Pajzsmirigy elmeszesedett göbökkel van valakinek tapasztalata, miként kezelték, milyen eredménnyel?

Hátha a későbbiek folyamán érdekel majd valakit, gondoltam leírom a tapasztalatimat.

Izotópos vizsgálat nem volt. A felújított XI. kerületi rendelőből (ami pedig nem most volt), elküldtek biopsziára a Szent István kórházba. Telefonszámot kaptam az orvosomtól, kérjek időpontot a kórháztól. Harmadik próbálkozásra sikerült elérnem őket. Felvilágosítottak, nincs náluk időpont osztás, érkezési sorrendben kezelik a betegeket. (Lehet rosszul tudom, de nem törvény írja elő az időpont osztást?) Két hetet vártam, mert a doktornő szabadságon volt. (mivel őt javasolta az orvosom, inkább megvártam) A kórház weblapján nem szerepel ennek az orvosnak a neve. Kiderült a feltüntetett orvosok sem stimmelnek, régi kiírás. :-o Viszont találtam egy térképet, melyen láthattam, melyik épületben kell keresnem a központi röntgent, ahol az ultrahangos biopsziát végzik.

Be kell vallanom, még soha nem jártam ebben a kórházban. Feleségem kíséretében elmentem a vizsgálatra. Parkolót is sikerült találnunk az épület bejárata előtt, kívül.

Teljes mértékben ledöbbentünk, milyen állapotok uralkodnak az István kórházban. :-( A röntgen épülete kívülről is romhalmaz, de belül még ijesztőbb, visszataszítóbb. Akár egy elhagyatott gyártelep. Kosz, mocsok, omladozó falak, minden korrodált és irtó büdös. A levegőben keveredik a dohszag, a fertőtlenítő, a dohányszag és a vécé bűze. :-( Két-három darab halvány lámpa fénye próbálja bevilágítani az ablaktalan helységet, de sikertelenül. A folyosó egyes részeinél még olvasni sem lehet, olyan halovány a fény. Az ósdi műanyag padok harmada repedt, törött. A rendelés előtt 40 perccel érkeztünk, de már két tucat beteg volt előttünk, nagy részük kísérővel, így szinte megtelt a folyosó. Betegirányítót várni luxus lett volna, de még egy arra tévedő egészségügyi dolgozó sem akadt. Az ajtók kopottak, néhol töröttek, foltosak voltak. Akadt olyan is, melynek beszakadt (berúgott) zárját Mekk mester módjára javították. Tájékoztató felirat nem volt sehol. Még az sem volt kiírva, milyen orvos, mikor rendel. :-o A betegek tájékoztatására tudtuk meg, melyik ajtónál kell majd bejutnunk. Az ajtó mellett a falba be volt verve egy rozsdás százas szeg, azon madzagon lógott egy sorszámtömb, olyan, akár a régi iskolai tombolákon. Az egyik férfi beteg előtte, alatta ült. Fejétől nem bírtam elvenni a számot. Volt olyan jóindulatú, hogy arrébb sem hajolt. Külön kérnem kellett, ugyan engedje már meg, hogy szakítsak egy cetlit. :-o A rendelővel szembeni szobában épp munkások bontottak ki egy röntgengépet, illetve hulladékot pakoltak. A várakozó betegek között tolták ki a sittel teli talicskát. :-( :-o

Ülőhely már nem jutott nekünk. Bóklásztunk kicsit, majd megálltunk a fal mellett, lényegében a sötétben. :-( Fél óra elteltével előkerült egy köpenyes nő. Többen rámozdultak, mint vadak a prédára. Mielőtt bármit kérdezhettem volna, a többi beteg már megtette helyettem. Várakozzunk nyugodtan, nemsokára megjön az orvos. Egy-egy vizsgálat 15-30 perces. Gyors fejszámolást követően ráébredtünk nejemmel, akkor megeshet, be sem jutunk a rendelés végéig. :-( Amúgy is elvoltam keseredve a szőrnyű körülményeknek, a betegség talán kórós mivoltának köszönhetően. Stresszes dolog várni, kiderüljünk rákos vagyok vagy sem. Telefonon említették, az eredményt a vizsgálatot követően kb. két-három hét elteltével kapom majd meg. Azt is szép lesz kivárni! :-(

Mivel volt időm az elmúlt időben olvasgatni a betegségről, a kezelésekről, így több magánklinika ajánlatába is belefutottam. Hamar ráébredtem, ezt, itt az István kórházban nem szeretném! Még azt sem tudtam elképzelni, hogy ez itt egyáltalán steril körülmény. :-(

Feleségemmel gyors döntésre jutottunk. Kimentünk az udvarra és felhívtuk az egyik megfelelőnek tűnő magán klinikát. Nagyon segítőkészek voltak már telefonban is. Minden kérdésemre azonnal adtak választ. Két nappal későbbre már volt is időpontom. Az eredményt pedig 2-3 napra ígérték. 30 ezer forint ennyi a költsége. Az István kórházat pillanatok alatt magunk mögött hagytuk!

