Hogyan segíthetem át a bátyám a legjobb barátja elvesztésén?

Szia.Lehetséges,hogy ő is meghalt a balesetben.

Sajnos van,hogy az embert annyira megviseli egy tragédia,hogy egyszerűen nem tud tovább így élni.Figyelj oda rá,legyél mindig ott,amikor kell!Ezzel sajnos nem lehet mit kezdeni,megtörténtek a dolgok,és visszahozni senkit nem lehet.A bátyád túl fogja tenni magát rajta,de nagyon sok idő kell hozzá.

Kívánok nektek erőt,hitet,imádkozzatok.Legyetek szeretetben.Figyeljetek egymásra.

A pszichológus nem rögtön fog használni.

Lehet, hogy évek kellenek hozzá.

Egy része pedig biztos, hogy meghalt abban a balesetben, de segítséggel majd x idő múlva jobban lehet.

Nem kell semmi életveszélyes helyzet, nem kell őt ebből kizökkenteni. A gyász eltarthat évekig is, a pszichológus a feldolgozásban segít, nem az eseményeket gyorsítja fel. Ne várj azonnali változást, ezek hónapok-évek alatt jönnek meg. Addig legyél a támasza, számíthasson rád, hívd el ide-oda, de ne erőltesd, ha nem akar menni.

Nagy türelemre lesz szükséged, de higyj benne, hogy egyszer visszakapod a bátyád.

Sajnos egy ilyen tragédia feldolgozásához nagyon sok idő kell.

Nekem az öcsém járt hasonlóan, igaz ő a szerelmét vesztette el, nagyon komoly kapcsolatuk volt majdnem 2 éve voltak már együtt amikor öcsém autójába belerohant egy teherautó.

Nem az öcsém volt a hibás, sajnos nem belátható helyen történt a baj nagy kanyar volt és egy pillanat volt az egész szinte. Öcsém semmire sem emlékszik, barátnője azonnal meghalt, öcsém 3 napig volt mesterséges kómában és elég sok műtéten esett át. Már az is nagy csoda hogy fél év alatt igen jól felépült, neki a lába és a bal keze sérült meg nagyon, plusz a mellkasa is több bordája is eltört mert a kormány szó szerint mellbe vágta amikor az autó kapta az ütközést. A feje is megsérült de azt enyhe agyrázkódással megúszta.

Az autóban hárman utaztak. Öcsém, barátnője, és hátul barátnőjének a húga aki 16 éves volt. Öcsém 20 barátnője 23 éves volt. A 16 éves lánynak volt a legnagyobb mázlija pár pró zúzódással megúszta, és azzal hogy öcsém mögött ült ahol minimális ütődéseket kapott, ha a tesója mögött ült volna, valószínű ő sem élte volna túl, mert öcsém a jelek és emlékei szerint amikor látta egy pillanatra hogy közeledett a teherautó az ő sávjába megpróbálta a másik sávra húzódva elkerülni a bajt és ezért kapta az autó jobb oldala a nagyobb ütődést. Még az volt a szerencséjük hogy nem mély árokba sodródtak és fa sem volt a közelbe öcsém és a sógornője ezért úszták meg ennyivel.

Öcsém is nagyon maga alatt volt amikor megtudta mi történt a barátnőjével. Amikor magához tért a műtétek után nem akarta senki megmondani még hogy mi történt mert így is nagyon gyenge állapotban volt, de addig kérdezte meg idegesítette, hergelte magát a dologgal, hogy végül az orvosa döntött úgy hogy elmondja mi történt mert már annyira gáz volt a helyzet hogy sehogy sem jöttek volna ki jól. Öcsém akkor 3 napig szinte meg sem szólalt, nulla életkedve volt, elég sokat aludt ami valamilyen szinten jó is volt mert jobban gyógyult legalább, a barátnőjét hamvasztották és urnába volt sokáig a saját szobájában, mert a temetést sem akarták öcsém nélkül megtartani mert öcsém majdnem egy hónapot volt kórházban és utána sem nagyon mehetett ki. Amikor öcsém 3 hónap után fizikailag meg erősödött valamennyire akkor volt megtartva a temetés szűk körben, és bizony a temetés után jöttek ki rajta igazán a dolgok. A te bátyádhoz hasonlóan viselkedett, én is, a sógornője is, a szüleim, lány szülei, az összes barátja, még azok is akikkel nem volt igazán jó viszonya, inkább csak ismerősök, haverok voltak, mindenki mellette állt, sokan jártak hozzá vigasztalni. Egyik legjobb barátjának az anyukája is sokat foglalkozott vele aki pszichológusként végzett és elég sok hasonló esettel találkozott. A testvérem nem akart öngyilkos lenni, ő mondta hogy azét maradt csak életben mert az élet nem akarta hogy együtt éljenek és haljanak meg. Ő sokszor mondta hogy nem fogja megölni magát mert nem hozza vissza a szerelmét, de ezek ellenére nagyon pocsékul érezte magát, alig aludt szinte amikor rendesen aludt 8-10 órát az azért volt amikor már a sok ébrenlét a kis szundikálások annyira kimerítették hogy egyszerűen kidőlt mint egy darab fa, de nagyon sokszor voltak rémálmai, nem egyszer volt hogy anyámék mesélték hogy arra riadtak fel hogy az öcsém tiszta hangerőből ordít, meg sír a szobájában olyan rémálmai voltak. Egyik álma ami nem rémálom volt hanem a barátnőjével volt kapcsolatos ami arról szólt hogy meg sem történt a baleset és a közös esküvőjüket álmodta meg, na azon is nagyon sokat sírt. Pedig ő tényleg nem az a sírós fajta ember, ő nem tartja szégyennek azt ha egy férfi elsírja magát bánatában, vagy örömében, ő egyedül az ok nélküli sírásokat a hisztiket utálja. De az öcsém még kis baba korában sem sírt annyit mint akkor a közel 8 hónap alatt.

Aztán folyamatosan kezdett jobban lenni, szerencsére a barátai meg mindenki tudott rá hatni, nagyon sokan jártak a kedvében, és ami igazán segített, az az hogy talált egy olyan hobbit ami tényleg lekötötte őt, de olyan szinten hogy amikor elért valami sikert akkor legalább mosolyogni, örülni láttuk. Igaz sokszor görbült le a szája mert mindig ezébe jutott a régi szerelme. Most így a pár év alatt belekezdett egy új kapcsolatba. Igaz még nagyon friss a dolog alig 4 hónapja van együtt az új barátnőjével, aki mellett nagyon boldog, plusz munkája is van másfél éve ahol szinten kitudta kapcsolni az agyát. A jelen barátnőjének is elmesélt mindent, mi is meséltünk neki a múltról és öcsém be is vallotta neki hogy mindig szereti a barátnőjét akit elveszített de tudja jól hogy ő már nem lehet vele és ő is örülne ha öcsém tovább lépne. Szerelem megvan az új kapcsolatába, boldog, jól érzi magát, sok új embert is megismert, és ez volt a kulcsa annak hogy ismét visszatérjen a régi önmagába. Persze nem felejti el a múltat. Csak tovább lépett.