Azokna szülők, akik csúnyán bántak a gyerekükkel (verés stb. ), mit csodálkoznak, ha felnőttként nem kér belőlük, vagy az első adandó alkalommal lelép?

Mindenkinek megkene ertenie vegre, hogy ha valakivel nem bansz tisztelettel es embersegesen, akkor egy ido utan nem fog senki sem kerni beloled.

Sokaknak a “csalad” szo olyan, mint egyfajta garancia arra, hogy mindegy mi tortenik, a csaladtagok mindig ott lesznek.

Hat nem.

Foleg manapsag nem. Az embereknek kinyilt a szemuk es mar tudjak, hogy azert mert valaki verszerinti rokonod, nem jelenti azt, hogy mindent le kell nyelni nekik.

"Mert annak idején velük is úgy bántak, de ők visszamentek a szüleikhez szolgalelkűségből vagy akár miért."

Ebben tényleg lehet valami. Emlékszem, minden héten mentünk a nagyanyámékhoz a szüleimmel (60 km-re laktunk mi a szüleimmel). A nagymamám (anyám anyja) sokszor osztotta anyám fejét, sokszor olyan stílusban beszélt az akkor 45 éves, kétgyerekes lányával, hogy én csak néztem (20 voltam akkor). És MÉGIS, minden egyes k...va hétvégén mentünk látogatóba. Komolyan, az ember sokszor egy idegentől (idős szomszéd nénitől) több jó szót kapott, mint anyu az anyjától, vagy mi unokák a nagymamától). Én ennek a viselkedésnek a század részét ha kapnám az anyámtól, már leszarnám, és nem mennék felé (nem hogy minden héten autóba üljek), de kb. egy évben egyszer sem. (N/34).

Utolsó! Pont így vagyok én is. Ütöttek-vertek, ordítottak, korlátoztak, most vagyok úgy felnőtten, hogy nem óhajtok vele szóba állni.

És szerinte hálátlan vagyok. Mert most is szeretne naponta 10X felhívni, mindent tudni akar, minden tudni vél...elég volt belőle.