Kezdőoldal » Egészség » Dohányzás » Mikortól számítok nemdohányzónak?

Mikortól számítok nemdohányzónak?

Figyelt kérdés

20éves vagyok, elég korán nyúltam a cigihez, és 12éves koromban már rendszeresen dohányoztam (akkor még "ettől voltam menő", mint ahogy az lenni szokott). Az elmúlt évben egyre többször léptek fel különböző egészségügyi problémáim, amiket az orvosok nem tudtak konkrétan mihez kötni, de mindegyik felhozta, hogy a dohányzás IS okozhatja ezeket. Rendszeres fejfájás, heves szívműködés, magas vérnyomás, mellkasi fájdalmak/szúrások.


Régebben is próbáltam leszokni a dohányzásról, még amikor nem volt semmi "betegségem", de egyáltalán nem sikerült. 3 szilveszteri "fogadalmam" volt a leszokás, de persze másnap reggel (relatív reggel) az volt az első dolgom, hogy rágyújtottam. 2éve körülbelül minden hónapba megfogadtam hogy, leteszem a cigit, de egy napnál tovább sosem bírtam ki. Rengetegszer próbáltam, de nem jött össze soha sem.

Régebben a zsebpénzem korlátai miatt piros Bonddal kezdtem, majd 15-16 évesen átszoktam a töltött cigire, azóta több váltás nem volt. Hétköznaponként átlagosan 18-25 szál cigi, hétvégente van, hogy 35-40szál is elfogy.


11 napja (vasárnap) iszonyatosan fájt a tüdőm már és délután 15órakor elszívtam egy cigit és megfogadtam, hogy most már tényleg leteszem végleg. Aznap és még utána való nap nagyon kívántam még, de uralkodtam magamon, mondván, hogy ha annyi ember letudja tenni, akkor én mér ne?

4. napon elmentünk kocsmázni egyet és ott beadtam a derekamat... De csak pár slukkot szívtam bele mindig. Ezután 2napig megint kibírtam, alig volt komolyabb vágyakozás egy cigi után, kocsmázáskor viszont megint elszívtam egy szálat. Most van 4. napja, hogy nem gyújtottam rá egyáltalán és nem is kívánom különösebben. Nagyon ritkán még belegondolok, hogy milyen jó lenne rágyújtani egy utolsóra, (mert azért jóformán az életem azon részét, ahol saját döntésemre alapozva cselekedtem dohányzással töltöttem el) de többször nem fogok rágyújtani, legyen bármi is. A kocsmázást is szünetelem addig, amíg a leszokás tart.


Tudom, hogy relatív ez a dolog, de a kérdésem az lenne, hogy mikortól számítok "hivatalosan" nem dohányzónak? Mennyi az az idő, amit ha "kibírok", akkor nincs mitől félnem már?



2012. nov. 2. 02:01
1 2
 1/11 anonim ***** válasza:
100%
en azt olvastam, hogy hat honap a kulonbozo fiziologiai valtozasok visszaallitodasa miatt.
2012. nov. 2. 03:13
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/11 anonim ***** válasza:
100%
Kitartas es akaratero! Ez a titok. Igenis meg tudod csinalni. De amig 1-1 szalra is ragyujtasz akarmilyen ritkan es akarmilyen okbol, dohanyos maradsz. En pont azt mondom, hogy akar 1het utan is mondhatod hogy nem vagy mar dohanyos ez az allapot csak toled fugg meddig marad fenn ugyanis van aki evek mulva szokik vissza tehat nincs idohoz kotve. Ragozz sokat.
2012. nov. 2. 06:04
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/11 anonim ***** válasza:
77%
az szokták mondani hogy 21 nap kell az új szokások kialakulásához, a nikotin függőség szerintem hamarabb is elmúlik de az érzés hogy jó lenne rágyújtani örökre megmarad
2012. nov. 2. 09:46
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/11 A kérdező kommentje:

Köszönöm a válaszokat! És akik évekig, évtizedekig nem gyújtanak rá leszokás után és azt mondják, hogy egyáltalán nem is hiányzik nekik, azok akkor hazudnak? Csak nekünk, vagy önmaguknak is? Létezik esetleg valami arra, hogy ne legyen bennem ez az érzés egész életemben?

