Sterintetek baj, elitélendő ha valaki az idős, demens szüleit nem ápolja személyesen, hanem otthonba adja Őket?

Korábban máshogy vélekedtem. De mióta az egyik legközelebbi hozzátartozóm demens, más a véleményem. Van egy olyan szint, amikor már nem tudod otthon ápolni és kénytelen vagy profikra bízni. Az én hozzátartozóm saját magára és ránk is veszélyes lett. Egyszer majdnem felgyújtotta a házat, az volt a szerencse, hogy közbe léptem. Később késsel jött felénk, nem ismert fel hirtelen.

Nyílván minden beteg más, de szerintem nem elitelendo, ha nem tudsz megbirkozni vele. Lelkileg is rettenetes ez.

Ha látogatod az otthonban, szerintem az is elég. Ráadásul ennyi pénzért valószínűleg jó helyről van szó.

A betegnek is jobb, ha folyamatosan felügyelet alatt van.

De persze mindenki maga tudja, én már úgy gondolom, hogy nincs joga másnak ítélkezni. Az tudja milyen, aki benne van.

Egyáltalán nem elítélendő. Munkatársnőm elhatározta, hogy ő aztán nem adja otthonba, annyira kötődik az anyukájához. (oké, hát a kötődést megértem, és szép dolog is). Csak aztán azzal kezdődött, hogy átment 4 órásba a munkaviszonya, fele annyi fizuért ugye (+ kap valami ápolásit, ami tényleg nagyon kevés). A házassága ráment, a felnőtt gyerekeivel való kapcsolata ráment (mert sosem ér rá minőségi időt tölteni velük). Ő maga is kivan, lézeng, sápadt, vasa a béka segge alatt. De ő rendületlenül kitart. Anyukája persze a körülményekhez képest jól van, 86 évesen még elélhet akár 10 évig is (ami nem baj, csak amikor körülötte egy komplett család élete megy rá erre, mert az ötvenes lánya nem tud elszakadni tőle, ez már nem annyira oké.)

Sosem értettem meg az ilyet.

Szerintem nem baj és nem elítélendő.

Aki ennek ellenkezőjét állítja, annak még nem volt súlyos demens hozzátartozója és gőze sincs, milyen velük az élet.

0-24-ben nem is lehet másképp megoldani.

Sajnos nem mindenki tud ilyen megoldást találni.

Én hál istennek egészséges vagyok 47 évesen, de ugye nem tudom mit hoz a jövő. De már többször mondtam a gyerekeimnek, hogy ha egyszer öregségemre olyan állapotba kerülök, hogy 24 órás ápolásra szorulok, akkor helyezzenek egy otthonba. A kérésem csak annyi, hogy otthonos legyen, gondos ápolok vegyenek körül.

De azt tuti nem szeretném, hogy a betegségem miatt a gyerekeim élete is elkeserítő legyen..Időnként látogassanak meg, hozzanak colát, és puncstortát. Ennyi elég.