Mi köze a magánéletemhez? Mi a baja?

43 éves nő vagyok, eddig egyedül éltem. A húgom, aki nyolc évvel fiatalabb, tavaly vált el és nincs hova költözzön, sajnos elég rossz anyagi helyzetben van. Megbeszéltük hogy hozzám költözik, a telkemen két ház van, egy kisebb és egy jóval nagyobb, ő a kisebbet választotta (4 szoba, konyha, stb). Van két fia, ikrek. Nagyon jó így, megvagyunk. Mondtam hogy maradjanak akár örökre is, legalább nem kell eladjam a másik házat, nem kell kettévágni a telket.

Minden rendben is volt, amíg nem kezdett el kötözködni. Mivel nagyon rég (18 éve) elváltam, a magam útját járom. Egyetemi szerelem volt az, rossz döntés volt hogy megházasodtunk, nem állta ki a próbát a kapcsolatunk. Viszont nem akartam többet férjhez menni. Van hogy nem jöttem haza éjszakára, volt hogy hozzám jött a jelenlegi barátom vagy tavaly alkalmi partner. És kezdi folyton, hogy milyen példát látnak a gyerekek, meg hogy erkölcstelen hogy házasságon kívül élek némi életet, stb. Nem vagyok prosti, ügyvéd vagyok. És szeretem a szabad életét, nem érzem rossznak, hogy ismerkedek, kapcsolatom lesz, stb. Viszont ő egyre intenzívebben kezdi felhozni a gyermekeket hogy "jaj istenem, azt látják hogy a nagynéni egyéjszakás kalandokba vesz részt"...

És komolyan elgondolkodtam rajta hogy megmondjam, ha nem tetszik, menjen el. Csak sajnálom szegényt, inkább még szeretném ezt vele beszélni... Esetleg mit mondjak hogy megértése, ez az én életem és nincs köze hozzá...?