Az epilepsziás nagyroham milyen érzés?

Én nem vagyok epilepsziás, de sok mindent hallottam már a betegektől, meg sok rohamot láttam már.

Sokszor aura érzéssel kezdődik, tehát a beteg érzi hogy rohama lesz, van ideje mondjuk lefeküdni előtte hogy ne sérüljön meg. De van akinél nincs aura, és csak azt veszed észre, hogy eltekint valamelyik irányba, vagy egyszerűen csak elvágódik.

A feltisztulás változó, láttam már olyat aki fél percig, olyat is aki 5 percig eszméletlen utána, aztán még zavart 20-30 percig, de olyan is van, aki nem tisztul fel roham után, és esetleg még újra is kezdődik neki.

Te laikusként annyit tudsz tenni, hogy elviszel a közeléből mindent amibe megütheti magát, és véded a fejét, hogy ne verje a padlóba, és ha úgy van hívsz mentőt neki, ha többen vagytok, és van gyógyszere (pl. végbélbe adható oldat, Diazepam Desitin) azt be lehet adni neki.

Leggyakrabban azt szokták mondani a betegek, hogy úgy kezdődött a roham, hogy éreztek valami fura szagot, meg hogy ismeretlenséget éreztek, de általában nem tudják leirni, csak annyit mondanak hogy érezték hogy jön a roham.

1-es voltam.

Olyannyira sokszínű és változatos a repertoár, hogy nehéz lenne 2 epilepsziás minden megnyilvánulása között totális egyezést találni. Ahányan vagyunk, annyifélék. Nálam az "aura" úgy jelentkezett, hogy egy pocsék, "fémes íz volt a nyelvemen". Doki kérdésére sem tudtam ezt közérthetőbben körülírni, csak "mintha vascsövet szopogatnék".

Ennek az íznek a kíséretében lelassult körülöttem minden. A filmeken látott lassítást képzeld el, mint pl. ahogyan lézeréles képet látva végigkísérhetsz egy kilőtt revolvergolyót, egészen a becsapódásig. Vagy, mint a filmes trükkök az "Alkonyat-filmekben", lelassul minden, ami pl. lehetővé teszi, hogy olyan dolgokat is észrevegyél, amit normális körülmények között nem fog fel az agy. Pl. egy meglibbenő levél...holott, egy kilőtt golyót sem tudunk szemmel követni, nem az ágat meglátni, aminek a végén egy zöld levelet noszogat a golyókeltette légmozgás.

Éppen nagyon ráérek, így mindjárt írom tovább a "nagyregényt", hátha érdemi infót is ki tudsz hámozni belőle. (Csak azoknak jeleztem itt, akik utálnak olvasni, ezért leszólják a válaszadót. Nnnna, én szóltam!)

Sokszor "zuhantam". Olyan volt, mint fülműtétem alkalmán megismert kloroformos altatás közben. Zuhanok, de a körülöttem lévő tárgyakkal, falakkal, történésekkel, személyekkel, mindennel együtt.

És "velem" együtt.Miközben kívülállóként szemléltem magam, a velem- és körülöttem zajló eseményeket. Öt évesen a műtőszoba egyik felső sarkából "néztem végig" a saját operációmat. Tisztán láttam, hallottam mindent, ami a műtőasztalon lévővel, azaz velem történt. "Ő" is látott engem, mint egy kis puttót a sarokban, a fenti kislány pedig látott engem, a műtét minden mozzanatát, a dokik ügyködését, beszédét, a félrefordított, megvilágított fejemet...mindent, pontosan a valós sztorit, ahogyan az volt. (Ha most összezavarodtál, nem te vagy a hüle: ketten voltam egy, tökéletes szinkronban, egymást látva a két gyerek...aki egy. A lenti mindennel tisztában van, mert a fenti végignézi, végighallgatja, értelmezi és érti, ami a lenti gyerekkel történik. Ami két gyerek amúgy egy és oszthatatlan)

És közben ez a teljesen biztonságos, mozdulatlan falak közé zárt történet, orvosostul, mindenestül, a két kislánnyal együtt zuhant a semmibe. Mint mikor egy liftnek elvágják a kötelét és az szabadesésbe fog...az akna alja meg nem létező dolog. Amit a két kislány látott, érzett minden érzékszervével -- a legcsekélyebb félelem és egyéb negatív érzés nélkül-- az a teljesen reális világ, egészen a szoba faláig >< ami viszont zuhan...és nem valahová, a mélybe, hanem a töküres semmibe. Nem tudom, ez valóban általános dolog-e kloroformos altatás esetén, mert állítólag már más is számolt be hasonlóról. Nem "halálközeli élményről", a fehér fényről, és társairól, hanem állítólag konkrétan a kloroformmal hozzák összefüggésbe a zuhanást és a testenkívüliséget.A fene tudja, még nem néztem utána. A spiritiszta izékhez túlságosan realista vagyok, hiteles, tudományos írást pedig nem tudom, hol keressek

