Mi lesz így a hugommal?

#10-es vagyok, egyébként egyáltalán nem csúnya nő, okos is. Csak hát a stílusa, a megnyilvánulásai ... :/

Van hasonlóan viselkedő ismerősöm. Szabályosan elkerülik a pasik, és ha valaki be is esik neki, 1-2 randi után eltűnik, mert nem lehet vele normálisan együtt lenni. Semmilyen nézeteltérést nem tud kultúráltan kezelni, a fejébe vette, hogy neki mindig igaza van, és felháborodik, ha valaki ellentmond. Mára eljutott oda, hogy büszke is rá, hogy mindenkinek oda tud szúrni, ahol a legjobban fáj. Tipikus vénlány, az is marad egész életében. A gyerekről így 40 felé már valószínűleg le is csúszott, a normális pasiról, aki nem elvált, nincs gyereke, nem szeretőt keres, és nem selejt, arról meg biztos. Sajnálom őt, időnként próbálok segíteni neki, de ha erőltetném a véleményem, az a barátságunk végét jelentené, így sokszor inkább ráhagyom a hülyeségét. Eközben rá-rátör a depesszió, meg a csüggedés, hogy neki sosem lesz senkije, és egyszerűen nem érti meg, hogy erről egyedül ő tehet, és csak saját akaratából tudna megváltozni. Reménytelen.

13-as vagyok. Az a vicc, hogy én férfi vagyok, és mondjuk velem pont jól kijön. Rajtam kívül viszont csak a gyerekkori barátai vannak. A munkahelyén utálják, mert mindenben különcködik, különvéleménye van, és jobbnak képzeli magát mindenki másnál. Nyilván vannak szerethető tulajdonságai, de úgy hidd el, hogy már három éve ismertem, mire annyit nyitott felém, hogy ezek egyáltalán napvilágra kerülhettek. A közös ismerőseink rám is furcsán néznek, mióta tudják, hogy jóban vagyunk :)

Visszatérve a húgodra, valahogy tudatosítani kell benne, hogy nem jó, amit csinál. Ha mindenki máshogy gondolja a dolgokat, mint ő, akkor be kell látnia, hogy az ő világnézete az egyedi. Nem jobb, nem rosszabb, mint másé, csak épp eltér az átlagtól, és a deviancia sokak számára riasztó. Emellett lehet, hogy az igényei is magasabbak másokkal szemben, mint saját magával. Azt is be kell látnia, hogy nem feltétlen ő az, akinek mások hibájára fel kell hívni a figyelmet. Ahogy őt is szeretné, hogy szeressék a hibáival együtt, neki is a hibáikkal együtt kell elfogadni az embereket. A barátnőmnek ebben a témában az évek során már csipkésre beszéltem a számat. Néha visít a lelkifröccs után, máskor sír, de néha-néha, 10-ből egyszer valami leülepszik. Nagyon-nagyon kicsi lépésekben eljuttattam odáig, hogy már nem utál kapásból mindenkit, aki szembejön az utcán, és képes meglátni a tényleg problémás emberekben azt a kevés értéket, ami van. Összetenném a kezem, ha találna egy normális pasit magának, pedig olyan szinten materialista vagyok, mint egy darab fa :)