Hogyan segíthetnék én a nővéremnek?

Egy házban hárman lakunk, a felnőtt nővérem, én és a kamasz nővérem (+plusz apuék)

A kamasz tesóm, mivel kamasz, elég ingerlékeny, vagdossa a karját, meg hisztizik egy csomót. Szomorú számokat hallgat, és hajnalig beszélget a két barátnőjével. Én egy boldog lány vagyok, ő meg az én tökéletes ellentétem (márhogy nem tökéletes, hanem az ellentétem, pont, de tudjátok, hogyan értettem! :D).

És bár én még nem vagyok tini, mint ő, nem sírok annyit, mint ő, mégis szeretnék neki segíteni, mert látszik anyuékon is, hogy már idősödnek, és nem tesz nekik éppen jót egy ilyen személyiség a háznál. Azt mondják, hogy majd ki fogja nőni, de nem hamar, addig meg az a baj, hogy nekem kell elviselnem mindent, én vállalom át a házimunkáját, én kezdtem el a felső tagozatot, amiért sok leckém van, ő mondja azt, hogy anyuék jobban szeretnek engem, mikor mindig vele vannak, rajtam vezeti le a dühét, engem kritizál, velem ordibál, és a többi. Mindig a számítógép előtt punnyad, és anyu azt mondja, hogy majd el fogja tőle venni, de akkor nagyon dühös lesz, és hisztizni fog érte, én tudom. Bevállaltam a heti öt óra sportot, meg a heti öt tesit (az heti tíz óra, mondjuk engem nem zavar, de nem tudom, bírni fogom-e), és biztos nagyon sok lesz ez nekem, de a probléma felét ő okozza, és most nem akarom ezt feladni miatta.

Anyu szerint segítséget kell tőle kérnem, például angolból, ami nekem nem megy, de neki igen. De ez szerintem nem jó ötlet, mert a múltkor, mikor bementem hozzá segítségért, kizavart, hogy ne most, mert filmet néz, és beszélget a barátnőivel. Szerintem nem úgy értelmezi, mint fontosság, hanem mint tolakodás. A múltkor rajzoltam neki egy vidám képet, amit odalent hagyott az asztalon, és mindig rápakoljuk a cuccokat, meg kávéscsésze alátétnek használják.

Szerintetek hogy tudnék neki segíteni? Hogy minél hamarabb kigyógyuljon ebből az egészből?

(bocsánat, amiért ilyen hosszú lett)