Covid utáni depresszió?

Tapasztatból tudom, hogy a depresszió olyankor jön elő, amikor az ember túl sokat foglalkozik saját magával. Már csak a kislányod miatt sem szabadna ilyen önzőnek lenned, és csak saját magaddal foglalkoznod. Én is átestem a víruson nemrég, még most is érzem az utóhatását, ráadásul édesanyám is elhunyt, pont amikor lebetegedtem. Meg akartam én is halni eleinte, de depresszióra nem volt időm, mert lázas betegen, hasmenéssel és borzalmas közérzettel kellett intéznem a temetést és a többit. Ki sem tudtam feküdni a betegséget, gondolkodni se volt időm. Aztán amikor volt egy kis szabadidőm, azonnal elkezdtem sajnálni magam. Itt maradt nekem két kutya, két macska, két madár, és gondoskodnom kell róluk, holott sokszor inkább csak aludnék, de nem tehetem meg, mert nekik szükségük van rám. Most sem vagyok túl életvidám, sokszor lebeg a szemem előtt, hogy édesanyám a szemem láttára ment el, és legszívesebben meghalnék, de ilyenkor erőltetem magam hogy másra gondoljak, és elfoglaljam magam.

Van mit csinálni bőven.

Rajtad viszont egy sokkal nagyobb felelősség van, mint néhány állat. A gyermeked. Az ő érdekeit kell magad elé helyezni, és gondolj arra, hogy (remélhetőleg) szerencsére nem halt meg senki, túl vagy a víruson, (tudom, hogy megterhelő volt), de ezen nem lehet a végletekig lovagolni. Nem érezheted ok nélkül tehernek a kislányt, erre nincs mentség. Nekem is van már egy felnőtt lányom, egyedül neveltem fel, tudom hogy nem mindig leányálom.

Akárhogy is érzed magad, neki szüksége van rád. Rá lehet fogni a covidra a depressziót, de nem jelenti azt, hogy bele kell süllyedni és benne is maradni. Gondolj a gyermekre, nem pedig saját magadra, és el fog tűnni a depresszió.