Kezdőoldal » Egészség » Betegségek » Mi a véleményetek? A kolléganő...

Mi a véleményetek? A kolléganőm súlyos autoimmun betegségben szenved, de titkolja a munkahelyen.

Figyelt kérdés
Nekem is véletlen tudomásom van a dologról. Az állapota napról napra rosszabb, de ő erején felül teljesítve dolgozik, hogy nehogy kiderüljön a betegsége. Mi lenne a jó? Rákérdezni, hogy mi baja van vagy továbbra sem észre venni és hagyni, hogy idővel talán felvállalja? Kellene beszélni erről egyáltalán vagy ez az ő magánügye? Érdekelne a véleményetek.

2013. okt. 10. 13:35
1 2
 11/19 anonim ***** válasza:
100%

Nagyon vicces vagy, kérdező. Gondolod, hogy az SM-barát munkahelyek versengenének, hogy felvegyék a kolléganődet, akinek plusz szolgáltatásokat kell biztosítani, rehabilitációt kell fizetni, minden szempontból problémásabb, mint egy egészséges ember. Tényleg ezt gondolod? Kezit csókolom, egyetlen cég sem jótékonysági intézmény, hiába is szeretnéd ezt hinni!!


A kolléganőd az életéért küzd. Azért, hogy megkapja a fizetését, amiből kaját vesz meg gyógyszert vesz meg a kezeléseit fizeti. Én elhiszem, hogy neked kellemetlen látni, ahogyan a falba kapaszkodik, de őszintén szólva nem érdekel, mert sokkal fontosabbnak látom az ő küzdelmét, amit - szegény - úgyis el fog bukni, de nem mindegy hogy mikor, és nem mindegy hogy hogyan. Még pár évet élni akar, nézd már el neki légyszi.

2014. márc. 14. 13:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/19 A kérdező kommentje:
Viccesnek semmiképpen nem gondolom , amit írok, mivel ez az egész egy rendkívül komoly téma. A felvetés, miszerint vannak SM barát munkahelyek, csak egy megoldás volt. Itt a mostani munkahelyen is megoldható lenne sok dolog a számára, mivel a főnökség elégedett a teljesítményével és megbecsült munkaerő volt eddig is. Úgy tudom, hogy az SM nem mentális betegség és a szellemi leépülés szinte kizárt. A mellékhatásai viszont ahogy én látom eléggé lekorlátozzák a betegeket és nyilván mindenre kihatással van. Szívesen fogadom, ha megírjátok, hogy a hétköznapokra nézve mit jelent ez a súlyos betegség, mit igényel egy ilyen beteg. Hogy zajlik egy reggeli készülődés, egy nap otthon, mik azok a tevékenységek, amik jótékonyan hatnak és mi az ami rombol. Váltig azt gondolom, hogy ha valakinek nem kell kényszerűségből munkát vállalnia, akkor inkább válassza azt a megoldást, hogy magával foglalkozik, saját magát helyezi előtérbe , keresi az újabb kezelési lehetőségeket és nem pedig egy munkahelyen 8órában szétstresszelve magát próbálkozik a helytállással, mindezt az egészségi állapotának rovására téve. Nem értem pl. , hogy miért kell ezt szégyellni, miért nem lehet igénybe venni segédeszközt pl. a járás megkönnyítésére. Ha valaki bottal jár azt ki gúnyolják? Meddig lehet egyáltalán titkolni ezt a betegséget?
2014. márc. 14. 14:33
 13/19 anonim ***** válasza:
100%

1. lehet mentális vonulata,

2. nincs tipikus nap

3 nem szaabad stresszelni az illetőt

4. nem szabad műszakokat váltatni pl éjsakázásból hirtelen nppalozás majd megint éjszakázás

5. nincs semmi drasztikus életmódváltás pl hirtelen valaki fényevő lesz a semmiből

6. nyugalom és pozitív légkör.