Ha már fizikailag kiürült minden dohányszármazék a szervezetemből, akkor elméletileg ugyanott tartok, mint egy ember aki sosem gyújtott rá, csak annyi hátránnyal, hogy tudom milyen érzés a dohányzás, illetve az, hogy az életem nagy részében szerepet kapott ez is.

Tehát csak emlékre támaszkodva sóvároghatnék. Ez szerintem ugyanolyan, mint egy kisgyerek aki előbb szop, majd cumizik és nehezen tudja "letenni", de 20év múlva már nem fog rá gondolni, hogy milyen jó lenne rácuppanni egy mellre (a szexualitást nem tekintve persze, ezért tegyük fel, hogy egy heteró hölgyet tekintünk példának).

Én már nem emlékszem pontosan arra, hogy mi is volt jó a cumizásba, de abban biztos vagyok, hogy a gyerekek elsősorban nem a tápanyagok miatt csinálják, mert akkor csak cumisüveget gyártanának, cumit nem. Tehát akkor lényegében egyfajta élvezeti függőségről beszélünk. Azért cumizik, mert JÓ, viszont egy egészséges felnőtt embert sem láttam még cumival a szájában.

A dohányzás pedig egyáltalán nem esik jól, sőt kimondottan kellemetlen érzés, arról nem is beszélve, hogy iszonyatosan büdös (egy nemdohányzó ember számára, pedig szinte kibírhatatlan), illetve az "íze" sem kellemes. Sok dohányos hivatkozik arra, hogy azért szívja, mert jól esik neki, meg mert jó. Én is így voltam vele, de ez csak önámítás, semmi jó nincs benne.

Van egy olyan indok is, hogy azért, mert lenyugtat. Ebben az esetben előbb tisztázni kellene az idegesség okát és hamar rájön bárki, hogy valójában nem nyugtat meg, csak még idegesebbé tesz. Az okozza a feszültséget, hogy a nikotin gyorsan hat és gyorsan is ürül, így az utolsó szál után már 20-40perccel később gyengébb elvonási tünetek jelentkeznek. A szervezetnek szüksége van a nikotinra és ez váltja ki, vagy erősíti fel a feszültséget. Ezért "nyugszik le" a dohányos, amikor rágyújt, pedig valójában egy nemdohányzó ugyanúgy érzi magát a nap minden egyes percében, mint egy dohányzó abban a pár percben, amikor elszív egy cigit. Arról nem is beszélve, hogy mennyi káros, rákkeltő anyagot tartalmaz, érrendszeri problémákat: akár impotenciát, akár kardiológiai, akár neurológiai betegségeket okoz, illetve, ha ezek mindegyikét megússza egy dohányzó ember az élete során, akkor amit nem tud megúszni, az a bőr felgyorsult, túlzott öregedése, illetve a rövidebb élet.


Ezekből a sorokból amit leírtam arra lehet következtetni, hogy aki ennek tekintetében képes rágyújtani az oltári nagy marha. És szerintem egyedül az nem tud leszokni, aki nem is akar.


Visszatérve a két esetre:

Adott tehát a dohányzás (a legfőbb tulajdonságaival), illetve adott a szopás/cumizás (eredeti értelemben).

Két olyan függőség, amiben semmi közös nincs talán, csak az, hogy a szánkkal műveljük.

Az egyik káros és nem esik jól, a másik pedig jól esik és egyáltalán nincs semmilyen káros hatással ránk.

Ezek után kérnék valakit, hogy válaszolja már meg nekem, hogy évekkel/évtizedekkel később miért szeretnék én még rágyújtani? Ha egy olyan függőségről le tud szokni szinte minden egyes ember a Föld bármely pontján, ami nem káros és jól esik, akkor egy olyan szenvedély ami roncsolja, vagy jóformán megsemmisíti arról miért nem?

