családi programok.
Sajnos mára a stressz a legnagyobb ellensége a családnak, ezt követi az anyagi helyzet. Azt hittem, hogy majd valaki írja, hogy ha van xbox meg macbook, stb. akkor nem is vagyunk szegények. Leírtam egyébként, hogy a családtagok elvesztése egyenlő volt a kevesebb pénzzel, volt amikor jól/jobban éltünk, mint most. Most sajnos olyan helyzetben vagyunk, hogy még a kisebbség is jobban él, mint mi.
Volt amikor a haverom focizni szeretett volna velem, de nem volt cipőm, nagy nehezen anyám adott 2000 ft-ot, hogy vegyek egyet, de azt is csak hetekkel később.
Azért bevallom, mindig is szégyelltem magamat a haverom előtt. Ő náluk vendégként voltam mindig jelen, megvoltam kínálva étellel,stb. Nálunk semmi nem volt, csak mindig ugyanaz, azaz a semmi. Nem feltétlen az anyagiak miatt, hanem egyszerűen azért, mert nem törődömség van a szüleimnél.
Anyám és apám is 50 évesek múltak már. Nekik nincs már céljuk az életben. Akarják ezek egyáltalán, hogy legyen unokájuk?!?
Persze emberekről beszélünk. Apám éli a maga kis életét, ő el van azzal, ha tud cigizni, meg olykor inni és ha nyugton lehet, de mondtam, hogy az anyjánál él, aki alig tud menni, tehát neki sem csodás a helyzete.
Anyám ő pedig korán kel, későn végez, alszik, nincs itthon. Kedvenc teendői az alvás és telefonálás.
Itt vagyok én, akinek még csak most indulna be az élete igazán. Régebben is mondták, hogy előtted az élet. Én nem látom ezt.
Tehát a szüleim kényelmes üzemmódban nyomatják ezt az egészet. De ha egy anyának az kevés, ha a gyereke nem detoxos, drogos, büntetett, akkor miről beszélünk? Én nem akarok és nem is fogok soha megfelelni nekik, de ha akarnék sem tudnék sajnos vagy nem sajnos. Nem látja fától az erdőt!!
Még egyszer elmondom, hogy engem nem kell sajnálni, mindenki foglalkozzon csak a maga életével. Én csak arra voltam kíváncsi, hogy másnak mi a véleménye ilyen téren.
Mindenki a saját sorsának a kovácsa.
Engem nem érdekel, de akkor is optimista maradok az egyszer biztos és tudom, hogy a jövőben minden jóra fordul, legalább is, ha teszek is érte.
Ha van még komment, akkor szívesen elolvasom. :D
7:18 a dátum az üzenetnél, de persze sokáig tartott megírni ezt is. Átolvastam, találtam benne pár hibát, de ezt kérlek nézzétek el nekem. :P Valamiért szeretem azt, ha minden stimmel, meg szerintem ad egy véleményt az emberről az, hogy hogyan ír. Sajnos a kis rubrika megnehezíti a leírtak ellenőrzését, nem is értem, hogy miért nem nagyobb...
Nem szeretném senkinek sem rabolni az idejét. Minden kommentnek örülök! Kíváncsi vagyok arra, hogy még tudunk-e valamiről beszélni.
válasza:A leírásodból azt hittem, maximum 16 éves vagy...
Én azt vettem ki az egész sztoriból, hogy anyád nem egy tökéletes anya, de te sem vagy tökéletes gyerek.
Azt érdemként felhozni, hogy nem iszol és nem cigizel, egyenesen nevetséges. Van bármi egyéb, amiért tényleg tettél is valamit és amire büszke lehetsz (vagy akár anyukád)?
Azt írod, nem főz, de azért ott a sztori, hogy tálcán viszi be neked a kaját, te meg kiküldöd, mert van a tálca alján egy rágó...meg ha kérdezi, mit főzzön, neked mindegy. Így én sem főznék rád, már ne is haragudj. Arra is kíváncsi lennék, az "éhezés" nálad mit takar. Nem volt otthon SEMMI kaja? Anyád mit evett olyankor?
Amúgy nem a nő dolga a főzés, apádnak, vagy neked sem tört volna le a kezetek, hogy nekiálltok kaját csinálni.
válasza:Előbb elküldtem, folyt. köv.:
Hogy leéget mások előtt, mit takar?
Az sem az ő hibája, hogy "ektomorf" testalkatod van. Ezt ugye te sem gondoltad komolyan?
A spórolás témája és a pénzkéregetés nem szép dolog, főleg,ha nem fizetik vissza. Erre viszont egyszerű megoldás, ha megbeszéltek egy havi összeget, amivel nagykorúként beszállsz a költségekbe és azon kívül nem adsz. Ha akadékoskodik, közölheted vele, hogy "drága anyukám, ekkor, meg ekkor is kértél x és x ezer Ft-ot, amit azóta sem láttam. Szeretnék a saját jövőmre félretenni, ezért nem adok.".
