Aki nyavalyog, hogy le kellene szokni, máskor meg láthatóan élvezi, oda van a cigiért, annak hogy fér össze a két dolog? Elég abszurd hozzáállás.

Ezt hívják szenvedélybetegségnek.

Ha azt mondja, hogy le kellene szokni, akkor nem tud, nem akar, ha akarna, akkor azt mondaná, hogy holnaptól leszokom.

Az a függőség lényege, hogy pontosan tudod, hogy mennyire káros, amit csinálsz, mégsem tudsz vele leállni. Egy folyamatos harc megy az emberben. Egyszer azzal akarja védeni magát mások előtt, hogy kimutatja: tud a problémáról és változtatni szeretne. Ezzel igazából csak hárítani akarja a prédikációt és jobb benyomást akar kelteni az emberekben. Aztán egyszercsak olyan kedve lesz és nem szabadkozik többet, inkább azzal kezdi védeni a függőségét, hogy joga van azt csinálni az életével, amit akar. Aztán elkezd bugyuta kifogásokat gyártani, mint pl. hogy ismer egy 93 éves láncdohányos bácsit, aki nem lett tüdőrákos, szóval biztos ő sem lesz az. Vagy hogy mennyivel rosszabb lenne, ha drogozna, örüljön mindenki, hogy csak cigizik. Eközben az egész mögött csupán a fizikai és érzelmi függőség áll. Túl gyenge hozzá, hogy változtasson. Kifogásokat gyártani egyszerűbb.