Jogosan akarok "megszabadulni" tőle? Rossz ember lennék?

Ha esetleg fel is veszik oda jó eséllyel nem fogja bírni sokáig a koleszt és az egyetemet. Addig pedig mondj nemet mindenre.

A barátnőidnek mondd meg őszintén, mi a helyzet és kérd meg őket, rázzák le, akárhányszor rájuk akar akaszkodni.

Tényleg önállósodnia kéne a nővérednek, nagyon el van lazulva.

Mondd el neki hogy nem szeretnél a társaságában lenni.

Szembesítsd a tényekkel.

Önzőnek nevez? Kettőtök közül ő az önző, lényegében élősködik rajtad, csak nem anyagilag.

Azt állítja, hogy szerencsés vagy? A szerencse igazából nem létezik. Például, hiába írsz egy tökéletes könyvet, senki sem fogja kitalálni, hogy létezik, majd könyörögni neked, hogy add ki. Neked kell hírdetni azt, beszélni róla és a megfelő társaságba bekerülni. Ha kiválaszt egy kiadó, hogy kiadná a könyved, az nem a szerencse miatt van, hanem mert tettél azért, hogy felkeltsd az érdeklődését.

A barátok végképp nem szerencse alapúak.

Ha a barátaira is ennyire akaszkodik meg az alapján, hogy ilyen életképtelen, nem csodálom, hogy igazából nincsenek is neki. Ettől függetlenül ne viselkedjen már úgy, mint egy kisgyerek, aki a tesója barátaival akar legjobb barát lenni. Nem arról van szó, be lehet nekik mutatni és ha mindenkinek szimpi mindenki, akkor nem baj, ha barátok lesznek, de szerintem két testvérrel fura barátságban lenni. Mármint nem lehet mindkettővel nagyon nagyon jóban lenni egyszerre, de ilyenkor meg kihagyod mindig az egyiket. A lényeg, hogy te sem szeretnéd, ezt tiszteletben KELl tartania. Attól nem leszel egy cseppet sem önző, hogy nem akarsz a baratnőidre ráeröltetni valakit, akivel jópofizni kell akkor is, ha idegesítő. Ha nagyon el akarod kerülni az összeveszést ezen, akkor meg tudod csinálni, hogy egy találkozó után közlik a barátaid vele, hogy nem szimpi nekik és nem akarnak barátkozni, de célszerűbb a sarkadra állni és felvállalni a gondolataid.

Az, hogy a megbeszéltek ellenére ugyanoda jelentkezett, az elég bunkó, de valahol nem volt más lehetősége már, az is igaz. Igazából teljesen levakarni emiatt nem fogod tudni, mert biztos vagyok benne, hogy lesznek közös programok vagy valamik, ahol találkozni fogtok. De nem kell közösen főzni, közös szobában lenni, együtt járni mindenhová és nem kell helyette intézned semmit. Elmúlt 18, oldja meg egyedül, menni fog neki, ha muszáj lesz, hidd el. Ha nem, akkor majd kérdezzen, válaszolsz, tanácsot adsz, de nem csinálod helyette!

Teljesen megértelek egyébként, hatalmas respect, hogy eddig kibírtad. De állj a sarkadra és mondd el neki, hogy innentről vége, élje a saját életét és ne tápaszkodjon mindennel kapcsolatban rád. Ha megsértődik, akkor megsértődik, nem kell vele foglalkozni, addig sem rajtad csüng. Illetve véletlenül se érezd magad rossznak, önzőnek, akárminek amiatt, hogy eleged van abból, hogy évekig egy gyereket pesztráltál (annak ellenére, hogy idősebb, valahogy mégis gyerekként viselkedik) és 18 évesen a saját életedet szeretnéd élni!

Egyébként az elmondottak alapján hatalmas probléma lehet a kommunikációs készségével, ezzel érdemes lenne foglalkoznia (nem tudom, hogy ez pszichológussal vagy kivel/mivel javítható), mert minden (a barátok, az ügyintézés, stb) erre épül és szó szerint életképtelen, ha nem képes annyira sem kommunikálni, hogy barátokat szerezzen.

Bocs de süt rólad a gyűlölet. "életképtelennek titulálták itthon a szüleim, folyton így is kezelték" Tehát nemcsak elhanyagokták hanem lekezelően viselkedtek vele ahelyett hogy bátorságot öntenek belé. Sajnálom hogy teher ek érzed de ez legyen a legnagyobb bajod hogy a testvérednek segíts.

Szerintem segítene kellene neki még a továbbtanulás elindításában nem lebeszélni. Bárhova is menjen. Ezután nem kell már vele foglalkozni ha nem akarsz, de ha neki segítség kell higy elinduljon akkor nem értem mi ezzel a baj.

Az "életképtelen" dumát nem tartom jogosnak egy elhanyagolt frissen érettségizett továbbtanilni akaró 18 éves emberre.