A testvérem 1-es típusú cukorbeteg. Nagyon el van keseredve, biztos benne, hogy elég korán meg fog halni és lesznek szövődményei. Ugye ez nem igaz?

Egy késhegynyi disznózsír csípetni kenyérre kenve, reggelente ébredés után munkára fogja a hasnyálmirigyet, és egész napra beállítja a vércukorszintet. Vagy tojáskúrát kell csinálni, de ez már bonyolultabb.

Ha pontosan betartja az orvos utasításait, nem lesz rövidebb életű, -mert arra ugye vigyáznak, hogy nehogy korán elpatkoljon, hisz akkor nem tudnák kinek eladni azt a rengetek tablettát, inzulint. A szövődmények viszont törvényszerűek a cukorbetegséggel, de némelyiket teljesen külön megbetegedésként mutatják be, és kezelik. Nekem pl. köszvényt állapított meg a reumatológus a véremből, három évig szedtem is a reá felírt tablettát. De mióta hátat fordítottam az orvosoknak, és zsíros kenyeret reggelizek, megszűntek panaszaim!

Jó...! Az is lehet, hogy az orvosoktól felszabadult hitem okozza javulásom, de ez már placebo. Mert nem mástól (orvostól) várok segítséget, és nem fűben fában keresem az orvosságot, hanem azt eszem, amit a szervezetem megkíván. Kerülöm a tartósított, antioxidánsokkal teli élelmiszereket. Megrágom a táplálékot hogy mennél több nyállal keveredjen. Az ezen túli alapos (és alaptalan) tudományosan magyarázott propagandák már nem érdekelnek. 45 évig szenvedtem, de a hátralévő 90 ben már élni akarok!