Hogy lehet összekovácsolni a testvéreket?

Amikor a második (többedik) gyereked születik, ne feledkezz meg arról, hogy a már meglévő, a nagy, aki sok esetben még csak óvodás, továbbra is igényli a szeretetedet!

Sok szülő (itt a gyakorin is olvasni elszomorító történeteket) annyira a kis újszülöttre koncentrál, hogy első gyerekük onnantól kezdve csak zavaró tényező számukra. Egy gyereknek nemcsak arra van igénye, hogy etesd, ruházd stb. hanem arra is, hogy meghallgasd, amikor elmeséli, mit játszott a kisautóival, plüss játékaival, babáival. Egy óvodás, kisiskolás ugyanúgy bújni akar apjához, anyjához akkor is, ha kistestvére született.

Kifejezetten ügyeljetek arra, hogy a második kisbaba születése után az elsővel is legyen kettesben töltött idő (anya és első gyerek; apa és első gyerek). Akármilyen nehéz ezt megoldani, erre szüksége van a nagyobbiknak!

Már a terhesség idején meséljetek neki arról, hogy jön a kistestvére. Engedjétek, hogy édesanyja pocakját megsimogassa, énekeljen a pocakban levő kistestvérének, vagy éppenséggel neki mesélje el, amit akar. Vonjátok be a nagyot a babavárásba. Amikor megszületik, engedjétek, hogy megérintse, megsimogassa.

Később:

Sose hasonlítsátok őket egymáshoz! Ne legyen egyikük sem "bezzeg-gyerek"!

Mindegyikben azt értékeljétek, amiben jó! Ne rangsoroljátok őket, akkor se, ha egyik orvos lesz, a másik kőműves. Inkább hangsúlyozzátok, hogy mindenki értékes ember, aki tisztességesen él és dolgozik.

(Megj.: nekünk még kicsik a gyerekek, ezért a kamaszkorra nem tudok érdemlegeset írni, de biztos, hogy kicsi korban lehet megalapozni a jó vagy rossz viszonyt.)

Sehogy!

Van 1 húgom(sajnos),akinek vagy 1 drogos barátja.Húgommal pár éve nem beszélek,mert nincs értelme.

Szüleim ugyanúgy odaengedik hozzájuk a rohadt drogost,sok balhé után is,már nagyon velük sem lesz kapcsolatom emiatt.

3as vagyok!

12évig próbáltam,de a hülyéken nem lehet segíteni!Minden próbálkozás sikertelen volt,nem lesz több!Az nem ér nekem annyit,hogy tönkreteszem magam,azért,hogy változzon valami,ami nem fog!Ezzel nem lehet mást,csak leszarni!

Nekünk sok családi program volt, együtt ebédeltünk vacsoráztunk, nyaraltunk DE ami legfontosabb nem tettek különbséget, nem volt kivételezés. S ha egyikünk csinált valami csúnyát a másikunkkal, leszóltak érte, felelősségre vontak.

Én 28, tesóm 31 de mi megmaradtunk jó testvéreknek, csak sajnos nagyon ritkán látjuk egymást.

Férjem a testvérével semmilyen viszonyban nincs a vérségi köteléken. Csak akkor találkoznak amikor férjem megy az anyjáékhoz. S akkor is simán levegőnek nézik egymást, vagyis főképp sógornőm a férjemet.

Sógornőm 24 éves és még most is el van majmolva. Ő anyósom kicsi kis kincse akinek mindent szabad, akinek mindent megvesz, mindent megtesz... Bármilyen gonosz lehet másokkal, az is el van nézve. Teljesen kettős mércével van a 2 gyereke közt. Férjem ha akart valamit, vegye meg magának meg amikor képbe jöttem: majd én úgyis ott vagyok anyagilag segítségnek, hugi meg megkapta anyukától. Volt hogy tőlünk kért kölcsönt majd 100 ezret, hogy a huginak megvegyen valamit ami azért kellett a huginak mert mi vettünk olyat - saját pénzből és ő megirigyelte. Nem adtunk neki.

