Hagynom kellene a testvéremet a sorsára?
Kiskorunkban nagyon eltávolodtunk egymástól. Ő fiatalon elkezdett kocsmázni és az ott megismert barátait a tanulás elé helyezni. Nekem nem sok barátom volt, visszahúzódó voltam. Mondtam neki, hogy hadd menjek vele néha, de szerinte ciki vagyok és nem szeretne velem mutatkozni. Én erős gimiben voltam kitűnő, ő szakközépben bukott meg, majd éppen meglett érettségivel elkezdett szakmát tanulni. Sajnos a szüleink nem támogadtak egyikünket sem. Egyetem csak albérlettel jöhetett volna szóba, amit nem akartak fizetni. Így gondoltam, hogy a sarkamra állok. Nem jelentkeztem sehova, hanem elkezdtem szakmát tanulni, közben diákmunkával fél év alatt összeszedtem egy kis pénzt és kijöttem külföldre. Közben testvéremnek is elkezdte ugyan azt a szakmát tanulni. A megszokott nagy elvárosoknak kõszönhetően ebben az új osztályban én voltam a legjobb, ha kitűnő vagy, akkor nem kell tandíjat fizetni. Így én ingyenesen jártam. Testvéremnek az egész tandíjat fizetnie kellett. Nem bírta a tanulást és otthagyta a sulit. Egy évet volt otthon, majd beiratkozott egy új szakmára, de azt is otthagyta, így jött a harmadik és most a negyedik amit el kar kezdeni. Én külföldön dolgoztam 2 évet, összeszedtem annyi pénzt, hogy most részmunkaidőben dolgozok és mellette tanulok. Szeretném az egyetemet is elkezdeni jövőre.
Mindeközben próbáltam tesómat ösztönözni, hogy tanuljon vagy keressen munkát de nem. Így, hogy az előző szakmát 3 hónap után otthagyta, így otthon, illetve a kocsmában volt végig. Persze nem elégedett a sorsával. Szeretne pénzt keresni, mert mindig az aktuális barátjai tartják el és adnak neki költőpénzt. Idáig a szüleimet hibáztatta. Felajánlottam, hogy jöjjön ki hozzám 3 hónapra. Itt tanulhatná a nyelvet és könnyebben találna munkát. Kijött, de már azért leteremtett ha előtte beszélek a párommal (nem magyar) angolul. Mondtam, hogy fizetek neki nyelviskolát, de az első nap nem akart felkelni, mert nem tudott aludni az éjszaka és fáradt. Egész héten ez ment, végül szóltam a nyelvsulinak, hogy ne várják. Felajánlottam, hogy tanítom, de a 'majd' volt a válasz. Most otthon van, elvileg szeptembertől szeretne egy tanfolyamra menni, de eddig még nem intézett ezért semmit. 23 éves, nem kamasz már. Úgy érzem, hogy én mindent megpróbáltam, de mégis aggódok, hogy milyen élete lesz így?
válasza: válasza:Hát ja, eddig nekem sem esett le, hogy a tesó is lány.
Így már az "aktuális barátjai tartják el és adnak neki költőpénzt"-nek is egészen más hangzása van. Szerintem is annyi neki. Kár.
válasza:Először azt hittem a saját bátyámról olvasok...
ő is "megjárta" Angliát, úgy dobták ki a haverjai több hónap után, haza kellett menekíteni.
Én nagyon korán elzártam a pénzcsapot, mert velem próbálkozott először ugye. Most anyánkon élősködik. De megjárta a fél rokonságot, anyám fizethette vissza a tartozásait.
Ne legyen lelkiismeretfurdalásod!!!
Az ilyen emberek csak addig kedvesek, amíg szükségük van valakire. A saját és párod élete is rámehet arra, hogy egy ilyen élősködőnek kedvezzetek, ő meg szarik rátok, él mint hal a vízben miközben szívtok, aggódtok.
Feldühít ez a téma, mert normális emberek szívnak egy lusta féreg miatt.
Amúgy én is akartam tesómon segíteni, meg anyánk is, tanfolyamra járattuk, ott hagyta, beajánlottam ismerőshöz, felmondás nélkül eljött, rajtam keresték a munkatársai, bekamuzta, hogy Angliába megy ki dolgozni, kapott pénzt, drága laptopot, költőpénzt, fentebb írtam, mi lett, egyáltalán nem dolgozott. És mindezeket úgy csinálta, mintha természetes lenne. Ő is ruhákra költ, baromi igényes férfinak látszik, imádják a lányok, de közben mi tudjuk, hogy anya nyugdíját veri el. Ő is olyan, mint egy tini, ugyanaz a dacos mentalitás.
Mindenből a legdrágább, legjobb kell neki, akár más szenvedése árán is. Ja és ő sem ajándékoz, de elvárja az ajándékot.
Mindezeket azért írtam le, mert mi is átmentünk ezen, próbáltunk segíteni, nekem is ráment a gatyám egyszer-kétszer és 35 éves, ugyanott tart. Nincsen értelme segíteni, mert addig is tudja, hogy mindig lesz valaki, aki kirángatja.
Erőt kívánok a dologhoz, mert kemény lesz ezeken átmenni, ahogy idősebb lesz, annál rosszabb lesz a dolog. De te ne áldozd fel magad miatta. Ő sem tenné.
válasza:Azt mondtad hogy szeret adni a külsőjére.....
Arra még nem gondoltál hogy valami olyan sulit kéne kijárnia ami a külsőre irányul?
Pl egy varrónő... Vagy sminkes..... Műkörmös.....
Ha jól tudom indulnak olyan tanfolyamok is ahol neki fizetnek .... Neki csak akkor kell egy összegbe vissza fizetnie ha nem jár be.....
Igaz a szakmákról nem mondtál semmit....
De ha ennyire szeret magára adni akkor lehet megkéne próbálni neki beadagolni....
Mondjuk ez az én egyéni véleményem....
Én pl egyik tesómat se tudnám úgymond a sorsára hagyni..... De mivel már van 3 gyerekem és ferjnél vagyok.... Így megint más a helyzet
válasza:
válasza: válasza:Egy szóval se mondtam hogy a hugnak kéne iskoláztatni a felnőtt testvérét.....
Csak tanácsot adtam ha már a külsőjére add akkor mire kéne rávezetni....
Meg mint írtam is.... Vannak olyan tanfolyamok ahol nem is kell fizetni ..... Csak ha nem végzi el.....
Nyilván nem kötelesség és semmit sem "kell". Viszont mégis a testvérem és nem akarom, hogy rossz legyen neki.
A szüleink sosem figyeltek oda ránk, nem terelték vissza tesómat amikor letért a jó útról. Belül még reménykedem, hogy jobb belátásra fog térni. Nicy0518 tanácsát megfogadom, megpróbálom rávenni valami ilyen szakmára, ha ezt is otthagyja.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!