Jogosan haragszom a testvéremre vagy apának és a mamának van igaza?

A szüleink nemrég elváltak, ez hozzátartozik a sztorihoz. A tesómat ez - valószínüleg - kicsit megivselte.

Nem vagyunk már kisgyerekek, én 20 vagyok, ő 18 éves. Mindigis forrófejű volt és (érthetetlen okokból) féltékeny rám. Szüleink sosem tettek különbséget köztünk, egyformán szerettek minket, bár tény, hogy míg engem mindentől tiltottak, az öcsémnek szinte minden meg lett engeve. (Ugye kitapasztalták, hogy nem kell a széltől is óvni a gyereket, meg a fiúkkal azért engedékenyebbek a szülők általában).

A válás óta külön lakunk, ő apával, én meg egyetemista vagyok és a közeli városban (15 km) anyával, itt az egyetem (amúgy ő is ide jár gimibe).

De minden héten ott vagyok náluk 2-3 napot. Ilyenkor naponta kb 10 percet képes kijönni a szobájából, amúgy gépezik. De ha neki mégis beszélgetni van kedve, akkor mindent abba kell hagynom és beszélgetni vele. (Ez nem kölcsönös.)

Május elején volt a születésnapja, nekem akkor vizsgaidőszak volt, 3 szigorlattal és egyéb vizsgákkal, így a napján nem tudta felköszönteni élőben, csak telefonon, mert aznap vizsgám volt. (Dem másnap, hétvégén már felköszöntöttem.)

Nemrég nekem volt a születésnapom. A napján ő elment a barátaival megünnepelni egy ismerősének a névnapját.. Aztán másnap pedig (anyánál) ő unatkozott, mert nem készült el időben a torta, ezért elment a vársba találkozni a haverokkal (sörözni).. Szóval egyik ünneplésre sem volt képes odatolni a képét.

Engem ez annyira megbántott. Én mindig mindent megteszek érte! Komolyan.. Szerintem kevés jobb testvér van nálam. Az igaz, hogy gyakran én is "nevelem" a szüleim mellett (elküldöm fürdeni, megkérem, hogy vigye ki a szennyesét, rászólok ha bunkón viselkedik a nagyszülőkkel), de nem hszem, hogy megérdemelm azt, ahogy velem bánik. Tudom, garantáltnak veszi a jelenlétem és hogy mindig ott leszek neki. De elegem van abból, hogy úgy beszél velem mint a kutyával.

Ez a születésnapos dolog csak az utolsó csepp volt a phárban. Tudta (!), hogy nagyon fontos nekem, hogy ott legyen és mégis képtelen volt eljönni. Egyikre sem jött.....

Apa és a nagymamám szerint hagyjak neki időt. De mostmár meguntam hogy mindenért engem b*sz le az öcsém és mindenről én tehetek és hogy egy kedves szava nincs hozzám, meg persze azt is, hogy abszolút hidegen hagyja, hogy nekem mi lenne fontos.

Azt is mondták, hogy csak egy testvérem van, nélküle egyeüdl lennék a világon stb blabla.. Én ezzel nem értek egyet.

Komolyan kezdem kissé kínosnak érzni, hogy a 2 évvel fiatalabb öcsém túlzással lelki terrorban tart..