Szülők! Mi volt a legrosszabb ami a gyereketekkel történt kamaszkorban?

Nekem még ugyan nincs gyerekem, de az én kamaszkoromról tudok mesélni.

A legrosszabb az volt mikor bedrogoztak egy híresebb fesztiválon és majdnem megerőszakoltak. Az volt a szerencsém az elmeséltek alapján hogy valakinek feltűnt hogy nem önszántamból megyek egy sátor felé.

Nekem az, amikor a sporttagozatos, másodikos gimnazista, sötétbarna hajú fiam egy nap este úgy jött haza az edzésről, hogy a haja ki volt szőkítve, az edzéscuccát pedig kidobta az ablakon, mondván, ő többet nem megy edzésre. Ettől olyan sokkot kaptam, hogy kinyitottam a bejárati ajtót, és mondtam neki, hogy - Itt lehet kimenni! -. Kiment. Az ajtó "kukucskálóján" néztem, mit tesz. Leült a lépcsőn. Órákon át figyeltem, hogy ott van-e. Éjjel 1 órakor kimentem, és megkérdeztem: - Fiam, jól átgondoltad azt, amit tettél? Ő azt felelte, hogy igen. Erre azt mondtam neki, akkor menjél be, feküdj le, pihend ki magadat. Holnap új nap kezdődik. Az edzéscuccát összeszedtem, bevittem a lakásba. Másnap a haját vissza festtette barnára.

Európa szerte ismert élsportoló lett. Ez utóbbi nyilván nem ennek a szülő-gyermek csörtének köszönhető, de számomra ez volt a legrosszabb, amit a kamasz fiam viselkedésével kapcsolatban átéltem.

Az én gyerekeim még nem tartanak ott, a legnagyobb is csak 10 éves lesz idén.

De anyámnak sok szar ömlött a nyakába az öcsém miatt leginkább.

A legrosszabb szerintem amikor leesett a 3.ról, "ismeretlen körülmények között". (Annyira nem is volt már kamasz, 20 éves volt.)

Túlélte ugyan, de hónapokba telt, mire összerakták, + 100%-os nemigen lesz már.

#8

Valszeg ha komolyan gondolta volna az egészet, akkor nem figyeli a fiát órákon át... De persze több felől megközelíthető a dolog.

4-es válaszadó vagyok, és igen, normális ember vagyok.

A fiamat nem azért zártam ki, mert kiszőkítette a haját - ez csak hab volt a tortán -, hanem azért, mert kidobta az edzésholmiját. Nyilván az egész történetet nem akartam és nem is mesélem el, ez már csak a végkifejlet volt. Egy kamasz gyerekkel nagyon nehéz bánni, főleg, ha olyan társaságba keveredik, amely rá nézve rossz hatással van. Megbeszélni, mondják sokan. Igen, lehet róla beszélgetni, csak nem biztos, hogy meghallja az intő és óvó szavak jelentőségét. Bezárni nem tudod, kísérni mindenhova nem tudod, és butaság is lenne. Azonban akadnak olyan dolgok, amikor bizony egy szülő a gyermek érdekében mások által elítélendő szankciót alkalmaz. Azért tettem amit tettem, mert vissza kellett téríteni a normális kerékvágásba. S, hogy akkor ezt jól tettem, azt bizonyítja az egész karrierje. A nevét nem írom ide, hiszen ismeri egész Európa. De ha anno nem zárom ki, akkor bizony elkallódott tehetség maradt volna, mint amilyen a társai közül nem is egyen-ketten lettek. Tehát normális vagyok?