Elrontottam ezzel a húgom kamaszkorát?

Hát, szerintem meg az lenne a normális, ha 17 évesen még nem sz*xelnének, mint a nyulak. Tudom, manapság már 14 évesen is:( - fantáziálni meg vágyni rá, meg érdeklődni iránta, az persze egészen más kérdés.

Szóval szerintem semmi hátrány nem érte, bőven ráér még.

Van, aki talál nagy szerelmet a gimis korszakában, de a többség nem ilyen szerencsés, még a 20-as évei elején is bőven ráér még. Ez nem időfutam, fontosabb, hogy akit talál, azzal tényleg passzoljanak, ha nem is egy életre, de ne csak pár éjszakára.

Szerintem semmi rosszat nem tettél azzal, hogy felvilágosítottad olyan dolgokról, amikre alapból ő volt kiváncsi. Inkább ez egy jó dolog, hogy tudott és mert a testvéréhez fordulni, kikérni a véleményed, kérdéseket feltenni a témában. Mondjuk, hogy az első szexről is kérdezett, az nekem elég korai, bár a mai gyerekek, azt tapasztalom, már jóval korábban fel szeretnének nőni és kezdenének el ilyen téren is kibontakozni, ami elég szomorú, de sajnos ebbe az irányba megy a világ. Szerintem ne hibáztasd magad semmiképp, te semmi rosszat nem tettél azzal, hogy segítő nagytestvér voltál és ott voltál neki ekkor is, amikor bizonytalan volt és a kérdéseire választ akart kapni. Ha nem te mondasz el neki dolgokat, és inted óva, akkor ezeket az információkat ugyanúgy megkapta volna mástól, akár baráttól, osztálytárstól, vagy akár olvashatta volna a netről is. Talán csak arról lehet szó, hogy elővigyázatos és jól átlátja a dolgokat, nem akar belemenni egy komolytalan emberrel egy semmitmondó kapcsolatba. Én 19 éves vagyok, 18 évesen se volt még soha kapcsolatom, pedig nem vagyok talán annyira csúnya és buta se, mégis így alakult. Lett volna számtalan lehetőségem összejönni fiúkkal, mégsem tettem. Úgy voltam vele, hogy nem akarok csak azért együtt lenni valakivel, hogy ne legyek egyedül és végre ne érezzem magamat magányosnak. Vártam a megfelelő srácra, akinél majd érzem azt, hogy szeretem és gondol engem annyira értékesnek, hogy komolyan tervezzen velem hosszú távra. 18 évesen aztán lett egy srác, 1 hét ismerkedés után megkérdezte, leszek-e a barátnője, belementem. 1 hónap után kidobott. Megint összetörtem és megint úgy éreztem, nem érdemes a fiúkban bízni, mert az összes csak ki akar használni, aztán utána eldobna, mintha csak ennyit érnék. Mivel már ezelőtt is voltak srácok, akik nagy fájdalmat és sok sírást okoztak nekem a játszadozásukkal. A szakítás után nem kerestem fiúk társaságát és a szerelmet sem, úgymond feladtam, hogy valaha is lesz olyan, aki komolyan akarna és szeretne engem. A legváratlanabb pillanatban mégis megismerkedtem valakivel és igaz, nem úgy indult, hogy én szeretnék bárkit is, elkezdtünk komolyabban beszélgetni, találkozgatni és másfél hónapja összejöttünk. Lassan 3 hónapja, hogy együtt vagyunk és sosem voltam még ilyen boldog. Megérte várni és minden komolytalan fiúnak nemet mondani. Hidd el, ha eljön a testvéred számára megfelelő pillanat és srác, neki majd ő is képes lesz adni egy esélyt és nyitni felé, megbízni benne. Semmi rosszat nem tettél évekkel ezelőtt, én továbbra is ezt szeretném neked hangsúlyozni. Ha még 30 évesen se lesz kapcsolata és tele lesz félelemmel, bizalmi problémákkal, akkor azt mondom, az már lehet nem normális, de 17 évesen még bőven ráér. Koncentráljon magára és ne is hajszolja folyamatosan a szerelmet. Majd jön, amikor jönnie kell.

Remélem azért hasznos volt a válaszom és tudtam kicsit segíteni. :)

Biztosan nem, 17 évesen semmiről nincs lekésve!

Miért nem kezdeményezel most beszélgetést vele, ha ilyen gondolataid vannak? Egyáltalán hány év van köztetek, kamasz tanácsokat adtál, vagy felnőttet, vagy éppen elrettentőt direkt?

Ezt most lehet oldani, árnyalni, ha tényleg gátlásai vannak!

Ne aggódj, nem döntöttál el semmit.

Tök jó, hogy ott vagy neki, ha beszélgetni szeretne valakivel.