Valaki más is volt/van már így? Mi lehet a megoldás?

Tényleg ennyire fontos manapság, hogy valakit hányan lájkolnak....????

Nekem elképesztő.....

Szerintem itt nem a lájkokon van a hangsúly, nyilván a mai fiatal generációnak ez is fontos, ők már ebben nőttek fel.

Ez egy teljesen érthető probléma. Amikor az embernek van egy legjobb barátnője / húga / nővére, aki feltűnően mindig mindenben jobb nála, az kegyetlen tud lenni. Testvérek között még szörnyűbb, csak az jár a fejedben, hogy hogy lehet, hogy ő örökölt minden tökéletes gént, te meg minden sz**t?

Az embereknek, főleg egy kamasznak, és főleg egy lánynak, amúgy is nehéz normális önbecsülést szerezni, meg elfogadni magukat.

Kérdező, én azt mondom, hogy találj valami olyat, amiben egyértelműen és 100%-osan te vagy a jobb. Ismerek én nem egy, nem két olyan csajt, aki egyáltalán nem az a tipikus 250 lájkos szépség, nem is voltak kitűnő tanulók, meg ilyesmi, de mégis van egy stílusuk, egy személyiségük, és egy tehetségük, amivel mindenkit elkápráztatnak és csomóan odavannak értük.

Találd meg te is a tiédet. Ne arra koncentrálj, hogy szétsminkeld magad meg instán vadászd a lájkokat, ezt csinálják csak azok a lányok, akik máshoz nem értenek.

Én vagyok jelenleg ilyen helyzetbe mint te, csak nekem a nővérem a szebb és a jobb. Ezt elfogadni nem lehet, még beletörődni sem. Voltam pszichológusnál (nem a nővérem miatt, hanem azért, mert nem tudtam feldolgozni a nagymamám halálát), és érintettük ezt a témát is. Azt mondta pszichológus, hogy ha eddig nem tudtam elfogadni, akkor ezután sem fogom tudni.

Az egyik válaszoló azt írta, hogy legyen büszke a kérdező a húgára, hogy milyen csinos meg szép. Ő hozzá szól a kérdésem: Hol élsz te? Szegény legyen büszke a tesójára hogy ami neki nem adatott meg, az majd a húgának megvan?

Nekem van egy ikertesóm: ő lány, én meg fiú. Kétpetéjű ikrek vagyunk.

Nem jártunk soha egy osztályba, mert egyszer visszatartottak oviba, kétszer pedig évet kellett ismételnem, mert a fülemet kétszer is megműtötték, és megvolt a 250 óra hiányzás.

Az én testvérféltékenységem már akkor elkezdődött, amikor 4-5 évesen ő ki tudta mondani az R-betűt, én meg nem, és emiatt képességfejlesztő foglalkozásra kellett járjak. Aztán ez fokozódott akkor, amikor engem visszatartottak óvodában. Ő mehetett iskolába, én nem. Az ötödik és a hatodik osztályt osztályt kétszer kellett járnom a fülműtétek miatti hiányzás miatt. Ott, akkor még nem tudtam megfogalmazni, de ezt is kudarcnak ítéltem meg.

Ez a tesóféltékenység akkor csúcsosodott ki, amikor az ikertesóm futsalozni kezdett és a csapattársaival kimentek Olaszországba és másodikok lettek. Azóta többször is adott interjút a TolnaTáj televíziónak és egyszer az M4SPORT-nak. Hetente jelennek meg cikkek róla a Futsal Hungary-n (Vámosi Georgina). 400+ gólja van, nekem meg csak 2.

Anyám is (nem hibáztatom miatta) csak az ő meccseire ment el, az enyémre egyszer-egyszer. Abba is hagytam a futsalt meg a focit is pár évig.

Aztán 2019-ben újra elkezdtem focizni. Megpróbáltam magam túltenni azon, hogy ő mindenben sikeres, jobb nálam. Mostmár nem erdekel, hogy anyám eljön-e a meccseimre vagy sem, vagy a tesóm milyen sikereket ér el. Struccpolitikát folytatok: a homokba dugom a fejem és magamon kívül nem érdekel senki.