Ha öngyilkos lenne egy közeli barátod, rokonod vagy ismerősöd, akkor hargudnál rá, vagy sajnálnád, amiért megtette?

nem haragudnék rá

sajnálnám

Miért kéne sajnálni, neki már nem fáj semmi? Viszont hátrahagy egy csomó embert, aki szereti (még ha ezt nem is mutatják ki mindig), akiknek hatalmas fájdalmat okoz ezzel és nem fogják tudni, hogy mi történt, rosszabb esetben egymást fogják okolni.

Rá haragudnék, a hozzátartozóit sajnálnám.

Az öngyilkosság nem old meg semmit.

Egyik sem. Addig kellett volna sajnálni amíg élt! Mert biztos okkal tette.

Vagyis a sajnálni nem is a legjobb. Inkább oda kellett volna figyelni rá.

Nem utólag kell bánkódni, meg sajnálni, utálkozni, haragudni meg főleg nem.

Persze hiányozna és roisszul érezném magam, de biztos nem ítélkeznék felette.

19:06 - azért szerintem ez túlzás. Az öngyilkosság Amerikában már a leggyakoribb halálnemek közé tartozik és főleg jó életkörülmények között élő fiatalok lesznek öngyilkosok. Az a baj, hogy mostanában nagyon sok embernek a segge alá van tolva minden jó és nem tanulja meg értékelni azt, semmit nem vesz komolyan, ahogy az életet se.

Én el se bírnék képzelni egy olyan életszituációt, ami miatt öngyilkos lennék. Talán ha minden családtagom meghalna és én okoznám a halálukat, vagy nem is tudom... :\

19:08-s vagyok, persze nem azt mondom, hogy heccből lesznek öngyilkosak az emberek, szóval félre ne értsetek, de az biztos, hogy az öngyilkosságok 99,9%a teljeen értelmetlen, alaptalan döntés eredménye.

Úgy van ez, hogy van az a szint, aminél már nincs lejjebb és biztos, hogy ha nagyon lent van az ember és öngyilkos lesz, ha lenne rá lehetősége egyszer, később megbánná azt. Lehet, hogy nem 1 hét múlva, lehet, hogy nem 1 éven belül, de ha valaki nem teljesen nihil és nem hanyagolja el az életét, nem egész nap csak ül és sajnáltatja magát azt biztos, hogy érik olyan dolgok az életben, amiért érdemes élnie. Persze ezért tenni is kell ám.

Tenni kell ám, tenni kell ám, csak ezt tudják egyesek hajtani...

Szerintem meg, ha valaki öngyilkosságot tervez, annak az esetek többségében vannak előjelei, és a kedves, utólag haragudó és utálkozó, sajnálkozó rokonok, ismerősök, barátok miért nem veszik ezt észre? Ha bekövetkezik a baj, akkor meg sírnak rínak.

Az persze, amikor az agyonelkényeztetett kis tinik vagdossák fel az ereiket, mert éppen rosszul keltek fel, azokat nem tudom sajnálni, és igazából le is szarom őket. De nem mindenki azért lesz öngyilkos.

Lehet haragudnék, lehet magamra haragudnék, nem tudom, szerencsére még nem éltem át ezt.