--------------------------------------------------------------------------------

Na, ebből az "élményból" maradhatott vissza a zuhanás érzése és társult mellé a félelem. Fél-és egész éjszakákat nem mertem aludni, akár egy pillanatra is lenyunyni a szemem, amikor a rosszullétek körüli időkben jelentkezett ez a zuhanósdi. Ellenségemnek se kívánom. Szóval valahogy ilyesmi. Elég elvont dolgok ezek, és bár nem felfoghatatlanok, nehéz kívülállóval "láttatni", "éreztetni". Rohadt érzés az agyam által létrehozott, defektes álmokat élni, ugyanakkor az életet félemberként végigálmodni.

--------------------------------------------------------------------------------

"Az epilepsziás nagyroham milyen érzés?" Pocsék, életszerűtlen.

Szedd ki guglitól a "szürreális" szó minden létező jelentését, szinonímáját: no, esetemben olyasmi! "Erő", ami minden valóságost, létezőt, racionális dolgot irányítani és felülírni igyekszik (Eddig nem sikerült neki. A hangok is azt mondják, hogy még "ideát vagyok" :)

Rövid időre ugyan, de lelassul minden, "megszűnik a tér-és időérzékelés", beszéd... A beszédem is elcsúszott, érthetetlenné vált és szintén lassítva és torzan érkeztek hozzám a külvilág megnyilvánulásai. Mintha víz alatt és víz alól érkezne minden hang, leírhatatlan akusztikájú környezetből....aztán snitt. Kb. másfél évtized után az auraérzés elmaradt, de annyi előnyöm még mindig volt, hogy úgy 5-10 másodperccel előbb megéreztem a roham érkeztét. Nem fémes íz, meg "lebegés", meg egyéb, auraszerű elvont dolgok, hanem a tompa, de félreérthetetlen jelzés: "rosszul leszek". Utcán volt időm odamenni valakihez, még viszonylag tiszta tudattal felhívni magamra a figyelmet, leülni járdára, járdaszegélyre, tehát felsőtestemmel, fejemmel is minél közelebb kerülni a "földszinthez", kisebbet, tompábban esni, mintha akárhány km/h. sebességgel zúgok el.

--------------------------------------------------------------------------

3 emberre is elegendő erő van sokunkban a rohamok idején, másokra, magamra egyaránt veszélyes voltam. Nem szabad vkit ugyanolyan erővel lefogni, visszatartani, ugyanis lehet, hogy ő olyan ellenerőt fejt ki, hogy ő maga töri el a saját kezét. És olyankor hiába akar a segítő a "józan észre" hatni, amikor mindenki elment otthonról, az utolsó pedig még a lámpát is lekapcsolta.Neked kell megismerned e beteget és elég fifikásnak lenned, hogy kitaláld, melyik szituban hogyan óvd a sérüléstől, a nagyobb esésektől úgy, hogy elsősorban fékezéssel, lassítással és nem nyers erővel, "lefogással" akadályozod az általad akadályozhatót. Néha úgy megfeszítettem az izmaimat, egy konditermi kínzatás izomláza volt bennem, ha rossz napom volt.Kék-zöld-fekete-piros folt voltam állandóan, sulis koromban még gyermekügyisek is meginterjúvoltak, hogy talán a szüleim vernek? Megnyugtatták őket, az a képlet, hogy az életem színesebbé tételében is önálló vagyok, nem csak a spenótevésben. Nem bántalmaznak, csak kissé éretlenke maradtam, avatatlanok azért látnak folyton zöldnek és ütődöttnek. Aztán később, amikor aztán saját szemükkel is látták egy rohamomat, leszálltak rólam és anyámékról. Sajna, nem kellett sokáig várniuk a demora, fél napig aludtam az idegeskedés-kiváltotta nagyroham után.A gyermekügyisek pedig leszálltak anyámékról, belenyugodtak, hogy "én nem haldoklom, én tényleg így élek". ------------------------------------------------------------------------------------