Míg a fiát minden áron magához akarta láncolni, a huga az élvezte a szabadságot. Ja s a legjobban abban is megnyilvánult, hogy a férjemnek fizetni kellett be a családi kasszába ha már dolgozik, a testvére ott hagyta a második szakmát mert nem esett jó neki és elment dolgozni de tőle olyan címen nem kértek, mert hogy suliba is jár. Holott mindenki tudta, hogy nem jár oda már, csak dolgozni. Aztán anyósom kibökte egyszer miután a fia elköltözött velem együtt hogy külön életet éljünk, hogy most már majd kér a húgától is. De tuti, hogy ha eddig nem számított hogy ott él és akkor nem volt az a pénz mínusz, akkor az most sem minusz.

Szerintem ganaj az ilyen szülő, aki az egyiktől elveszi hogy a másiknak adhassa, közben folyton mártirkodik...

Anyuka nekem sírta el a bánatát párszor, hogy szeretné ha jó testvérek lennének. Akkor talán nem így kéne csinálni. Ja és a hugival amióta kikerültünk a képből én és a férjem, rengeteg családi programot csinálnak, amire sosem hívnak minket... csak a net csodája útján értesülünk róla.

Ne kivételezz egyik gyerekeddel sem. A kicsi kori konfliktusokat kezeld jól és tanítsd meg nekik, hogy ne feküdjenek le haraggal. A többire nem igazán van ráhatásod.

Nekem két testvérem van. Szeretjük egymást, de nagyon ritkán találkozunk. Nincs bennünk sok közös. Attól még szeretem őket és ha problémájuk van, fordulhatnak hozzám bizalommal. A páromnak is két testvére van. Náluk ő a kívülálló. Jóban van a testvéreivel, de a ritkán találkoznak. A két tesója viszont sok közös programot csinál. Ők nagyon jóban vannak, sok közös van bennük.

Nagyon személyiség függő, hogy jóban lesznek-e a gyerekeid.

Nekünk 3 felnőtt gyermekünk van.Mindegyik külön él tőlünk, párjával, unokák is vannak.Még most is hihetetlenül összetartanak.Gyakran tartanak tesós napokat, együtt hárman mennek valahova,együtt töltenek 1 napot.Segítik egymást mindenben, pénzzel is.Akinek nincs valamire, elakad anyagilag, másik 2 küldi rá a pénzt, de nemcsak kölcsönbe, hanem ha megteheti, vissza se kell adni.Mindennap beszélnek telefonon,hétvégén mindig összejön az egész család nálunk 1 napra.Jó sokan vagyunk.

Remélem ez így marad.Szoktunk erről beszélgetni sokat.Ők tudatosan is igyekszenek ápolni egymással a kapcsolatot, megbeszélni mindent, megérteni a másikat.

Valahogy a párjaik is ezt értik, elfogadják.

Nem voltak nagy nevelési elveink.Rengeteget együtt volt a család.Sok jó program, kirándulás, sok közös élmény.

Fejleszteni kell a gyerekekben az empátiát.Legyen magasszintű az érzelmi intelligenciájuk.

Ezenkívül a szülők mutassanak jó példát.

Nem szabad kivételezni, nem szabad a kicsivel többet törődni mint a naggyal, másképp kell vele törődni, de nem kevesebbet.Nem szabad egymáshoz soha hasonlítgatni őket.Nem szabad nagyon igazságosnak sem lenni.

Pici korban igen, de később érteniük kell és elfogadni helyzeteket.

Például:Kicsi korukban ha szül.napja volt valamelyiknek, ő kapott ajándékot, de kapott a 2 másik is valamit.Később már nem.Csak aki sz.napos volt.

Most is ez van,azt segítjük, aki jobban rászorul.

Soha nem féltékenykedtek, irigykedtek egymásra, mert nem volt rá okuk.

És még sorolhatnám.Ezeken én is utólag gondolkodok el, miért sikerült ilyen jó testvéri viszonyt kialakítani köztük.Mi sem tudatosan csináltuk legtöbbször, hanem ösztönösen ráérezve, szeretetből.És tanulva a saját életünkből, mert nekünk a testvéreinkkel nincs jó kapcsolatunk.