Miert van ilyen sok rakos fiatal beteg?

Barátkozz meg a halál gondolatával. Igen, a saját haláloddal is. Pont az adja a földi élet értékét, hogy nem tart végtelen ideig.

Vannak emberek, akiknek rövid, vagy nagyon rövid élet jut. Nem csak rákban halnak meg középkorúak, fiatalok sőt kisgyerekek is, balesetek, természeti katasztrófák, háború, gyilkosság, bármi történhet.

Persze nem kell naponta ezen filozofálni, de fontos a mindennapokat a lehető legteljesebben megélni, az emberi kapcsolatokat ápolni, a munkánkat becsületesen elvégezni. Azt mondják, mindenki úgy hal meg, ahogy élt. Jó életet kell élni, nem a jólét=gazdagság, hanem a "jóság" mint erkölcsi kategória értelmében.

Hívőknek ez könnyebb. Ők a mennyországba igyekeznek, és tudják, hogy a földi életük csak egy kis része a teljes életnek. Végig kell élni, de fölösleges azon aggodalmaskodni, milyen hosszú lesz. A hozzátartozóinkat, barátainkat persze mi is meggyászoljuk, mert hiányoznak, ha meghaltak, de ilyenkor nem őket sajnáljuk, hanem saját magunkat.

Sváb nagymamám szokta mondani: Úgy kell dolgozni, mintha örökké élnél, és úgy kell imádkozni, mintha már holnap meghalnál.

Van egy másik rizikótényező is, a lelki okok. Két esetről is tudok akik lelki okok miatt lettek rákosok, és a megfelelő lelki hozzáállás előteremtésével gyógyultak meg belőle.

Például aki dohányzik, az már eleve az idegességét nyugtatja a dohányzással, stresszes életet szoktak élni. A stresszes rohanó embernek az immunrendszere is gyengébb, tehát a keletkező rákos sejteket kevésbé képes elpusztítani. Mivel rákos sejtek mindenkiben keletkeznek csak a makk egészséges és erős immunrendszerű emberek esetében el is pusztulnak a rákos sejtek.

Amúgy az említett két eset egyike én voltam a bőrrákommal, a másik a testvérem a gyomordaganatával. Különös de mindketten tudtuk mit kell tenni, vagyis sejtettük hogy a lélek az oka mindennek. A testvérem kirúgta életéből a zsarnok és hataloméhes férjét, és mindenféle orvosi beavatkozás nélkül meggyógyult. Én meg elkezdtem laza és nyugis életet élni és szintén meggyógyult a basalioma nevű és kevésbé rosszindulatúnak tartott bőrrákom. A test maga meggyógyít minket ha hagyjuk. De a mai kor rohanó embere ritkán hagyja az immunrendszerét hogy tehesse a dolgát. Mivel ma már kevesen élnek olyan nyugis életmódot mint a juhászok.

Én csak egy gépész- és villamosmérnök vagyok, tehát nem rákkutató, de szilárd meggyőződésem hogy a rák rizikófaktora 90 %-ban a lelki tényezők. Mert élhet valaki például Csernobilban, ha a kiegyensúlyozott élete miatt olyan erős és hatékony az immunrendszere hogy folyton el is pusztítja a megkergült sejteket, akkor lehet hogy sosem diagnosztizálnak nála rákot. Persze tökéletesen igaz az is amit az 1. válaszoló írt. Hisz az is rizikótényező. Viszont a rákos embereknél mindig fel lehet fedezni a lelki hátteret is. Ahogy írtam, nem akárkik dohányoznak, hanem akik eleve így próbálják nyugtani háborgó lelküket.

És ahogy Anita Moorjani is írja a Meghaltam, hogy önmagamra találjak c. könyvében, nem szabad aggódni és félni a ráktól. Mert ez a lelki hozzáállás csak gyengítené az immunrendszert és gyógyulást. Nem véletlenül vannak az úgynevezett bohócdoktorok a beteg gyerekek szórakoztatására a kórházakban. Mindig arra a fránya lelki tényezőkre lehet kilyukadni.

Ha az életben netán újra rákos lennék, például gyomorrákom lenne, meg sem ijednék. Hanem feltenném a kérdést magamban hogy ejha, már megint rohanós biorobot életet éltem volna és nem olyat mint régen a juhászok?

Bocsánat, hogy megkérdezem nézd el a kíváncsiságomat, a papád dohányzott?

A kérdésedre válaszolva egészségügyis ismerősöm kapcsolatba hozta az atomerőmű katasztrófákat a rákos megbetegedések számával, azt mondta, hogy Fukushima óta érezhetően megnőttek a daganatos betegeknek a száma.