2014. márc. 14. 16:33
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/19 anonim ***** válasza:
61%
5/detto,és csámcsogjanak máson.
2014. máj. 2. 14:37
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/19 anonim ***** válasza:
66%
Hagyjad már szerencsétlen nőt, örülj neki hogy nem neked van! Nekem 17-18 éves korom óta van Sm szerinted mennyire szeretem amikor mások ezzel cs*sztetnek? Tudod milyen sz.r és kellemetlen? ha meg nem fogod fel, akkor megérdemelnéd hogy az ő cipőjében járj. maradj nyugton és csönd.
2014. szept. 3. 23:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/19 anonim ***** válasza:
100%

Nekem a leendő (tervezett) munkahelyváltáskor kerek perec megmondták, hogy megváltozott munkaképességűt nem akarnak. Függetlenül attól, hogy el tudja-e látni a feladatot vagy sem. Nem bíznak a törvényekben, nem vezetnek-e be visszamenőleg újabb kötelezettségeket a munkáltatóknak. Inkább befizetik a büntetést (dolgozók 4%-a megváltozott munkaképességű legyen) de sérült nem kell nekik.

Van ok a titkolásra.

2015. jan. 16. 22:05
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/19 A kérdező kommentje:

Én vagyok a kérdező. Szóval eltelt már több , mint egy év amióta megkérdeztem a véleményeteket itt. A helyzet nem lett jobb, a témát tabuként kezeljük, senki nem kérdez semmit és ez így a lehető legrosszabb. A kolléganő állapota súlyosbodhatott, most már mankóval jár-kel és látszik, hogy elindult sajnos a leépülési folyamat eléggé erőteljesen.

Mivel nem beszél róla, így nem tudom, hogy miként éli meg az egész betegséget, de nagyon sajnálom, hogy nem kér segítséget és így nem tudok én sem a segítségére lenni, bármennyire is szomorú a helyzet. Nem tudom, hogy hová tart ez az állapot, mi lesz később, mire lesz képes a munkavégzés terén, így , hogy százötven százalékot próbál meg most teljesíteni. Az itt elhangzott tanácsaitokra hallgatva nem hoztam szóba a témát, pedig talán még én vagyok a legjobb viszonyba vele. Mindenesetre megértettem, hogy ez az ő magánügye és az élet hozhat még pozitív változást is akár ebben a betegségben is. Egyikőnk sem tudhatja előre, hogy mit miért mér rá a sors.

2015. márc. 25. 12:46
 18/19 anonim ***** válasza:
73%

Saját tapasztalatomat írom le.

Én titkoltam a sclerosis multiplexemet a munkahelyen közel 20 évig.

Amikor meg nem tudtam tovább csinálni felmondtam és annyi.

Előnyeit ennek leírtátok már: kirúgásmentesség tudata.

Hátránya: ha az NRSZH kimegy ellenőrzésre lekáderezésre a volt munkahelyedre és mindenki azt állítja rólad, hogy egészséges voltál és soha semmi bajod nem volt (mert szteroidkezelésekre hajnalban főnök számára észrevétlenül jártam be komolyabb gond esetén 1-2 hét szabadságot vettem ki), akkor az irodista a 20 év alatt összegyűjtott erről szóló leleteid alapján se hiszi el, hogy beteg voltál/beteg vagy.


Eddigi tapasztalataim alapján azt mondom, hogy a titkolás célravezetőbb.


A 20 év alatt 2 multinál is kerültem olyan pozícióba alkalmazottként, hogy beosztottként (nem egyedül egymagam) dönthettem új munkatársak kiválasztásánál: legutóbb 2014-ben. A vezetőség egyik alapszempontként jelölte meg nekem is az új kollégákkal szemben, hogy megváltozott munkaképességűt nem akarnak. Olcsóbb befizetni a büntetést, mint valakit pesztrálni.


Elképzelheted a pofájukat milyen volt, amikor a felmondásom után az NRSZH-tól megtudtak, hogy milyen betegségem volt és van. Szívesen megnéztem volna.

Sajnos csak volt munkatársaim elbeszéléséből szereztem tudomást minderről.

2015. jún. 5. 15:34
Hasznos számodra ez a válasz?
 19/19 anonim ***** válasza:
100%

Megváltozott munkaképességűként nekem is voltak hasonló tapasztalataim.

Miután a volt munkahelyeimen megtudták, hogy beteg lettem és a TB bármi áron vissza akart vetetni állományba megkerestek engem is, hogy sajnálják ami történt velem

és szeretnének csak nagyon rövid időre visszavenni - ne ijedjek meg - hogy formálisan alkalmatlanként kirúghassanak.

Ez meg is történt és azóta se hagyja őket békén a hatóság. Úgyhogy ez se az igazi.

2015. jún. 9. 09:20
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!