Jogosan akarok "megszabadulni" tőle? Rossz ember lennék?

Sziasztok!

Szóval az a helyzet, hogy van egy nővérem, akivel 1 év van köztünk, de mégis idén érettségiztünk mind a ketten, mert ő nyelvi előkészítős gimibe járt.

Eléggé diszfunkcionális családban nőttünk fel, ami azt illeti. Hiába ő az idősebb, általában nekem kellett rá vigyázni, szinte én voltam az anyja, mivel a szüleim nem igazán törődtek velünk. Az alapvető szükségleteket (étel, ruha, stb.) megadták, anyagi problémáink sem voltak, de érzelmileg eléggé elhanyagoltak bennünket. A nővéremet mindig is életképtelennek titulálták itthon a szüleim, folyton így is kezelték, szóval tényleg nem lett túl önálló. Mindig nekem kellett segítenem őt, lelkileg támogatnom, ügyet intéznem vele/helyette, stb.

Még több más problémánk is volt/van, amit nem részleteznék, az szerintem mindent elárul, hogy a tavalyi távoktatás alatt, mikor itthon kellett lennem a családdal több pszichés problémám kialakult, panikbeteg és depressziós lettem.

Szóval ezek után nem csoda, ha mindent beletettem a tanulásba, hogy el tudjak kerülni itthonról.

A barátnőimmel már viszonylag korán jelentkeztünk egy egyetemtől független kollégiumba, ahová fel is vettek bennünket. A kinézett egyetemi szakra is valószínűleg meg lesznek a pontjaim.

Igen ám, de a testvérem nem volt ilyen talpraesett. Ő későn adta be a jelentkezését a külsős kolikba, ezért a legtöbb helyről már elutasították helyhiány miatt. Még az egyetemi felvételi előtt megegyeztünk, hogy külön helyen fogunk lakni, ugyanis bármilyen bunkón is hangzik ez, nem akarom, hogy egyetem alatt is folyton rajtam lógjon, hogy nekem kelljen pesztrálni és segíteni őt, mint általános és gimi alatt. Szerintem önállósodnia kéne, viszont ha egy koliban lakunk, akkor így vagy úgy de meg fogja találni a módját, hogy rám akaszkodjon.

Viszont most mégis kitalálta, hogy jelentkezni akar abba a koliba, ahol én is fogok lakni a barátnőimmel, mivel talán ott még van férőhely. Eléggé összevesztünk, mert nem így beszéltük meg, de nyilván nem tilthatom meg neki, hogy beadja a jelentkezését.

Azt gondoltam, hogy az egyetemet végre tiszta lappal kezdhetem, elszabadulhatok a családomtól, de nem akarom, hogy a nővérem a nyakamon maradjon, mert rajta keresztül a szüleim is manipulálni fognak.

A nővérem azt mondja nekem, hogy egy önző és szar alak vagyok, amitől rosszul érzem magam, pedig úgy érzem jogosak az erveim, amik miatt azt szeretném, hogy lekopjon rólam. Azt állítja, hogy nekem sokkal könnyebb az életem, mint neki, nekem minden az ölembe hullott, holott ez baromira nem igaz. Igenis megdolgoztam a tanulmányi eredményeimért, ami főleg nehéz volt a pánikbetegség és a depresszió mellett. Emellett azért is féltékeny, mert nekem vannak barátaim, neki meg nincsenek. Már voltak olyan megjegyzései, hogy majd az én barátnőimmel akar lógni, mert neki nincsenek, mivel ő nem olyan szerencsés, mint én.

Szóval már kissé elegem van belőle, viszont ha úgy alakul, mit tegyek, hogy az egyetemi évek alatt ne akaszkodjon rám?

18/L