Jogosan féltem a tesóm, hogy így nem fogja megállni a helyét egy munkahelyen sem? (Hosszú! )

A húgom 22L, én 33N.

Kezdem azzal, hogy anyánk nem kicsit vétkes abban, hogy ez így alakult.

Mindig is elkényeztette: tíz évvel fiatalabb, második házasságból született gyerek.

Mióta apánk meghalt, gyakorlatilag ő parancsol otthon, de előtte is ugráltatta az anyánk, aki persze még büszke is rá, milyen jó anya.

Már általános iskolás korában is próbáltam jelezni, hogy ez nem lesz így jó. Pl. a húgom ha rossz jegyet hozott, bement a tanárhoz reklamálni, ha bántották, akkor kiabált az osztálytársaival. Így persze sokan utálták, egy idő után kikövetelte, hogy írassa át másik suliba. Én próbáltam vele beszélni, hogy esetleg változnia kéne, mert így az új suliban is megutálják, de akkor én voltam a szemétláda.

Naná, az új suliban is megutálták, a hetediket-nyolcadikat azért kijárta.

A középsuliban is vergődik, hol ebből áll bukásra, hol abból. Persze tanuljak vele, mert nekem mindig jó jegyeim voltak. (Nekem ekkor már volt két gyerek, szóval van kivel foglalkozni). Ha nem kapott jó jegyet, akkor is tanártól kezdve mindenki hibás, én is, mert tanulhatnék vele. (Helyette tanulni és dogát írni nem tudok, csak annyi a gond.)

Most ott tartanak, hogy még mindig a középsulit nyomja, mert harmadszorra váltott osztályt, hol a tananyag nehéz, hol az osztálytársakkal/tanárokkal nem jön ki, végzettsége még mindig nincs. Plusz ugye addig kapja az árvaságit is, ami nem kevés pénz, ebből élnek meg anyánk rokkantnyugdíjából, így nem is érdeke hogy ne tanuljon, amíg lehet.

Lassan azért csak illene befejezni a sulit.

Múltkor borult a bili. Nyolcas busszal megy, délben már jön haza, nem vállal diákmunkát, heti egyszer segít egy kocsmában, de ott se szakad meg. És panaszkodik, hogy mennyit kell tanulnia, milyen fáradt, semmire sincs ideje, állandóan stresszel, stb. Én meg kiröhögtem, hogy lassan végez, így mit fog csinálni egy munkahelyen?! Jelenleg pincérnek tanul, tehát jó eséllyel olyan munkahelye lesz, ahol hétvégén és ünnepnapon is dolgozni kell, 10-12 órát, akkor is mosolyogva (elég mogorva természet), különben ugrik a borravaló.

Nem fogja fél egykor otthon fújni a levest, mint most, nem lesz állandóan szabad a hétvégéje, stb.

Erre leordított, hogy ő nem fog ilyen sza.r helyen dolgozni, majd ő keres valami normálisat, és honnan tudom, hogy nem étteremvezető lesz?! (WTF?! Hat év alatt végez el egy szakmunkást, ha érettségit ad, akkor se diploma...)

Egyrészt azt látom, hogy nagyon nem tudja, hányas a kabát, ma örülhet 22 éves pályakezdőként, ha labdába rúghat. Másnak már vagy van 4 év szakmai gyakorlata ennyi idősen, vagy csak 18 éves. Mi lesz, ha beugat a főnöke?! Rohan anyánk rendet tenni, és számon kéri a főnököt? Vagy otthagyja, aztán lesz másik... Elvégre az önéletrajzban tök jól mutat, ha fél évente vált munkahelyet. Vagy kirúgják, mert ott 3 óra után nem közölheti, hogy ő elfáradt, meg hogy neki hétvégén programja van.

Szerintem ezzel a hozzáállással sokra nem fogja vinni.

10 éve dolgozok, kivéve amíg a gyerekekkel otthon voltam, (bár akkor is volt mellékesben mindig valami, ha mást nem, akkor szórólapoztam, körmöztem), tudom hogy ha talál az ember egy jó helyet, akkor húzza be fülét-farkát, és ha a kollégák és a főnök kedves, segítőkész, akkor az oltári szerencse. És jobb, ha az ember nagyon is megbecsüli a helyét. (Ilyenkor egyébként örülök, hogy engem a nagymamánk nevelt fel, és tőle kitartást és szorgalmat is tanultam.)

Volt pár munkahelyem, a jelenlegiért sokat küzdöttem.

Van rálátásom.

És erősen tartok tőle, hogy vagy fel se veszik nulla tapasztalattal, vagy hamar kirúgják, vagy felmond. Az persze szóba se kerül, hogy olyan "aljamunkát" csináljon, mint három szakban egy gyárban. (Engem is kiröhögtek érte...) Ja, és természetesen 150 alatt ő nem megy el sehova.

Tudom, hogy most jön az, mikor arcra esik, és 3 év szenvedés és a totális elszegényedés után lejjebb adja az igényeket, meg tanul egy kis alázatot.

De miért nem lehet az okosabbra hallgatni?!

Sokan fel se veszik, ha látják hogy ennyi idő alatt szerzett szakmát, le is írta magát.