Tényleg én vagyok a hibás? Valóban ENNYIRE önző vagyok?

18 éves lány vagyok, van egy 15 (nemsokára 16) éves húgom.

Az utóbbi időben azonban nem találom meg vele a közös hangot, rengeteget veszekszünk.

Egy ideje egész nap a telefonját nyomkodja, és messengeren beszélget egy barátnőjével, annak 17 éves nővérével és még pár osztálytársával. Ez nem lenne baj, de ebéd közben és egész álló nap ezt csinálja.

Az iskolában (magánsuli, szóval fizetünk érte, ezért van egy csomó plusz lehetősége) nagyon népszerű, aminek eleinte tényleg szívből örültem, mert általánosban mindkettőnket bántottak nem csak verbálisan.

(Én nem vagyok népszerű, de erre nem is vágyom. Van 2-3 közelebbi barátnőm a 6 év alatt. Elvileg introvertált vagyok, de nem ez a lényeg. Csak szeretném, ha megértenétek, hogy NEM vagyok rá féltékeny)

Szóval ez a közkedveltsége azzal jár, hogy mostanában felgmázik, nekem is beszólogat, káromkodik és unalmas ízléstelen viccei vannak.

Minden második szava a "lesz*rom, csá (de ezt olyan lenézően, gondolom tudjátok miről beszélek.) és a boccs! (így hosszú cs-vel) "

Szóltam már neki, hogy ez zavar, gondolom sejtitek, hogy mit válaszolt.

A Rockpincében vásárol, ami önmagában nem baj, de nagyon sokat költ. Hiába mondom neki, hogy ezek máshol olcsóbbak, nézzük meg, nem érdekli.

Vett néhány hónapja 8000 ft-ért egy fekete farmert, amit azóta sem hord. Az enyémet (ami sima kék, és régi) lopkodja, és meg van róla győződve, hogy az eredetileg is az övé. Megkérdeztük anyától, mert nekem nagyon gyanús volt, de ő is azt mondta, hogy a húgomé, így beletörődtem (2 kényelmes farmerem van, ez és egy turkálós. A többi vagy túl vékony még, vagy nagyon téli (1 nyári és 1 téli van még) ) De amikor válogattam a ruhákat, megláttam benne a "jelemet" (kiskoromban megjelöltem a bilétáját piros alkoholos filccel)

Ezt elmondtam anyának, aki annyit reagált, hogy "Jólvan, tudom, hogy a tied, csak te hamarabb föladod és nem kezdessz el kiabálni"

Persze akkorra már én hisztiztem, mert ha ez a módi, ez a módi, nincs mit tenni. Vissza is kaptam.

De ma nem megyek suliba, mert beteg vagyok, és persze lenyúlta. Mondtam neki, hogy ez nem az övé, adja vissza. De toporzékolt stb, és akkor felmentem a szobájába és megmondtam neki, hogy akkor én is onnan fogok öltöködni. Akkor levette, teljes erőből hozzámvágta és ordított, hogy mekkora egy irigy kva vagyok stb.

Apa is önzőnek nevezett, mert ma úgysem venném föl. Nem érti meg, hogy viszont amikor felvenném, akkor van mosásban.

De szakadjunk el a farmertől.

Zavar benne, hogy amikor éppen szeretjük egymást, akkor is beszól, sértő és durva dolgokat a szerelmi életemről és arról, hogy milyen ronda fejem van a képeken, soha nem fogok tudni olyan fejet vágni, mint az adott karakter, hanem úgy fogok kinézni, mint egy fenékberúgott kecske.

Ez rosszul esik, mert sokat készültem a cosplayemmel, szerintem jó is lett, és szeretnék egy karakterhű képet. Nézegettem cosplayerek pózait stb, ötletnek, és akkor viszont már szánalmasnak éreztem magam, hogy így belelkesedtem.

Egy lánnyal fog közösen cp-zni, de olyan animéből, amit nem is látott végig, csak azért, hogy szerelmespár lehessenek. (Éppen szerelmes abba a lányba, ami nem zavar, de soknak érzem a rajongását, és nem kedvelem az a lányt, ami nyilván nem gáz, mert nem nekem kell szeretnem, de tényleg bunkó)

A szüleim szerint ez is az én hibám, mert néha megnézek egy-egy yaoit és egyszer azt mertem mondani az egyikre, hogy jobban van megcsinálva mint a legtöbb szerelmes történet.

A húgom megcsapolta rendesen az addig normális szinten lévő önbizalmamat, most azon dolgozok, hogy vissza tudjam állítani.

Tényleg hibás vagyok a történetben? Ha igen, min változtassak, hogy jobb legyen a viszonyunk?

Köszönöm, ha végigolvastad.