Másnak is ilyen a testvére vagy csak az enyém?

óóó, sajnos nagyon is ismerek ilyen embert, a kedves sógoromat, férjem bátyját.

Már a huszas évei elején kiköltözött külföldre, ahol egy jó szakmában, jó fizetéssel, jó sokat keresett. Beutazta a világot, luxus helyeken nyaralt stb. Ami mind nem is lenne baj, hiszen az ő pénze, ő kereste meg. De akárhányszor csak hazajött a szüleihez, (akik minimálbért keresnek mindketten, és alig jönnek ki a fizetésből), állandóan kölcsönkért mindenfélét a házból, amit aztán soha nem adott vissza. Gondolok itt szerszámokra, biciklire stb. Még az anyjának a vérnyomás mérőjét is elvitte, akinek pedig naponta kellene mérnie, mert beteg. AZ apja már egy lyukat nem tudott befúrni, mert elvitte minden szerszámát, és ők nem tudtak újat venni, a fiúnak pedig ez egy filléres dolog lett volna, de ő ilyenre nem akar költeni, amíg van kitől elvenni.

Amikor a szülei mentek látogatni, kiadta neki a listát, hogy miket vigyenek, ilyesmiket is pl, hogy 1 zsák krumpli, 2 kg hús, 10 kg alma, azzal a jelszóval, hogy "a magyar finomabb". Bezzeg ő haza soha semmit se hozott a szüleinek, még egy tábla csokit se, de azt elvárta, hogy 2 fogásos ebéd legyen, ha hazalátogat!

A legdurvább az volt, amikor megházasodott, és rávette a szüleit, hogy vegyenek fel kölcsönt (amit a mai napig törlesztenek egyébként), mert hogy "a menyasszony szülei fizetik a lagzi felét, ezért a másik felét nekik kell). Miközben ő keresi a havi többezer eurókat, és nászútra is vmi puccos helyre mentek.

Én sem értettem meg soha, hogy lehet valaki ennyire önző, és használhatja ki a saját családját. Nem is tartjuk a kapcsolatot vele.