Az ordibálás és a csapkodás sem normális, de arra azért szintén kíváncsi lennék, te milyen hangnemben beszélsz vele, mert a "nem beszélsz vele nagyon csúnyán" nekem azt jelenti, hogy te éppen olyan tiszteletlen vagy vele szemben, csak éppen "nem annyira", ergo itt sem csak benne van a hiba.
Összességében én egy nagy hisztit látok részedről, ami persze nem jelenti azt, hogy semmi gond anyáddal, de ez így nagyon egyoldalú és azért, lássuk be, egy világfájdalmas kamasz írása alapján nem fogok senkit savazni.
Már vártam azt, hogy valaki ilyesmi választ adjon nekem.
Persze értem én azt, amit mondasz, de utaltam arra, hogy igazából ez egy nagyon személyes dolog, amelybe szinte lehetetlen beavatni kívülállót. Itt arra voltam kíváncsi, hogy normális-e az, hogy egy anyuka így bánik a gyerekével, illetve a szokásos dolgok, amelyeket a szülőktől elvárhat egy gyermek, itt célzok a leégetésre, nem egyszer hallottam már, hogy mással is csináltak ilyet, de a szülőktől ez nem tűnik meglepő dolognak. Azt nem tudom, hogy te miből adódóan gondoltál engem 16 évesnek az írásom alapján, de csak mondom, hogy ezeket elég fáradtan és igen mérgesen írtam. Könnyű fikázni a másikat és én szándékosan nem írtam le, hogy miket csinálok a szülőkkel szemben. A téma arról szól, hogy milyen a normális anyuka. Én leírtam pár dolgot, amelyekből jön a következtetés és te olyanokat írsz nekem, hogy semmit nem számít a cigi vagy a pia. Én kíváncsi vagyok más véleményére, de az ilyen kihúzza nálam a gyufát. Mi nem fogunk egyetérteni az egyszer biztos. Írhattam volna, hogy 25 éves vagyok vagy azt is, hogy 15. Mit számít? Úgyse tudjuk az igazat a másikról. Másrészt minden ember különbözik. Mindenki máshogy neveli a gyerekét is. Ahány ember, annyi szokás. Ne várd már el tőlem azt, hogy szépen bánjak egy olyan emberrel, aki olyat mond a saját gyerekére, hogy ronda. Na igen, ennek tegnap részese lehettem, ezt is megéltem 19 éves koromra. Persze, hogy elküldöm őt oda, ahova olykor kívánom. De te sem bánsz szépen azzal, aki veled sem, igaz? Figyelj... Sok mindenen mentem már keresztül, rettentő sok stressz ért már engem itthon. Anyám egyik percben ilyen, másikban olyan. Már belefáradtam ebbe az egészbe. Nem kell őt védeni, mert ő a hibás sok mindenért. Nálad gondolom más a helyzet, anyukád biztosan téged mindenben támogatott. Csak a jót kaptad, a biztatást, a kedves szavakat, dicséretet és az eszméletlen sok támogatást. Javíts ki nyugodtan!
''A leírásodból azt hittem, maximum 16 éves vagy...''
- Igazi médium vagy! Mindig törekszem arra, hogy értelmesen írjak, illetve próbálom mindazt tökéletesen véghez vinni. De te még ebbe is beletudsz kötni.
''Én azt vettem ki az egész sztoriból, hogy anyád nem egy tökéletes anya, de te sem vagy tökéletes gyerek.''
Senki sem tökéletes, én sem vagyok az.
''Azt érdemként felhozni, hogy nem iszol és nem cigizel, egyenesen nevetséges. Van bármi egyéb, amiért tényleg tettél is valamit és amire büszke lehetsz (vagy akár anyukád)?''
Igen, érdemként hoztam fel. Manapság már 14 évesek is cigiznek meg isznak, stb. Büszke vagyok magamra, amiért én nem teszem mindezt. Nem hinném, hogy nevetséges ez az egész. Bagoly mondja verébnek! -> A szülőnek kell valami indok, hogy büszke lehessen a gyerekére? 19 évesen mit akarsz? Váltsam meg a világot? Igen, anyukám büszke lehetne rám, de nem az, mivel nem felelek meg neki és soha nem is fogok.
''Azt írod, nem főz, de azért ott a sztori, hogy tálcán viszi be neked a kaját, te meg kiküldöd, mert van a tálca alján egy rágó...meg ha kérdezi, mit főzzön, neked mindegy. Így én sem főznék rád, már ne is haragudj. Arra is kíváncsi lennék, az "éhezés" nálad mit takar. Nem volt otthon SEMMI kaja? Anyád mit evett olyankor?
