Normális ez a helyzet?

A leírásod alapján súlyos depressziója van.Miért akart öngyilkos lenni?

Ha ő nem akar kijönni a gödörből,a pszichiáter és te sem tehetsz sokat.

Milyen szintű a mozgássérültsége jelenleg? Önállóan képtelen lenne bármire, vagy csak nincs kedve a dolgokhoz egyáltalán?Feltud ülni? Járni? Kezeit használni? Rehabilitációs Segédeszközöket használ?

Visszatérve a kérdésre.Elsô olvasásra ez egy erős depresszió és szorongás, kétségbeesésnek hangzik. Talán mostmàr vàltoztatna , de nemtud és ezt nehzen fogadja el,és ebből fakad ez az állapot.Vagy már előtte is érdektelen volt (Talán régebben valami trauma / csalódás érte? Netán késôn érő típus és nem úgy alakította az életét már régebben sem, ahogy kellett volna és pl. másoktól függött másokkal törődött , majd később magára hagyták őt, ahogy mindenki elkezdte élni a saját felnőtt életét , és ő magára maradt? ) és ezt most tetézi az állapota és most szembesül a helyzetével?..Túl sok a kérdés igazából.A lényeg, hogy nem szabad ráhagyni az állapotát, megkell próbálni valami célt keresni neki ha már ő magának nem tud/akar., lehet az bármi csak örömét lelje benne, bármi jobb mint ezaz àllapot amiben most van, persze tudom nehéz mégtöbb időt rádorditani a testvéredre hiszen igyis hatalmas odafigyelést /törődést igényel.

Nekem is rögtön az jutott eszembe, hogy a depresszió egy nagyon durva fázisában van, és hát nem tudom, képes lenne-e rá, de az öngyilkosságra tett újabb kísérletek sincsenek kizárva.

Ilyen helyzetben sajnos nem lehet mit tenni, én talán azzal próbálkoznék, hogy kiszakítanám ebből a környezetből, levinném vidékre egy nyugisabb környezetbe, ahol talán a napfény és a szép tájak hatására feléled benne egy kis pozitív érzet az egyszerűség iránt is. Mert nagyon sok ember gondolja túl az életet, aggódik a pénz miatt, aggódik a munka miatt és azért, hogy vajon lesz-e belőle valaki az életben, és ez sokaknál okoz levertséget, ami depresszióba mehet át, teljes elhagyatottság-érzetbe. És amikor meglátnak egy nagyon kis apró, egyszerűségében szép dolgot, például egy levelet, amin átszűrődik a lemenő nap fénye, akkor jut eszükbe, hogy az életben igenis van mit szeretni... Talán túl szentimentális vagyok, és tudom, nem írtam le a megfejtést, de én utolsó reményként ezzel próbálkoznék, mert nem hiszek a hangulatjavító szerekben.

L23