Ahol 3 testvér van, nem szorul ki az egyikük mindig?

Pont most írt ki valaki egy ilyen kérdést, azt is elolvashatod.

https://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__testveri..

Mi is 3-an vagyunk testvérek, ráadásul mindhárman lányok. Én vagyok a középső. Nővérem és köztem csak másfél év korkülönbség van, ezért gyerekként mi inkább marakodtunk, verekedtünk, árulkodtunk egymásra. A jó testvéri kapcsolat csak akkor volt ha valamelyikünk bajban volt, és a másik fedezte, segített neki. Húgom 3 évvel fiatalabb nálam, ő volt a kishúgi. Talán neki lehetett a legnehezebb mert ha mi nővérek verekedésig összevesztünk, és jött a 1 hetes "nem szólok hozzád haragszom rád" állapot, akkor neki mindig választania kellett, hogy kit szeret jobban. Persze megoldotta. Ha én voltam ott akkor engem. Ha nővérem akkor őt. Azóta felnőttek lettünk, mindhárman külön élünk. Érdekes, de az, hogy külön élünk sokkal jobban összekovácsolt minket. Ma már mindhárman imádjuk egymást. Minden hétvégén összejárunk mikor kinél. Jókat nevetünk, még a régi "egymás gyilkolászós" eseteken is.

33/N

Én csak másodkézből tudok mesélni, édesanyám esetét.

Ők négyen voltak testvérek, ő volt a harmadik a sorban. A testvérek sem voltak igazán összetartóak, felnőttként sem, és a szülők felől is a kilógást érezte.

A nővére volt az első gyerek, és az első lány.

A bátyja az egyszem fiú.

A húga meg a legkisebb.

Mi hárman vagyunk, elég kis korkülönbséggel. Lány, lány, fiú, én vagyok a középső. A nővéremmel soha nem értettük meg egymást, veszekedtünk is gyakran, mondjuk ebbe biztos belejátszott, hogy közös szobánk volt. Akkor normalizálódott a kapcsolatunk amikor elköltöztünk a szülőktől mindketten, de teljesen, szóval az egyetemi kollégiumi évek után (pedig nem is egy egyetemre jártunk). Igazából most is idegesítjük egymást, de sokkal egyszerűbb így, hogy max. 2-3 órára találkozunk.

Öcsémmel nekem is és nővéremnek is mindig jó volt a kapcsolata.

Ez szerintem mindkinél máshogy van... De leírom az én tapasztalatomat:

2 bátyám van, a legidősebb 6 évvel, a középső 4 évvel idősebb nálam, én lány vagyok (a legkisebb). Engem terveztek is meg nem is, de végül nagyon vártak, reménykedtek abban, hogy lány leszek. Bátyáim nagyon örültek nekem (van is 2 fénykép, amelyiken olyan aranyosan fognak babaként - de sok másik képen is látszik, hogy imádtak). Emlékeimben általában a fiatalabb bátyámmal játszottam többet, mert idősebb bátyám már nagyban iskolás volt és nagyon szeretett tanulni (kitünő is volt mindig). Sok emlékem van arról is, hogy 3an együtt játszunk, rengeteg dolgot megtanítottak nekem (foci, ping pong, tollas stb...) - meg persze oltári sokat birkóztunk, de mindig vigyáztak rám. Többször volt, hogy csak hárman mentünk kirándulni, focimeccsre vittek, állatkertbe, pókerpartikra is vittek (haveri társaságukkal). Szóval a nagy korkülönbség nem számított, nagyon szerettük egymást és sok időt is töltöttünk együtt. Volt időszak, mikor az idősebb bátyámmal rengeteget moziztunk, kirakóztunk, sorozatokat néztünk, de a középső bátyámmal meg sokat beszéltünk, kutyát sétáltattunk stb, és még dolgoztunk is együtt (szórólapoztunk).

Persze volt, hogy csak ketten mentek nélkülem, de sose éreztem magamat kirekesztve.

Na egy szó mint száz: nagyon jó volt velük felnőni :)

Most már én 25, ők pedig 29 és 31 évesek, mindenki külön él párjával. A viszony ugyanúgy megmaradt, ugyanúgy ha találkozunk örülünk egymásnak, tudunk beszélni mindenről és tudjuk, hogy ha baj van, számíthatunk egymásra.

Szintén hárman vagyunk lányok, és én vagyok a középső. Érdekes módon bár mindkettőjükkel jóban vagyok, egyikükkel sem mondanám barátnőinek a kapcsolatunkat. Mindnyájunk magánéletének és személyiségének van olyan szeglete, amit a testvéreink előtt is megtartunk magunknak.

A nővérem közel 3 évvel idősebb, a gyerekkorunk egymás ölésével telt, de a felnőttkor küszöbére ez elmúlt. Ő egy nagyon kemény személyiség, aki kerüli az érzelgést, és mindent hideg fejjel kezel, legalábbis kifelé mindenáron ezt mutatja. A kritikában sem nagyon finomkodik. Vele amolyan "bajtársias" viszonyom van. A nagy, komoly gondjainkat megosztjuk, kiállunk egymásért, támaszt nyújtunk egymásnak.

A húgom 6 évvel fiatalabb, és a nővérem ellentéte, mindent túlérzeleg, és ezzel sok gondot okoz magának, az észérveket pedig a szőnyeg alá söpri. Rá inkább a pártfogoltamként tekintek és gyámolítom. Igyekszem megértést nyújtani neki anélkül, hogy megerősíteném a hibáiban a pátyolgatással, és jobb belátásra bírni anélkül, hogy megbántanám és elzárkózna előlem.

Nekem egyforma erősségű, de nagyon más jellegű kapcsolatom van kettőjükkel, nekik pedig egymással gyengébb, mint velem. A jellemem valahol a kettőjüké között van, szerintem ezért alakult így.

Van 2 nővérem. Én fiú vagyok. Idősebb nővérem 5 évvel, fiatalabb nővérem 1 évvel idősebb nálam.

Az idősebb nővérem a legsikeresebb a családban és a legtalpraesettebb is.

Gyerekkorunkban kicsit szar volt neki mert magának kellett megvennie a mobilját meg amit akart. Az is igaz hogy ekkor a családunk még szegényebb volt.

A fiatalabbik nővérem is talpraesett de őt már segíteni kellett. Illetve gyerekkorunkban nem jöttünk ki jól. Mostanra már rendeződtek a dolgok közöttünk szerencsére.

Én mint a legfiatalabb és mivel én voltam a fiú ezért én anya kedvence voltam. Fiatal koromban, miután jobb szituáltak lettünk, én kaptam a legtöbb dolgot. Persze ez az elkényeztetés felnőttkoromban visszarúgott mert sok ideig nem voltam önellátó és még most is kínlódok.

A testvérek között olyan 2-3 év puffer jó hatással van de nem mérvadó. Később is vállalhattok gyereket, ne ez szabja meg. Az hogy fiú-lány variáció hogy van. Teljesen random de nem is tudjátok befolyásolni.

Itt minden a gyerekek személyiségén múlik inkább. Meg persze a szülő-gyermek kapcsolaton is.