Akár fél órás GM-eket produkáltam, naponta akár 3-4-5 (leginkább a menses ideje alatt) Néha feltisztulás helyett azonnal órák hosszat tartó mély álomba zuhantam. Néha pedig, "ott folytattam, ahol abbahagytam". Felálltam, összeszedtem, leporoltam magam és a cuccomat...és aki nem látott 10-15perccel azelőtt, lövése sem volt arról, hogy esetleg nem vagyok százas és makkegészséges. Legfejjebb nem tetszett neki, hogy koszos vagyok, vagy szakadt a ruhám..és egyebek. A fejét óvd mindenképpen, lehetőleg bútor sarka és egyéb hasonló veszélyforrás ne legyen a közelben és lehetőleg tegyél azért, hogy minél kisebb sebességgel érjen földet a feje. Pont, mintha egy bringázó gyerek veszítené el az egyensúlyát és te reflexből ugrasz...

----------------------------------------------------------------------------------------

Sokunk élete egy kifordított létezés. Értelmetlen dolgok értelmet nyernek, ellenben magától értetődő, törvényszerű alapvetések értelmüket vesztik, vagy más nézőpontból látjuk. Pl. tudom, hogy hogyan kéne az eddigieket átfogalmazni, kevésbé zavarossá tenni ahhoz, hogy számukra könnyebben emészthető legyen >< de ha "átírom", akkor bizonyosan nem azt kapják, amit én mondandó vagyok. Így vagy bezárkózunk az elefántcsont-tornyunkba, vagy élethosszig próbáljuk elmagyarázni a mi kis világunkat.

Mi érthetőek vagyunk, csak sokan elutasítóak, tagadják és megvetik, akit-amit nem értenek, nem akarnak érteni. Legtöbbünk pedig nem hajlandó meghunyászkodni, a "mások" által erőszakolt "értékek", magyarázatok szerint élni, megalkudni. A mi kis világunk, ahol ugyan elzárva, de "mindent" megtalálunk, viszonylagos biztonságban vagyunk. Csoda, ha nem vonz, amit a "szabadság" kínál? Meg tudunk mi fulladni önerőből is, hát nem??

[link]

Így marad az örök patthelyzet. Továbbá a megvetés, az alázás, az értetlenség, a lenézés...vagy a jószándékú, de tapasztalatlan segíteniakarás, a tehetetlen együttérzés.

Nem tudom, lehet, hogy egy autista, vagy pl. egy aspergeres centire pontosan érti, mit akartam kifejezni.

Mindenesetre: ha elsőre nem találsz összefüggést és vmiféle rendszert, akkor engedd el: ezredszerre sem fogsz. Lapozz!

----------------------------------------------------------------------------------------------

"Muszáj megoldást találni? Nem élvezhetnénk egy kicsit a problémát? " [link]

Jó egészséget, pusszantás és üdv. mindenkinek :)

Engem álmomban ért a roham

Grand mal

Előtte lefekvés előtt szörnyen fájt a fejem

A roham után 45 perc teljesen kiesett

A tesóm vette észre

Szerencsém volt hogy egy szobában volt velem és felébredt rá

Ez egy olyan kérdés amire soha nem fogsz egy értelmű választ kapni.

Hidd el hogy nagyon nem jó érzés!

Kábaság, szédülés, beszéd zavar, járási problémák, egy nagyobb roham után a saját nevedet se tudnád meg mondani.

És egy olyan érzés van benned amit tényleg nem tudok itt le írni vagy el mondani se, mert nem lehet.

Lényeg hogy nagyon rossz érzés!

Az ellenségemnek se kívánám.

Szerencsére 10 éve tünetmentes vagyok.

Nekem nem volt aurám, csak a földön ébredtem, a többiek mesélték el, hogy történt. Először hörgő hangot adtam ki (ez attól van, hogy hirtelen görcsbe rándul a rekeszizom (is)), aztán összeestem, rángatóztam.

Maga a roham konkrétan semmilyen érzés nem volt.

Amire emlékszem, hogy amikor felébredtem, nem tudtam, mi történt. Akartam, de nem tudtam beszélni. Féltem és elhúzódtam a körülöttem lévő emberektől (akiket egyébként kedveltem). Az egész nap kiesett és még a másnap nagy része is, csak foszlányok vannak meg. Ja, és utána napokig rettenetes izomlázam volt a létező összes izomrostban/sejtben, amilyet még soha életemben nem tapasztaltam.

Ez volt az elsőnél. A következőnél már ébredés után hamar levágtam, hogy mi a helyzet.