Szerintetek mi lehet a bajom a leírtak alapján, valami depresszió, kapuzárási pánik vagy alkoholizmus?

Iszonyatosan szerencsés vagyok, imádom a munkám, van egy gyönyrű feleségem, 30 évesen szinte majdnme mindent elértem amit el szerettem volna...

Egy jó ideje, úgy 5-6 hónapja kezdődött jobban, azelőtt is rendszeresen időnként 1-2 sört bevágtam, de volt hogy heti 1-2 alkalommal maximum.

Rengetegen dolgozom, 12 órákat szoktam mivel saját magam főnöke vagyok és imádom amit csinálok, így ráadásul munka közben meg is engedtem magamnak időnlként ebben az elmúlt 6 hónapban hogy igyak.

Érdekesség, hogy szinte cska és kizárólag sört, tehát a töményre egyszerűen nem tudok ráfanmyalodni még a borra sem, de a sör ízének valmaiért nem tudok nemet mondnai.

Mint írtam, 6 hónapja tart egyre sűrűbben iszom, most ott tartottam 1 hónapja hogy naponta megittam 2-3 sört.

Próbáltam önmérsékletet tartani van hogy 3-4 napig bírom aztán jön egy ilyen f...kivan pillanat és újra felbontok egyet.

3-nál többet még soha nem ittam egy nap, de ez engem aggaszt eléggé, érzem hogy valami baj van, mert az utóbbi 1-2 hónapban néha olyan motiválatlan vagyok.

Mint írtam, iszonyatosan boldog vagyok. Megvan mindenem, több is mint másnak, és ezzel tisztában vagyok, de persze lehetne még hova "célokat kitűzni", vannak is céljaim rengeteg.

De valahogy azt érzem (és nem tudom nem e az ivással függ össze vagy mellé jön különálló okként) hogy néha SEMMI kedvem létezni sem. Íme kergetnek öngyilkossági gondolatok de néha (egyre gyakrabban) olyan mintha kihunyna bennem ez az életvidámság ami mindig hajt.

Néha nem tudom jobb szóval mondani, egyszerűen "unatkozom" és csak ülni lenne kedvem vagy egész nap aludni.

A dologhoz az jön hozzá még hogy 1 év alatt leadtam 25 kilót kisportoltam magam napi kitartó munkával, most meg az ellentétét érzem, nincs kedvem, erőm semmihez, mintha kicsit elfelejtettem volna tudni "élni".

Próbáltam megfogalmazni magamban mi lehet a baj... nyilván a sörözgetés sem tesz jót, de nem tudom eldönteni hogy a sörözgetés is vajon "csak" egy tüneteként jelentkezett valaminek...

Az ivás tette ezt? Valami kapuzásári pánik? Vagy valamilyen belső céltalanság, vagy csak nem találom "önmagam"?

Volt már valaki hasonló helyzetben, és ha igen, hogyan lábalt ki belőle?

Egy 30 éves boldog férfi, aki most nem leli a helyét a világban...