Hol a határ a tini és a s.ggfej között?

Hát én mindent megadnék hogy olyan bátyám legyen mint amilyen te vagy. Az enyém világ életében manipulált vagy bántott. Mivel már felnőtt vagyok megszakitottam vele a kapcsolatot.

Te is tedd ezt amíg nem változik ez nála. Akkor talán rá jön

Mindkettőre tippelek. Mármint hogy azért bunkó, mert tini. Csak tini, de attól még bunkó. Bunkó, de attól még csak tini. Én néha szimpla kedvetlenség miatt ültem irritáló pofával, látványosan kivonva magam a társaságból. Az nem segített volna a hülyeségemen, ha csak számonkérően leugatnak, hogy viselkedjek, vagy bevágják a durcát (hiába, hogy jogos). Inkább az, ha lazán, nem túldramatizálva, de őszintén megmondják, hogy undoknak tűnök, és szarul esik, és megkérdezik, hogy amúgy mizu, van-e oka? És ha nincs, akkor légyszi, ne csináljak már masszívan úgy, mint aki utálja őket.

Tudsz esetleg még egyszer, külön beszélni vele, hogy mi a fene volt ez? Megkérdezni, hogy esetleg nem volt kedve a kötelező pofavizithez vagy ilyesmi? Ha kiderül, hogy semmi értelmes oka nem volt, akkor mondd meg neki, hogy jó lenne máskor, ha válaszolna a kérdésekre és hasonlók, mert így elég gázul éreztétek magatokat. Ha meg nincs kedve ott ülni, menjen be egy kicsit.

Ha nem tudsz vele beszélgetni, mert ugyanolyan bunkó, akkor tényleg ne fáraszd magad, hagyd a francba.

Egyértelmű, hogy sggfej a gyerek, mi az, hogy kérdezik, és nem válaszol, mert neki olyanja van?

Akkor ne fogadja el máskor a drága ajándékokat, meg az éttermi meghívásokat, meg ne furikáztassa magát, vagy olyankor jók vagytok?

Apádék helyében mélységesen magamba néznék, hogy hogyan sikerült ekkora taknyot nevelnem.

Legközelebb amikor mentek hozzájuk, ti se szóljatok hozzá, hagyjátok ki az ajándékozásból és a lóf. segítene a háziban is, oldja meg, plusz üljön buszra máskor a kocsim helyett.

Azért mert tini és haragszik a világra, még vannak határok, főleg olyan emberrel, aki nem neveli, nem él vele, nem tartozik érte felelősséggel, és mégis csak a jót adja neki.

Tanulja meg, hogy a viselkedésének következményei vannak.

Van egy 12 éves unokahúgom. Ő is ilyen. Nyilván rájön erre hogy tini, plusz egy elkényeztetett hisztis majom, akinek apuci mindent megenged, csak ne hisztizzen meg szégyenítse mások előtt.

Velem is ezt csinálta a kis sz.rrágó: nem válaszolt, ha kértem tőle valamit, akkor cammogott, sóhajtozott elég hangosan, és elég látványosan is a tudtomra adta, hogy nem tetszik neki. Ha kétségbe vontam a tudását piti dolgokban (pl.: unokatesónk gyereke nekünk nem a másodunokatesónk), akkor félbeszakított azzal, hogy hirtelen közbe vágott "Nem érdekel". De azért vegyek neki ilyen meg olyan körömlakkot, meg menjek el vele városnapra.

Megfogadtam magamban, hogyha még egyszer bunkózik, én kiosztom. Nem is kellett sokat várni, és megmondtam neki a magamét. Azóta visszább vett a pofájából (hozzáteszem velem szemben), viszont nem köszön, hozzám se mer szólni.

Lehet mondani, hogy hormonok, oké. Ez nyilván hatással lesz az érzéseire, érzékenyebben reagál, stb. De a viselkedéséért attól még ő felel, hisz az tudatos irányítás alatt áll. Magyarán szólva ez nettó bunkóság. Nem baj az, ha időnként rossz kedve van valakinek - mindnyájunkkal van ilyen -, de nem mindegy, hogy egyfelől milyen gyakori, másfelől utána elnézést kér-e a viselkedése miatt.

Nem akarom a szüleiteket okolni, de valószínűleg már régebben félrecsúszott valami, nem volt megnevelve rendesen, nem alakultak ki nála rendesen a határok, a szabálytudat, az érzelemszabályozás, meg hasonló pszichés funkciók.