2012. nov. 2. 12:12
 5/11 anonim ***** válasza:
100%

Nem semmi egy boncolgatás ez, de jókat írtál.

Ahhoz a részhez akarok hozzászólni,ahol a tüdő tisztulásáról írtál. Kb 4 év nem dohányzás után a hörgőrendszered kitisztul , de maga a tüdőszövet teljesen nem. Olyan már nem lesz sosem, mintha nem gyújtottál volna rá. Ami koromszemcse /főleg ez/ és egyéb égéstermék a cigi letüdőzésekor bekerült a hörgődbe annak egy részét bizonyos fehérvérsejtjeid / makrofágok/ a Te védelmed érdekében bekebelezték és miután a hörgőfal átjárható a számukra kivitték a tüdő egyéb szöveteibe és ott lerakták.

Pláne, hogy Te még az aktív növekedés szakodban már dohányoztál, vagyis akkor amikor a tüdő gyorsan fejlődött.

Gyakorlatilag kitetováltad a tüdődet. Ez négy év alatt sokat javul és megéri letenni.De azt botorság lenne azt hinni, hogy majd ugyan olyan lesz mint előtte.

Én 3 éve tettem le a cigit. Az első fél évben kifejezett és rengeteg sóvárgásos periódusom volt. Itt megmagyaráztam magamnak, hogy jó ez most fog tartani egy fél esetleg egy órát aztán elmúlik. Rendszeresen eljártam kondiba, hogy csináljak helyette valamit. Nekem a legnehezebb azt a belső monológot volt elnyomni, hogy j veszek egy doboz cigit, egyetlen egy szálat elszívok belőle aztán eldobom vagy odaadom valamelyik szembejövő hajléktalannak. Próbáltam szépen magam átvágni és ez abban a pillanatba még járhatónak is tűnt és semmi kivetni valót nem találtam benne. Leleményes az embergyerek erre rájöttem, meg arra is hogy sosem a 8. szál cigivel van a gond hanem az elsővel.

Az utóbbi 1 évben már nem emlékszem nagy rágyújtani akarásra. Most s könnyen tudok róla írni és ez engem megelégedéssel tölt el. Azt nem tudom mi lesz 5 év múlva, de úgy is a most a lényeges. Azt viszont tudom, hogy életem legrosszabb döntése volt, hogy rágyújtottam a legelsőre.

2012. nov. 2. 14:33
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/11 A kérdező kommentje:

Értem, én is a legelső szál cigit bántam meg a legjobban, mint minden leszokni akaró dohányzó. Viszont, az is tény, hogy pár szál cigi után nem lesz függő senki, de ha az első szálat nem szívja el, akkor lényegében kizárt a függőség, mert így az általad említett 8. szál is első szál lenne, amit ennek függvényében el sem szívunk.

Jót tett volna az első szálnál egy kiadós verés, rengeteg rossztól megkímélt volna az élet során.

Én is mindig egy "utolsó" cigin gondolkozok, de sikerült már az évek során rájönni, hogy ha az "utolsó" az mindig egy "utolsó előtti" lesz, így lemondtam róla.

Ami érdekelne még engem az, hogy te (utolsó válaszoló) hány éves korod óta dohányzol (rendszeresen) és mennyit szívtál el átlagosan egy nap alatt.

És ami még jobban érdekel, hogy mi miatt kezdted abbahagyni, mi motivált közben, hogy viselted az első 2 hetet, a környezetedben hányan dohányoznak (esetleg, ha a háztartásban is, akkor azt külön) és, hogy milyen "módszerrel". A módszer alatt nem az akaraterőt értem, ha nem "trükköket", amikkel átvágtad a szervezetedet.

Illetve az, hogy így egy év távlatában milyen érezhető változás zajlott le benned mentálisan is fizikailag egyaránt?

És végül szeretnék gratulálni, hogy sikerült letenned!

