A ti szüleitek hogy fogadták, hogy külföldi párotok van?

Szeretem az ilyen kamu kérdéseket, ahol kórusban lehet szidni a "rasszista maygarokat".

Nem unjátok még?

A párom ír, és nagyon szeretik.

A kommunikáció nem épp a legkönnyebb köztük, mert édesanyám nem nagyon tud angolul, de beiratkozott egy nyelvtanfolyamra, csak azért, hogy tudjon egyedül is beszélni a párommal.

Készíts családfát a 19. század közepéig. (Jobb esetben a dédi padlásán megvannak az ősök keresztlevelei, amelyekre az 1930-as években volt szükség annak bizonytására, hogy nem estek a zsidótörvények alá). Nagy valószínűséggel az fog kiderülni, hogy az ősök között vannak németek, szlovákok, horvátok stb., szóval a mélymagyarok sem feltétlenül annyira "fajtiszták" (ld. még azt a jobbikos politikust, akiről pár évvel ezelőtt kiderült, negyedrészben zsidó).

Az exogámia (saját közösségen kívüli házasodás) nem mai találmány, és nem egészséges a belterjesség, kell a vérfrissítés ;)

De első körben azzal is lehet próblkozni, hogy nem mondasz semmit, hanem úgy viszed bemutatni, mintha semmi különös nem lenne abban, hogy zöld-lila-csíkos ;). Ha sikerül úgy beállítani a helyzetet, hogy ez tök normális és nulla magyarázatra szorul, akkor nekik kell "erőfeszítést" tenniük, hogy innen kilépjenek. Aki csak konformizmusból rasszista, annak lehet, hogy könnyebb a nemrasszista helyzethez alkalmazkodva nem rasszista lenni. - Mondjuk, nem árt, ha a párod azért tud picit magyarul, és hajlandó egy darabig nem fennakadni a rasszista gikszereken és úgy tenni, mintha nem történt volna semmi (ahogy úgy teszünk, mintha a szenilis nagypapi nem fingott volna a családi karácsonyi ebédnél). Így a szülők kapnak egy könnyített pályát az elfogadásra, aztán ha mégsem nem sikerül, max. nem jártok oda azzal, hogy nem mész, ha nem bírnak felhagyni a párod sértegetésével.