Nem kéne ennyit ezen gondolkozni talán?

Sziasztok!

Mióta apukánk meghalt ugyerzem hogy nem tart össze a családunk úgy mint azelőtt. Tudni kell hogy van egy kisbabám , azután tudtam meg egy hónapra rá hogy terhes vagyok amikor apukám meghalt. Sajnos nem bírtam neki elmondani. Én elkoltoztem ugye a páromhoz tőlük 20km-re. És amikor megszületett a kisfiam azt hittem majd hogy mire hazamegyünk majd ott lesznek a testvéreim meg a rokonságom, mert fordítva ez mindig úgy volt. De szó szerint még én könyörögtem nekik, hogy jöjjenek el megnézni a kisfiamat. A párom azt mondta bolond vagyok. Megfogadtam hogy én is úgy állok hozzájuk ahogy ők állnak én hozzám, tudom , van nekik is a dolguk nekik is van családjuk azért is nem szóltam nekik soha. A battyaim egyáltalán fel se köszöntöttek szülinapomon de a kisfiamat se. Én meg mindig hívom őket ha szülinapjuk van.

Vannak lány unokatestvéreim is akikkel felnőttem, elhivtak enni de mondtam nekik hogy most ne haragudjanak de rakjuk át másnapra mert a kisfiammal nem akarok menni ebbe a melegbe, és annyira megharagudtak rám ezért. Pedig csak annyit mondtam hogy rakjuk át másnapra, szerintem ezt meglehetett volna érteni.

Az a lényeg egyébként hogy engem bánt ez az egész hogy régen milyen jóba voltunk, mindig mentünk valamerre vagy beszéltem velük de mióta apa meghalt azóta nem. Nekünk már nincsenek szüleink azért is bánt ennyire mert az én családomból csak ők vannak nekem, de úgy érzem hogy engem jobban érdekel az hogy mivan velük mint őket. Párom azt mondta hogy ő biztos nem foglalkozna ezek után velük annyira mint én szeretnék mert őket sem erdeklem én. Nem tudom...szerintetek?