Nem az a nem normális, hogy senki sem akar fizetni?

Budapesttől nem messze, viszont nem is közel lakunk.

Havonta 1-2x feljövünk Pestre vásárolni a nővéremmel, és a szüleimmel.

Már külön élünk mindketten, de ez ilyen családi program.

Autóm egyedül nekem van, és mindig én fizetem az üzemanyagot, én hozom fel a családot.

Viszont, remélem mondanom sem kell, nekem ez anyagilag marhára nem éri meg.Több mint 5 ezerért kell tankolni alkalmanként...

Még a havi 10 sem tűnik soknak ha kétszer jövünk, de engem maga az elv zavar, főleg,hogy én alig vásárolok.

A szüleink mindig vesznek nekünk ezt-azt, tőlük nem fogok pénzt kérni, de a nővéremtől próbáltam, hisz azért mégis ő jár a legjobban, ingyen út, a szülők vesznek ezt-azt, és a megtakarított pénzéből sem benzint kell vennie, hanem azt is elköltheti.

2-3 ezret kérnék tőle, de neki az sok mert abból már 2-3 pólót meg egyebet tudna venni, szóval neki az nem jó.

A szüleim meg kifizetnék a benzint, de nekem nem ez kell, ez nem a benzin meg a pénz kérdése, hanem sokkal inkább elvi kérdés.

Persze, most az egy dolog,hogy még anyagilag sem jövök ki jól, az már inkább csak az i-re a pont.

De egyébként barátokkal is mindig így járok,hogy ráfizetek az egész útra, tehát van részemről egy ilyen fajta frusztráció is a dologban, mert marhára unom,hogy én adok mindent, aztán hónap végén még mindig a kúton állok, és megy a pénzem a kocsiba, mert senki sem képes rendesen fizetni,csak a fuvar meg a kényelem kell.

Végül abban maradtunk,hogy nem megyünk Pestre, engem meg már nem érdekel.A szüleimet sajnálom, mert ők is szeretnek feljárni, de nekem ez sok.

Annyira elegem lett,hogy a barátokkal tervezett ide-oda menő programokat is lemondtam, hogy nincs benzinem, nem fogok ráfizetni mindig.

Persze senkinek nem jut eszébe,hogy hát akkor talán meg kéne fizetni az útiköltséget, nem inkább mindenki azt mondja,hogy jó ne menjünk.