Túlreagálom a helyzetet, vagy igazam van? Nem akarom megosztani a szobám, legkevésbé az ágyam egy idegen férfival. A szüleim szerint: nem én hozom a törvényeket, szabályokat, ha nem tetszik: mehetek.
Testvérem barátja nem a városban lakik. Emiatt sokszor nálunk aludt. Ez tartott 5 éven át... megelégeltem, nagy harcok árán elértem, hogy többet ne tegyenek ki a szobámból éjszakánként. Azt hittem az ügy lezárult, nagyon elegem volt már, hogy hetente 1-2 alkalommal ki voltam téve a saját szobámból, és le voltam költöztetve a földre:( a szüleim szobájában.
Kényelmetlen volt számomra, sokszor nem aludtam rendesen, vagy a dolgaimat sem tudtam kellőképpen befejezni a jelenlétük miatt. Nem számított, hogy épp vizsgám van, vagy barátok jönnének hozzám. Olyan is előfordult, hogy az érkezésükről sem tudtam, épp lefekvéskor jöttek meg, akkor tudatták velem, mi is a szituáció.
Szerintem egy 13 éves gyermek (igaz, most már 18) mentálisan nincs megérve ahhoz, hogy az ágyában a testvérem egy férfival....
Engem régebb ez nagyon zavart, emiatt meggyűlöltem az illetőt, ma már látni sem akarom.
Mindig úgy érzem, ki vagyok dobva a saját szobámból, kitúrt egy idegen. A szüleim nem értenek meg. Talán én reagálom túl, a családomnak van igaza?
Ha újrakezdődik minden, ide fog járni, elmegyek hazulról.
A mikor ezt kijelentettem otthon, azt mondták: menjek.
Ez nagyon fájt.
válasza:Tényleg durva, hogy ilyen megtörténik. Ne hagyd magad. Ne is menj el otthonról, mert azzal csak ők érnék el a céljaikat. Miért nem a tesód ágyában alszik és a tesód meg a földön?
Egyébként hány éves vagy, ha megkérdezhetem? Fiú, lány? Nem igazán tudom eldönteni, bocsi.
válasza:Lányok vagyunk, közös a szobánk, közös az ágyunk.
Nem lenni semmi gond közöttünk, annak ellenére sem, hogy ő 8 évvel időseb nálam. A probléma forrása egyedül a pasija... aki már a kezdetektől teljesen otthon érzi magát (azt mondják: csak én látom így-.-) Akárhogy is...5 év rengeteg idő, borzasztó.
Az ágyneműt cserélni szoktuk, ennyibe volt beleszólásom.
Ezt sem nagyon szívlelték, de be kellett lássák, hogy igazam van.
Azt nem értik meg, mi olyan nagy dolog máshol tölteni az éjszakát. Nem csak az én szobám, nem sajátíthatom ki. Szerintem ezt nem nekem kéne mondani :(
Máshová nem mehetek. Nem szeretnék máshol zavarni. A nagyszüleimmel az ilyesmit nem oszthatom meg, ha el akarom kerülni a haragot. Ennek ellenére nagyon szeretem a szüleim. Csak nagyon fájt, hogy édesanyám kijelentette, menjek ahová akarok T.T
A külön szoba már értelmetlen, hamarosan mindketten ,,kirepülünk a családi fészekből''.
Mellesleg...igaz, hogy a lakásunknak csupán két szobája van, kicsinek nem nevezhető:)
válasza: válasza:A nővérem elég gyakran megy a barátjához... lassan többet van ott, mint itthon. Nem nagyon tetszik a családnak ez sem, de a nőverem szerint ez is csak miattam van, mert nem engedem, hogy a barátja nálunk maradjon éjszakára.
A szüleimet részben megértem, kezdetben valóban nem volt más lehetőség, itt kellett maradjon. El is tűrtem (igaz, nem éppen szó nélkül), de egy idő után elszaladt velük a ló:( Hetente nem csupán egyszer, kétszer is idepofátlankodott. Annyira elegem lett belőlük, többet nem engedtem ide egyáltalán, azóta csak a legszükségesebb alkalmakkor maradnak itt. Egy ideje egyáltalán nem jár ide éjszakázni, de a szüleim azzal jönnek, hogy néha igazán megengedhetném, milyen jogom tiltom meg az ilyesmit, nem az én házam.
Kijelentettem, hogy előbb megyek el én...minthogy ezt eltűrjem.
A válaszuk az volt, hogy nem én szabom meg a szabályokat, nem az én házam, menjek akkor ahová akarok. Nincs maradásom. Ezt anyum felháborodásában mondta, el is felejtette, nem tudja, ezzel mekkora fájdalmat okozott.
válasza:Hát ha te vagy 18, a nővéred 24, ez a pofátlanság teteje!
Felnőtt, talán már dolgozó nő, költözzön el ő!
válasza:Érdekes... nekem bátyám van, mi is egy szobában voltunk, igaz, külön ággyal. Ő 16 (én 14) volt, amikor összejött az első komoly barátnőjével. Hétvégente ott aludt nálunk, én akkor átmentem szüleim szobájába. Engem ez nem zavart, persze ha közös lett volna az ágyunk is, az azért más.
Egyszer mondjuk megesett, hogy később értem haza, mint bátyámék. Hallottam halk zenét, gondoltam is magamban, milyen romantikus lett tesóm. Halkan benyitottam anyuékhoz, nehogy felkeltsem őket... hát nem kellett, mert a zene tőlük szólt, de szerencsére nem vettek észre. Gyorsan átmentem a szobánkba, közöltem, hogy szépen vegyék vissza a ruhájukat, mert ma hármasban alszunk :D
Ezt az egyet leszámítva, nekem nem volt evvel problémám.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!