Szóvá tennétek az ilyen dolgokat?

Jelenleg a barátnőmmel élek, a közvetlen kertszomszédunk az alkoholista apukám aki egyedül éli mindennapjait nyugdíjasként.

Sajnos nem százas, és amellett,hogy sokszor idegesítő azért nem rossz ember.

Neki is van kulcsa a házunkhoz, aminek megvan az előnye is meg a hátránya is.

Ha nem vagyunk itthon nagyobb biztonságban érzem magam amiatt, hogy ő be tud jönni szétnézni a házban, hogy minden rendben van e.Lehet neki szólni bedugva hagyott készülékek miatt is, amikor csak a munkahelyen jut eszünkbe, hogy azt ki kellett volna húzni.Vagy nincs az a stressz,hogy kihúztam e, mert átlehet őt küldeni, hogy megnézze.Főleg mert a ház 2 kilométeres vonzáskörzetébe van egész nap. (a kocsma 2 km-re van azért megy addig)

Annak ellenére,hogy alkoholista elég gyakran pénzénél van, eleve nem rossz a nyugdíja, nagyon ritkán alkalmi munkákat is vállal, de a fő profitja a tippmix amivel szép összegekhez jut hozzá.

Ezeket a pénzeket gyakorlatilag maradéktalanul elissza, de legalább fizeti a saját számláit, néha még kaját is vesz magának.

És itt a lényeg, hogy egyre gyakrabban jön át hozzánk, és visz el a hűtőből meg a szekrényből kajákat.

Tejet,sajtot, kenyeret, konzerveket, amit megkíván.

Vagy pl. a sajtnak levágja a felét, hogy azért nekünk is maradjon(...).

Tudjuk,hogy ő viszi el, és ő is tudja, hogy tudjuk, de még nem szóltunk neki.(és még sosem láttuk amikor átjön ezekért)

Viszont egyre több mindent visz el, ami azért már nem tetszik.Vagy az agyvérzés kerülhet mikor a reggeli kávéhoz este még volt tej, reggelre meg feketén iszom.Pláne mert utálok vásárolni és előre szoktam megvenni mindent, és mindenből többet, ő pedig látja,hogy sok van mindenből, akkor szabad a vásár.

Azért nem szóltunk még neki, mert tudom, hogy inkább nem eszik ha nincs kaja, de ha szólok is biztos,hogy megsértődik, hogy sajnáljuk tőle, és valószínűleg többet nem hordana el semmit, de nem is enne rendesen.

De nem is az a baj, hogy nagy értékben hordja el a dolgokat.Igazából aprópénz az a mennyiség amit elvisz.Az az idegesítő, hogy szó nélkül teszi, folyamatosan rohangálunk a boltba mert elvitte a felét annak amit másnapra akartunk főzni.

Meg amikor totálisan berúg akkor szeret Gordon Ramsay-t játszani, és jól is főz, aztán áthozza, vagy áthív magához.És jól is főz.(csak a higiénia nem az erőssége, úgyhogy ha nem muszáj nem eszünk abból amit főz, pedig tényleg ahhoz képes, hogy részegen csinálja elég jól eltalálja az ízeket)

Ha szóvá tesszük neki nincs aranyközépút.Nem lehet azt mondani,hogy szóljon ha elvisz valamit.Ha szólna is akkor sem lehetne nemet mondani mert akkor dúlna-fúlna, ezzel ugyan ott lennénk.

A két opció, hogy rászólunk, hogy ne hordjon el semmit mert nem neki vettük.Ezt be is tartaná, de megsértődne, és nem enne mert a pia fontosabb.

Vagy nem szólunk neki, és tovább bosszankodunk azon, hogy naponta kell boltba menni.

Azért írtam le az elején, hogy megkeresi a maga pénzét, mert ezek nem nagy tételek.A kocsma mellett közvetlenül van egy bolt, van kerékpárja, kosárral, amibe nem csak szesz fér, hanem elférne ott egy doboz tej is, simán hazatudná hozni.

Ráadásul volt olyan, hogy a nyugdíja mellé 300 ezret tippmixelt, és havi átlag 50-60 ezer mindig bejön neki ebből.

(ha bukik mindig megy rokonlátogatóba, amit amúgy sosem tesz.De főleg mostanában én is úgy tudom, hogy nem szűkölködik, minden hónapban kijön)

Tisztában vagyok vele, hogy ez nem világi probléma, de aki nem érti meg, az próbálja ki,hogy milyen amikor egy fárasztó nap előtt vagy után már eleve feszült, és nem tud megreggelizni sem mert valaki elvitte a reggelit, vagy hogy a kávét sem tudom úgy inni ahogy szeretném.

Így most belegondolva én is lazán kezelem, de amikor belecsöppenek a szituációba és tudatosul, hogy nincs ez meg az, pedig tegnap vettem, akkor az agyam szét tud robbanni.