Mit csinalnatok egy ilyen testverrel?

Mindig is imádtam a testvéremet, attól függetlenül, hogy külön nőttünk fel. Vele voltam az elmúlt 15 évben, ott segítettem, ahol csak tudtam. Nekem is szükségem lett volna rá az elmúlt másfél évben, de ha én nem kerestem, ő magasról leszart. Volt, hogy az üzenetemet is 1 hét volt, mire megnézte. Azóta szabadkozik, hogy ezért meg azért volt ez így. Ezt én elengedtem, világossá vált, hogy ő csak a szavak embere, de nem lehet rá számítani. Haragot nem éreztem, csalódtam, de attól még szeretem. Beszélünk telefonon, talalkozgatunk, nekem is jól esik egy kicsit valakivel beszélnem, vagyis csak jól esne, mert ő egyáltalán nem kíváncsi az én mondandómra. Ha kérdez is valamit, utána megint magára tér ki, es mindig ugyanaz a téma (leginkább panaszkodik), sajnaltatja magát). Milliószor hallgatom végig, hiába mondom, hogy igen, ezt már mondtad, nem érdekli. Panaszkodik mindenre, hiába kézenfekvő a megoldás, semmi nem jó, még ő sértődik meg. Amennyire peldakepemnek tartottam pár évvel ezelőtt, most akkorát fordult az egész. Egyszerűen leszivja az energiámat, és bosszant, a viselkedése. Szeretem, de nagyon egyoldalunak érzem a kapcsolatunkat, es ha visszagondolok az elmúlt 10+ évre, mindig is ilyen volt, csak baromi fiatal voltam és nem lattam. Nem szeretném vele a kapcsolatot megszakítani, de nagyon fárasztó vele.