Tudom, nem mindenki engedheti meg magának a magán klinikákat. Nem mondom, hogy mi el volnánk eresztve, de most, erre rászántuk a tartalék konyhapénzünk egy részét. (hiszen, ennyit egy nagyobb bevásárlásnál otthagyunk a tescoban)

Nem reklámozom, mely klinikát választottuk, de nagyon meg voltunk elégedve velük! (privátban megírom, ha valakit érdekel)

Érdekes, az állami kórházhoz képest kevésbé izgultam, mikor odamentünk, mikor ott voltunk. Kulturált, szép körülmények, saját parkoló, udvarias, sőt, barátságos jó kedélyű alkalmazottak. Hatalmas tévé a váróteremben, üdítőautomata, víztartály, kényelmes fotelek. Modern, patikatisztaságú mosdók. Mázlinkra, még a jó idő is megjött, két ágra sütött a tavaszi napfény az ablakokon. Pár perc és már a kezelőben is voltam. A bájos asszisztens, a két orvos nagyon barátságosak, közvetlenek voltak. Elmagyaráztak mindent, menet közben is folyamatosan tájékoztattak, mit fognak csinálni, vagy épp mit tesznek. A monitoron mutogatták a dolgokat, melyeket laikusként néha még értettem is. :-)

A vizsgálat nem kellemes, de túl lesz rajta az ember. Tagadhatatlan, hogy izgultam. Kissé kellemetlen, amikor a tű behatol és mozgatja a patológus, vagy mikor az ultrahangos doki jobban rányomja a torokra a műszert. Nem fáj, csupán amolyan "nem szeretném" érzés. Olyasmi, mint mikor a gégét, az ádámcsutkát megnyomják. Lélegezni csak finoman szabad, sóhajtozni nem jó, mert attól is lemozdulhat a göb. Volt, hogy megkértek, tartsam vissza a lélegzetem egy pillanatra. Ami váratlanul ért, hogy a nagyobb göböt kétszer szúrták meg, állítólag ezt sokszor teszik a biztos minta miatt. Kissé besűrűsödött volt az első minta, amire azt mondták, az jó jel. A másik göböt (mivel nálam kettő van) egyszer szórták meg. Ezt a harmadik bökést már eléggé nehezen viseltem. Elfogyott a türelmem, lemerült a lelkierőm, de azért helytálltam. Mikor végeztünk, kissé hirtelen ültem, álltam fel, megszédültem. A vizsgálta alatt hátraszegett fejjel kellett feküdni, egy párnát tettek a nyakam alá. Alul szúrták meg a gigám, egészen a szegycsont feletti résznél. Kaptam rá egy ragtapaszt, de nem volt vérzésnek nyoma, ami állítólag néha megesik.

A szexi asszisztens kikísért a váróba. Lehuppantam, kissé kábán, valószínű lesett a vérnyomásom vagy a cukrom (cukorbeteg lévén). Hoztam magammal egy kis nasit, azt megettem és ittam is. Pár perc múlva, mikor hozták a kezelési lapot, már kutya bajom nem volt. :-)

Hazafelé a biztonsági öv nyomta, az zavaró volt. Pár napig fájt a torkom, mint egy megfázásos torokfájás. Nem is folyamatosan, inkább csak vissza-visszatérően, ill. mozgásra. Két nap múlva megkaptam az eredményt. Istennek hála! Negatív lett!

Három hónap múlva megismétlik a vizsgálatot, kontroll miatt. Nem várom, de majd túl leszek azon is.

Köszönöm az érdeklődést!

Tünetmentesen a pajzsmirigy göbök tekintetében. Nem változtak, nem okoztak problémát. Évente ellenőrizve vannak ultrahanggal. (persze akkoriban a kontroll biopszia is negatív volt)

Cukorbetegség kezelésemet azóta két újabb szakorvos végezte. Előző doktornő is eléggé szigorú volt, a jelenlegi főorvos úr pedig talán még határozottabb jelenség. Kedves, ám nagyon komoly és igen elismert szakember. (sokan próbálnak bejutni hozzá, a főváros különböző területéről, így volt, hogy feltorlódott a várakozási idő a rendelőben. Két esetben is megéltem 3 órás várakozást, de általában hamar fogad a megadott időpontban) Nagyon jó kezelést írt elő számomra, ami inspiráló, illetve negyedévente behívott, hogy figyelemmel tudja követni a kezelést. 1,5 év alatt fogytam 27-29 kilót. Persze, ez a saját kitartásomon múlik leginkább! Jelenleg ~107 kg vagyok, szeretnék hozzávetőleg még 20 kilót leadni. Úgy érzem, ez sokkal nehezebb lesz! 115 kiló körül kezdtem élvezni a mozgást, azóta aktívabban tornázok, kerékpározok.