Hogy tudnam ot vegleg elgyaszolni?
21 eves vagyok, 3 eves koromban szetmentek a szuleim. Apukam hol megjelent hol eltunt. Az utobbi 5-6 evben viszonylag tartottuk is a kapcsolatot, bar a vege fele kezdett elmergesedni a dolog, mikor lett egy uj felesege akitol azota elvalt, osszesen masfel evet lehettek egyutt.
Tavaly februar ota abszolut nem beszeltunk, majd nyaron jott egy ugyvedi level, amiben mondhatni megfenyegetett, hogy ha nem kuldok neki iskolalatogatasit, tehat ha nem bizonyitom, hogy iskolaba jarok, jartam, (minden felevet igazolnom kellett), akkor visszaperli a kifizetett gyerektartast. En ekkor ugy dontottem, hogy kesz en eltemetem, megkapta a papirokat es en ugy gondoltam nem kap tobb eselyt, ez csunya huzas volt a sajat gyerekevel szemben (ahogy ezt leirtam is mar duhos vagyok...).
Aztan most hetvegen megjelent, irt a Facebookon, hogy meg kell beszelnunk a dolgokat, mert hogy a lanya vagyok. En korrekten leirtam, hogy masfel ev utan jutott eszebe, hogy van egy lanya, meg amugy sincs mirol beszelni az ugyvedes tortenet utan, ne is keressen, sajnalom.
Megis valamiert ugy az egesz napi hangulatomra ranyomta a belyeget, pedig nem mondanam, hogy valaha szerettem ot, csak buntudatot ereztem vele szemben, ha valamire nemet mondtam neki. Megis olyan rossz hangulatom volt, pedig en azt hittem tul vagyok mar ezen. Mikor fogom tenylegesen eltemetni? Mikor jon el az a pont, mikor tekjesen hidegen hagy? Mit kell ehhez tennem?
válasza:"Akkor ereztem buntudatot peldaul, ha mondjuk nem vettem fel neki a telefont"
"Ha felhivott volna"
Úgy nehéz, ha nem veszed fel.
Nem mentegetni akarom, nekem is ilyen apám volt. De ehhez pont volt joga, felesleges ezen berágnod.
válasza:Kedves Kérdező!
Tudod, nagyon sok szülő érzi úgy, hogy a gyermeke az övé! A tulajdonuk, mivelhogy belőlük (1+1 sejtből) léteznek a gyermekek. De ez nem így van. Egyre inkább terjed nálunk is az a nézet, miszerint a gyermeket kölcsön kapják a szülők felnevelésre, mégpedig addig, ameddig önálló életre képes nem lesz. Ami persze nem jelenti azt, hogy akkor örökre viszlát... Hanem csak annyit jelent, hogy nem a tulajdona, tehát nem rendelkezhet felette.
A másik dolog az, hogy egy családban nevelkedett gyermek nagyon sokat tud segíteni (akaratán kívül) a szülőnek, hogy felelősségteljes, szabad emberré váljon/legyen.
Mert mit is tanulhat a szülő a picitől? Hát például a spontaneitást, illetve az őszinteséget. Mert mint tudjuk, a kisgyerek spontán és őszinte. Na, ezek azon tulajdonságok, amelyeket a "felnőtt" már elfelejtette, mire felnőtt. Mert ugye arra kondicionálták, hogy
1.) 'No spontaneity'-> Tervezzen meg mindent jó előre! Mert az úgy jó. (Lásd: Hofi-A disznó mennyit fog fialni, https://www.youtube.com/watch?v=bVAKkeLg3mE )
2.) Őszinte nehogy legyen, mert abból igen csak nagy baja lehet. Tehát megtanult hantázni, füllenteni, hazudni. És miközben Ő maga nem mer őszinte lenni, de egyfolytában azt várja el, hogy mindenki más meg legyen vele szemben őszinte.
Na most, apád, aki nem fejlődött melletted, mert hogy elhagyott egy "nemesebb" cél érdekében... most üresnek érzi életét. Se asszony, se Te...
Viszont...
Te nem azért nevelődtél idáig, hogy TE HOZD HELYRE azt, amit apád (anyád, vagy mindkettőjük) elrontott.
Te nem vagy felelős édesapádért, hogy neki jobb legyen az élete, hogy Ő jobban érezhesse magát. Hogy például ne érezze magát egyedül. És hogy éledező bűntudatát Te enyhítsd.
Ha te úgy gondolod, hogy tartozol neki bármivel is (pl. felvedd a telefonját), nos az nem áll fenn. Mivel hogy NEM TE AKARTÁL megszületni, ugye...
Te csak annyit tehetsz érte, hogy ha akarod, felveszed a telefont, de nem azért MERT AZ APÁD! És NEM AZÉRT, mert hogy a LÁNYA VAGY. (Arról már lemaradt) Hanem pusztán azért, mert valaki hív és beszélni szeretne veled! S ha az a személy történetesen az apád, hát akkor legyen. És te meghallgathatod őt, de úgy hallgasd, mint egy 'valaki' EMBERT, s NE ÚGY, MINT APÁDAT! Mert, mint mondottam volt: arról már lemaradt.
Nem könnyű feladat ez számodra... elhiszem. De NEM LEHETETLEN.
Aztán, ha idáig eljutottál, tehetsz fel neki kérdéseket, súlyos kérdéseket is... persze kedvesen. Olyant, amit bármely más embertől is megkérdeznél. Ez sem könnyű, elhiszem. De ez sem lehetetlen!
Rajtad múlik csupán.
Ha szereted a kihívásokat, nos akkor ez az. Egy olyan - számodra - leküzdendő feladat, amelyet, ha képes leszel tejesíteni... többé már nem merül föl számodra kérdésként: - Hogy tudnád őt végleg elgyászolni -
Az ERŐ legyen Veled!
12es, a ket tortenet idoben elter. :)
Amikor elkezdtuk tartani a kapcsolatot, akkor esett nehezemre felvenni neki a telefont, ha nem is vettem fel, kesobb visszahivtam nagynehezen. Mar maga az erzes is buntudatot keltett bennem, hogy nem akarok vele beszelni es uristen milyen ember vagyok, hogy a sajat apammal nem akarok beszelni.
Az utobbi par evben nem volt olyan, hogy ranyomnam a telefont vagy barmi, pedig az ugyvedi levelben az allt, hogy tobbszoros felszolitasra sem kuldtem neki iskolalatogatasit. Raadasul a szuletesi evemet is rosszul diktalta be az ugyvednek, az evszam nem stimmelt. :) De ebbe mar nem mentem bele, varhato volt, hogy a szuletesem datumat sem tudja.
válasza:Kedves Kérdező!
Már tudunk néhány dolgot apádról... de édesanyádról semmit. Így egy kissé egyoldalú minden gondolat, minden lehetséges válasz, mert hogy gondolom, édesanyád nevelt... Vagy talán nem?
Én értem azt, hogy apáddal van "bajod"... de a története így kissé sántít, hogy édesanyád, mint egy fantom... mintha nem is létezne. Hmmmm...
Mondanál pár szót édesanyádról is?
Az ERŐ legyen Veled!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!