Kicsit morbid kér (d) és, de vannak itt olyanok, akik pozitív, optimista emberek és rákosak lettek, esetleg most is azok és már menthetetlenek?

Szia !

Nekem jobboldali hererákom volt (embrionális carcinoma), ha jól emlékszem, akkor 2013 márciusában kezdődött az egész és azon az éven december végén fejeztem be a kemoterápiát, azóta tünetmentes vagyok. :)

Én pozitív embernek tartom magam, de a kérdésedre válaszolva ezek a rákos megbetegedések nagyon random módon történnek. Nekem sem tudtak okot adni, egyetlen egyre mondták azt, hogy na, ez egy ok, az pedig a stressz volt (a betegségem előtt 3-4 hónappal halt meg édesapám).

Nálunk a családban van orvos, így jó kezekben voltam. Egy nemzetközileg elismert, magyar onkológusom van, aki a szakma tetején áll, nagyon sokat beszélgettem vele (nem maszek orvos), elmondta, hogy körülbelül 99%-ban nem tudják, hogy konkrétan mi okozza ezeket a megbetegedéseket, viszont a dohányzás és a többi, ezek csak rizikófaktorok, semmi több. Természetesen az orvos, aki műtött, szintén elmondta, hogy ne fogjam a dohányzásra (mivel én dohányzom), mert ahhoz, hogy hererákom legyen ettől, kb. 20-25 éven keresztül kellene cigiznem, napi 2 dobozzal (szintén csúcsdoki a szakmájában).

Egyet elmondhatok. Amikor elkezdtem a kemoterápiát, azt mondta az orvosom, hogy ez csak 40% esély a teljes gyógyulásra, a többi fejben dől el. Először nem hittem el, amit hallok, de hidd el, ez így van. Tapasztalat. Ha bárki meginog, vagy nagyon foglalkozik ezzel, mialatt kezelésekre jár, akkor kevés az esélye, hogy tünetmentes lesz, viszont a pozitív gondolkodás segít. Sámán, agykontroll ide, gyógyító oda, ha a barátodnak ez kell ahhoz, hogy meggyógyuljon, akkor csinálja ezt, viszont mondd meg neki, hogy menjen el kemoterápiára és csinálja végig, nem fogja megbánni. Erősnek kell lenni, de sajnos ezt a fájdalmas utat kell végigjárni ahhoz, hogy tünetmentes maradjon.

Még egy dolog. Én is az agykontrollt tanultam kemoterápia alatt és teljes mértékben használt. Csak az utolsó kezelesél előtt kellett hányáscsillapítót szednem, mert elbújtattam a fejemben a gondolatot, hogy nincs hányingerem. Nem nagyon hitték el a nővérek, meg az orvos sem, de tényleg "jól" éreztem magam a körülményekhez képest.

Még egy jó tanács. Kezelések alatt olvasson a barátod könyvet, vigyen laptopot, telefont, akármit, csak ne figyeljen arra, ami történik vele. Ez a legegyszerűbb módja annak, hogy minden patent módon működjön és meggyógyuljon.

A pesszimistákról annyit, hogy én is voltam ilyen emberekkel egy kórteremben, mert én napi szinten jártam kemóra (1 hét után két hét szünet) és hát....hogy is mondjam...a legtöbbjük nagyon csúnyán nézett ki néhány hét után, de az is igaz, hogy megállás nélkül nyafogtak és szó szerint sírtak, valamint rossz volt a közérzetük 0-24 órában. Megértem, hogy vannak olyanok, akiknek rosszul esik ez, de hát akarat, pozitív gondolkodás és kitartás vezet oda, ahonnan már később jobb lesz.

Ha bármi kérdésed van még, írj nyugodtan privátban, válaszolok szívesen. Nagyon nagy tudásom van a témával kapcsolatban, akár még orvost is tudok ajánlani, ha kell.

Üdv,

23/f

Tudod ez nagyon nehéz kérdés, hogy jó úton jár-e vagy sem, mert minden ember más és más.

Létezik egyébként olyan személyiségtípus, aki nagy valószínűséggel daganatossá válhat. Mivel több, mint 10 éve foglalkozom daganatos betegekkel, elég sok tapasztalatom jött össze ezen a téren (is) és sajnos vannak betegek, akiket pont olyan sarlatánok miatt veszítettem el, akik elhitették a beteggel, hogy már semmi baja, és emiatt minden kezelést visszautasított.

De ott van a másik példa is, amikor a betegnek nyoma sincs már a daganatának, de ő vagy nem jár ellenőrzésre, vagy jár és nem hiszi el, hogy elmúlt, és belehal...

Privátban segítek felkészíteni, ha szeretnél tenni érte, hogy mit érdemes mondani, hogyan érvelj, hogy a legjobb utat legyen képes választani. De akár a beteggel is beszélek szívesen, ha szeretnéd. Keress privátban, ha gondolod...