Csak nekem furcsa, mikor 40 év körüli emberek naponta járnak szüleikhez?
Sok ilyen ismerősöm van a 35-45 közötti korosztályból. Felnőtt, elvileg önálló ember létükre naponta, de minimum heti 3-4-szer járnak az anyjukhoz ebédelni, vacsorázni. A gyerekeiket szinte a nagyszülők nevelik, nekik is kötelező a nagyszülőkhöz futkozni napi jelleggel. Az öregek az említett esetekben tudnak magukról gondoskodni, mégis teljesen magukhoz láncolták a felnőtt gyerekeiket. Hol a szülő intézett mindent a gyereknek (lakás, munka...stb.), hol (és ez a meglepőbb eset) a gyerek a napi kapcsolat mellett még lakást is vesz/bérel az idős anyjának és mindent elintéz helyette. Ismerek olyat, ahol a lány együtt dolgozik az anyjával, de még este így is órákig képesek telefonálni egymással. Az is igaz, hogy ennek a lánynak 30 évesen még gyakran az anyja takarította az általa vett lakását.
Én 30 közeli vagyok, de 23 évesen elköltöztem otthonról, teljesen független vagyok, még enni is csak évi háromszor megyek haza, egyébként mindenki úgy oldja meg az életét, ahogy tudja. Csak olyan dolgokban segítünk egymásnak, amiben tényleg kell. nem viszem anyám autóját szerelőhöz, mert ő szerencsétlen: oldja meg maga, felnőtt, egészséges ember, képes rá. Nem főz rám napi szinten. Nem telefonálunk heti egynél többször, nem meséljük el életünk minden egyes momentumát és nem lógunk bele egymás párkapcsolatába. Két-háromhetente találkozunk csak, pedig egy megyén belül lakunk.
Elnézve a nálam idősebbeket még én érzem cikinek, hogy ennyire távolságtartó a kapcsolatom anyámmal. Nem hívom fel, ha odaértem nyaraláskor valahova, nem hívogatom azonnal és számolok be neki mindenről, nem lógunk esténként hosszú ideig a telefonon. Nem avatkozik bele a párkapcsolatomba, a gyereknevelésembe sem fog, mert nem engedném.
Gyakran azt látom, engem kezelnek le a fent említett emberek, amiért nekem nem ilyen csüngős a viszonyom a szüleimmel. Furcsállják, hogy pl egy nyaraláskor nem akarom naponta a családot hívogatni, nem számolok be mindenről otthon, és van, hogy két hétig nem beszélünk. Ők két óráig is alig bírnák.
Tényleg én vagyok a furcsa? De miért lóg valaki még 35-40 évesen is az anyja mellein?
Az ünnepeket együtt töltjük, de általában étterembe megyünk olyankor. Tehát együtt eszünk, de nem várjuk, hogy a szülő főzzön ránk.
A kérdést az ihlette, hogy az egyik szomszéd nemrég nekem esett, le taknyos csitrizett egy vitában, miközben ő 40 évesen minden nap az anyjához jár ebédelni, a gyerekeit állandóan ide hordja, és a testvére is minden nap jön meglátogatni az anyját. Az unokák meg a vő (a nekem esett nő férje) viszont rossz véleménnyel vannak az öreglányról és unják a hozzá futkozást.
válasza:Sokan érzik kötelességüknek, hogy a szülők mellett maradjanak, segítsenek nekik (ha fizikailag nem is szükséges, lelkileg jó, ha ott vannak). Minden szülő örül, ha látja a gyerekét, és sokszor a gyerek munka után ugrik be a szüleihez, éhesen, fáradtan, anyuka pedig kínálja, mert neki ez a természetes.
Ez nem arról szól, hogy nem önálló a gyerek, hanem szereti és becsüli a szüleit, és ezt ki is fejezi. Elképzelhető, hogy minden nap ott eszik, és emellett kb 100 ezer forintot havonta hazaad a szüleinek, hogy segítse őket, az anyuka meg az ebéddel hálálja meg.
válasza:
válasza: válasza:Abszolút hiba lenne általánosítani egy család felépítését és működését illetően.
1 - egyáltalán nem biztos, hogy a gyerek lóg a szülein. Arra nem gondolsz, hogy esetleg a szülő igényli a napi kapcsolatot ?
2 - Ha a szülők esetleg idősek, akkor meg kutya kötelessége a gyereknek figyelni rájuk, úgy ahogy rád is figyeltek, mikor gyerekként szükséged volt rájuk.
Ez utóbbi esetre van egy nagyon szép magyar mondás:
Amíg a gyerek kicsi, addig a gyereknek szülei vannak.
Amikor megöregszenek, akkor lesz a szülőknek gyerekük.
válasza: válasza:"Tényleg én vagyok a furcsa? "
Ez enyhe kifejezés!
Amúgy mi jogon szeretnéd előírni, hogy ki hogyan éljen??!
Sajnos sok ilyen nő van, aki a -szexuális kielégítetlensége miatti frusztráltságát- mások életének a kritizálásával tölti.
Nem tudom ki a frusztrált, nem-e az, aki a szexuális életemre utalgat már, annyira messze ment. :D
Úgy látom, itt gyakorin sok a mama pici fia/lánya, aki nem tud leszakadni és önálló életet élni. Sajnálom az ilyenek házastársait és gyerekeit. Nekem sosem dumáltak bele a nagyszüleim az életünkbe, nem volt kötelező őket heti ötször meglátogatni és a kis unatkozó lelküket pátyolgatni, lefoglalták magukat, mindenki élte a maga világát és csak kevesebb időre lógtunk egymás nyakán. Haragudtam is volna rájuk, ha minden szabadidőmet náluk kellett volna tölteni azt hallgatva, öreganyám meg akar épp halni, mert leégett a hagyma a szaftos krumplihoz, meg különben is, milyen rossz az ő házassága meg milyen hálátlan az összes gyereke. Már pedig az öreglányok 95%-a csak erre képes, ennél fogva pedig energiavámpír hárpiák.
válasza:Igen te vagy furcsa,nagyon is.
Én 41 vagyok,minden hétvégén elmegyek hozzájuk,eszek anyám főztjéből,segítek apámnak ha kell,hétközben is beugrok rövidebb időre..mi ebben a furcsa?Szerintem az a furcsa ha valaki rá se nyitja azokra az ajtót akik felnevelték..
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!