Mit tehetnénk ilyen helyzetben?

A lényeg hogy van egy 13 éves hugom,és lassan nem tudom mit tehetnék hogy jobb legyen neki. 5-6 éves kora óta dadog. Nem annyira durván hogy ne lehessen érteni,amit mond. De sajnos eléggé észre vehető,és ezt ő is tudja éppen ezért inkább ha teheti nem beszél. Még családi körben sem. Például: Ülünk a családi ebéden mamáéknál. Valaki megdicséri hogy milyen szép lett a haja csak mosolyogva bólint egyet. Ha pedig valamiről kérdeznek ami a nyaraláson történt nem meséli el,hanem azt mondja az is jó volt majd rám néz,hogy meséljem tovább. Engem nem zavar mert nagyon szeretek túl sokat beszélni, de ez nem mehet mindig. Iskolába el sem tudom képzelni milyen társasági élete lehet,mert én folyamatosan csak 1 barátnőjét látom vele. Nagyon aggódom miatta, hisz ha jól hallottam egy tegnapi beszélgetést anya és apa között,nekik elmondta hogy a suliban a tanárok piszkálják és hogy már ők se tudják mit csináljanak hisz látszik rajta hogy nem érzi így jól magát. logopédusnál már járt,de eddig egy sem segített sőt általában akkor rosszabb is volt. Emlékszem hogy volt mikor nekem se mesélt el semmit csak leírta egy papírra és megmutatta,de ez így nem mehet tovább. Két év és középsuliba kerül ahol ha így viselkedik nem lesz jó neki. Szerintetek mit tehetnénk érte?