Mit tegyek? Nagyon utál a nővérem

Egész életünkben hol jóban voltunk 1-2 hétre, hol veszekedtünk a nővéremmel. Lehet csak a sok korkülönbség miatt. 9 év. Plusz nem voltam valami könnyű eset, kisebbként kényszer betegséggel küzdöttem ami miatt csináltam idegesítő dolgokat, többször veszekedtünk emiatt is, azóta ez egész szépen visszaszorult, most viszont depresszióval és pánikkal szenvedek. Én most vagyok 19, ő 28. Sajnos, ahogy teltek az évek egyre rosszabb lett közöttünk a kapcsolat. Szüleink 5 éve elváltak és nagyon feszült közöttük a levegő, konkrétan csak én vagyok beszélő viszonyban apukámmal. Anyukámmal élünk mindketten. Nővéremet rosszul érintette a válás, van egy 4 éves gyereke, ami szintén rossz párkapcsolatból lett így egyedül neveli. Valamiért velem sokkal haragtartóbb. Van, hogy egy kis időre jól kijövünk egymással aztán, ha nem is csinálok rosszat akkor is egyik napról a másikra haragos lesz velem. Direkt sosem akartam neki ártani, mégis tök bűntudatom van néha. Bocsánatot meg nem tudok kérni tőle. Nem vesz rá a lélek, pedig ez okozna a lelkemnek megnyugvást. Alapból a bocsánatkéréssel nincs gondom, ha hülyeséget csinálok olyan bűntudatom szokott lenni, hogy nem is bírnám ki, hogy ezt a lépést ne tegyem meg. De ez most más…Ha valamit kérdezek tőle normális hangnemben akkor sem kapok normális választ, csak kaffogást, hogy is tudnék akkor tőle így bocsánatot kérni?

Tudom, hogy a válás meg a többi kellemetlenség miatt ami érte élete során nem könnyű neki sem mert egy veszekedés közepedte próbálta ezt kifejezni, de bennem akkor már annyi harag volt felé a folyamatos bosszúállása miatt, hogy akkor túl sok megértést tőlem sem kapott.

Folyamatosan a saját felelősségem látom a dolgokban, hogy nem akarom, hogy a haragja miatt amit felém táplál az egészsége rámenjen, vagy hogy látom, hogy anyunak sem jó ezt látni. Hiába nem én vagyok ellenszenves mégis én érzem magam tehernek mások szemében. Mit tegyek, hogy elmúljon a bűntudatom?