Szerintetek normális amit a húgom művel velem?

Ha úgysem számíthatsz a szüleidre, akkor magadnak kell intézni, nyugodtan adj neki egy pofont, add vissza, ha szemetkedik, te vagy a nagyobb, erősebb. Le fog szokni róla, mondd még neki, h ha nyafog apukának, akkor másnap nagyobbat kap. Szólj anyukáknak, h írjon kikerot a tesodnak, h háromkor elhozhasd, 3-4-ig már vége a tanuloszobanak, uzsonna, játék van. Nincs veszitenivalód, úgyis téged szúrnak le mindenért, értem, h nem akarod bántani, de ha már a kedves szülők nem bírják megnevelni, akkor muszáj lesz, más eszközöd nincs. Csufolodik az iskolában veled? Ezért is kapna egy maflast, és szénné egetnem a haverjai előtt. Gyorsan leszokna erről is...

Az is elég nagy probléma, hogy akkora megfelelési kényszer van benned, hogy leállsz bizonygatni az igazad egy tök ismeretlennek. Ő csak kötekszik, benned meg annyi szorongás (emiatt valszleg gátlás is) van, hogy rosszul érzed magad, ha nem bizonyítasz. Így meg simán lehetsz amúgy otthon ülős, sokat tanulós, jó beszéd és íráskészséggel rendelkező gyerek. Gondolom, bajok vannak a szociális készségekkel. Gondolom, te vagy a csendes, beletörődős, irányítható típus, aki nem ellenkezik még akkor sem, ha egyértelmű a rossz irány. Ezekkel sem ártana foglalkozni. Ha a szüleidnek ennyire nincs rátok ideje, megértem, hogy ezt még nem fedezték fel, még akkor is, ha ez elég nagy nevelési és emberi hiba a részükről. A húgod itt csak azért tűnik a jéghegy csúcsának, mert jelenleg ő testesíti meg a problémát. Vele szintén kezdeniük kellene valamit, de nem csak vele. Ha a vele járó problémákat sikerül is majd megoldani, mindig lesznek más akadályok, amikkel meg kell küzdened, és nem lesz egyszerű dolgod. Le kellene ülnöd komolyan elbeszélgetni erről anyukáddal, vagy egy olyan tanárral, akiben megbízol. Lehet ez akár iskolapszichológus is. Intelligens gyereknek tűnsz, így neked is látnod kell, hogy ez az egész egy teljesen rossz irányba halad. Az ilyen gyerekek, ha "szerencsésebbek" csak piszkálva lesznek a társaik által az iskolás éveik alatt, de a kevésbé szerencsések csúnyán elkallódhatnak. Jön a tini kor, beköszöntenek lassan a hormonoktól túltengő, szociálisan és érzelmileg és mentálisan is nehéz évek. Ezek alatt, ha elgyengülsz, simán keveredhetsz olyan társaságba (csupán az egy közösséghez való tartozási vágy miatt is), ahol aztán szenvedélybetegségek, függőségek, szociális és emocionális érdektelenség alakulhat ki. Ha pedig valóban egy 12 éves gyerekről beszélünk, aki így ír és fogalmaz, elég nagy veszteség lenne. A fő probléma tehát nem a húgoddal van, ő csak egy tényező a sok közül, egy akadály. Őt ki kell kerülni, vagy meg kell ugrani, ez rajtad áll. És a szüleiden. Jelenleg ők is problémaforrás, és csak ők tudnak változtatni rajta. Utolsó sorban pedig veled is baj van, amíg hagyod így történni a dolgokat. Első körben egy őszinte beszélgetést ajánlok olyan emberrel, akit érdekel, hogy mi van veled. Második lépésként meg valami kreatív hobbit (művészet, sport, bármi), amiben van sikerélményed és adhat egy kis önbizalmat.

Kérdező : úgy tűnik, anyud kaphatóbb a beszélgetésre. Próbálj leülni vele beszélgetni erről. Ahogy itt leírtad. Még ugye rosszul is esik is neked, hogyveled bármit csinálhat a testvér. Ha a húgod bánt, akkor ne maradj vele ott tanulni. Hagyd szépen ott, hogy nem segítesz, ha bánt.

Nekem is az egyik húgom 8 éves, és ő se egy angyal, de azért ilyet nem merne csinálni... én a helyedben akkorát lekevernék neki, hogy lefordulna a székről, és sz@rnám le a következményeket. Így legalább egy életre megtanulja, hogyan kell viselkedni.

Figyelj! Heves szóváltásba ne kerülj a szüleidbe, mert attól még te is kicsi vagy! Csak mond meg nekik, hogy mit művel! Ha beszélnek vele és folytatja mond neki, hogy 2x-esen kapja vissza! Azután mehet nyafogni apunak/anyunak, ugyanis velük már beszéltél! Én már rég szájba vágtam volna ha így viselkedik velem! Tudja, hogy ki az idősebb, és hogy kell viselkedni azzal, aki saját tanulása mellett leül még neki segíteni! Mi az hogy orrba ver? a fejét kéne egyszer beverni....