Néha megkínál olyan ételekkel, amelyeket nem kértem. Például mandarin. Igen, mivel az, hogy valaki rágókat tapaszt különböző helyekre, az egyenesen undorító dolog.
Számtalanszor kérdezte már a boltokban is tőlem, hogy mit akarok enni, én mindig azt mondtam, hogy nem tudom. Csináljon valamit és majd azt megeszem, ilyen egyszerű, ő mindig nyaggatott ezzel engem. Az éhezés nálam azt jelenti, hogy 1-2 napig nem eszek szinte semmit. Olykor 1-2 szelet kenyeret csak. Inkább iszom sok folyadékot. Ilyenkor nem érdekel engem semmi sem, főleg nem a testsúlyom. Amúgy is vékony vagyok. Amit eddig felszedtem magamra az edzéssel, azt mára már elvesztettem mind. Ezért sem érdekel a dolog. Anyám nem tudom mit eszik, ha munkában van, ha nincs. Fogalmam sincs.
''Amúgy nem a nő dolga a főzés, apádnak, vagy neked sem tört volna le a kezetek, hogy nekiálltok kaját csinálni.''
Akkor mégis kinek a dolga?! Már nem itt él apám évek óta. Nem hinném, hogy általános iskolában nekem kellett volna sütni/főzni. Én nekem nem azzal van a problémám, hogy 19 éves koromban nem akar főzni, hanem egész életem során nem főzött, csak ritkán. Inkább a mirelit sz.ar kaják mentek. Amik megvannak percek alatt. Szerintem ezért is vagyok vékony, de én egész életemben ilyen voltam.
''Hogy leéget mások előtt, mit takar?''
Mit takarna? Most nem jut eszembe konkrét példa. De az igen, hogy sokszor az utcán kellett vele veszekedni, mert nincs ki a 4 kereke neki. Ez azért kellemetlen. Ez csak egy példa volt.
''Az sem az ő hibája, hogy "ektomorf" testalkatod van. Ezt ugye te sem gondoltad komolyan?''
Születésem előtt én választottam ki a 3 opció közül, ezért az én hibám. Nem b+, ez genetika, ilyen egyszerű. Nekem azért probléma mert, mindig is zavart engem, nem adott ez a testalkat sok önbizalmat nekem sem. Ha az ember vékony, az a baj, ha kövér az a baj. De szerintem a vékonyabb embereket többször bántják, mint a kövéreket.
'' ha megbeszéltek egy havi összeget, amivel nagykorúként beszállsz a költségekbe és azon kívül nem adsz. Ha akadékoskodik, közölheted vele, hogy "drága anyukám, ekkor, meg ekkor is kértél x és x ezer Ft-ot, amit azóta sem láttam. Szeretnék a saját jövőmre félretenni, ezért nem adok.''
Mintha mamámat hallottam volna. :) De neki is csak annyit tudok mondani, hogy anyámmal nem lehet beszélni. Akár hiszed, akár nem.
''Az ordibálás és a csapkodás sem normális, de arra azért szintén kíváncsi lennék, te milyen hangnemben beszélsz vele, mert a "nem beszélsz vele nagyon csúnyán" nekem azt jelenti, hogy te éppen olyan tiszteletlen vagy vele szemben, csak éppen "nem annyira", ergo itt sem csak benne van a hiba.''
Itt direkt próbáltam finoman érzékeltetni számotokra, hogy azért megmondom a magamét, de megvan a határ nálam is. Próbáld ki, hogy megütsz egy kutyát, de utána ne sírj, hogy megharapott. Ilyen ember nem érdemel tiszteletet, ezért nem is kap tőlem. Sokszor mondta már apámnak, hogy üssön meg engem, de apám egyszer nem ütött meg. Ezért is más a viszonyom apámmal. Vele szépen bánok. De benne (anyámban) van a hiba, már leírtam, hogy alsó tagozatos koromban is mit csinált velem.
''Összességében én egy nagy hisztit látok részedről, ami persze nem jelenti azt, hogy semmi gond anyáddal, de ez így nagyon egyoldalú és azért, lássuk be, egy világfájdalmas kamasz írása alapján nem fogok senkit savazni.''
Ez nem hiszti kategória. Egyoldalú, mivel csak én írok ide. Másrészt meg nem védem őt. Az utolsó mondatodat nem tudom értelmezni. Hogy a világfájdalmas szót honnan találtad ki, maradjon meg titoknak. :P Én nekem megvan rólad a véleményem és megsúgom, hogy a negatív értelemben. Egyéb óhaj?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!