2012. nov. 2. 14:54
 7/11 anonim ***** válasza:
100%

3 éve nem dohányzom, Az első fél évben naponta, kétnaponta 1x vagy 2x is rám tört ez a sóvárgás. 18 éves korom után gyújtottam rá. Voltak ilyen 3 vagy 10 hónapos kihagyásaim is. Általában délután gyújtottam rá , unalomból. Nálunk a családban nem dohányzik senki, a munkahelyen igen, de tőlük akkor eltávolodtam, most meg már nem zavar.

Első körben volt egy fogadásom egy barátommal. Egy kis városban élek, aminek egyetlen mozija van és az előtt egy tér. Aki elveszti, az szavalni fog a téren 5 egymást követő napon délután ötkor mikrofonnal. Aztán nekem, felment a vérnyomásom és innen már egy pillanatig sem volt kérdés,hogy vége ennek az életszakaszomnak.

Kezdetben ettem és híztam aztán kondiztam és lefogytam.

Mindig kerestem tennivalót, azóta többet netezek ez is igaz.Emlékszem volt olyan pillanat, hogy egy olyan boltban vásároltam, ahol nagyon gyakran vettem cigit és ott tartottam már csak a cigipulttól a látványától is, hogy sajnálom kész veszek.És akkor bejött egy házaspár ér megálltak rögtön a kasszánál, persze cigiért jöttek.Olyan büdös bagószaguk volt... és akkor én nem vettem meg .Hát ezt valaki/mi odairányította, hogy vegyem észre és a példájukkal nekem segítsenek - én vallom, hogy minden ember tanító, ki így ki úgy. Vallásos nem vagyok de valami felsőbb összerendező erőben hiszek.

Különösebb módszerem nem volt, ja viszont elkezdtem üveget festeni. Pepecs munka, de kikapcsol és odakoncentrálok.

2012. nov. 2. 17:20
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/11 A kérdező kommentje:
Köszönöm szépen!
2012. nov. 2. 17:35
 9/11 anonim ***** válasza:

Kérdező! A 4. hozzászólásod kedves számomra. :) 20 éves vagyok, és a mai napig előfordul, hogy reggel úgy ébredek, hogy szopom a bal hüvelykujjam.. :D Lehet nevetni. :))

SŐT! Ha ki vagyok borulva, vagy nagyon fáradt vagyok, akkor így esik jól elaludni, hogy szopom az ujjam. :D Függő vagyok.

Amúgy én 13 évesen kezdtem dohányozni, most tettem le másfél hónapja. Eszembe sem jut, hogy rágyújtsak. Olvasd el Allen Carr könyvét, nekem ez segített, nagyon jó! :)

2012. nov. 8. 09:23
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/11 anonim ***** válasza:

Mennyire durva, hogy én is az ujjszopást akartam példának felhozni :D


A lényeg, hogy szerintem a lelki része örökre benned marad. Egy idő múlva az embernek már nem lesz spontán késztetése, de amikor visszaemlékszel majd akár 20 év múlva is a dohányzásra egy adott helyzetben, azt fogod érezni, hogy igenis újra jól esne elszívni egy szálat. Ezzel együtt kell élni, de nem fogja semmiképp tönkretenni a mindennapjaidat, csak ott lappang majd. Itt jön a képbe az ujjszopás. Én gyerekkoromban szoptam az ujjam, világosan emlékszem, hogy 2. osztályos általános iskolás koromig, de akkor már persze csak este, amikor elaltattak. Aztán megfenyegettek valami hülye következménnyel és azonnal abbahagytam, mert megijedtem. Most már 28 vagyok, de pár éve visszaemlékeztem erre, mennyire jó dolog volt, megnyugtatott és újra a számba vettem az ujjam és most kapaszkodjatok meg, nagyon jó érzés volt. Újra azt a nyugalmat, biztonságérzetet éreztem mint kisgyerekként. Ezek a dolgok (sajnos) borzasztó mélyen bevésődnek, sose lehet elfelejteni igazán. Nyilván ez most nem azt jelenti, hogy 28 évesen újra elkezdek "cumizni" (szépen is néznék ki :DD), de érdekes pszichológiai önkísérlet volt. Mit tegyél? Régi a kérdés, remélem azóta nem szoktál vissza. A lényeg, hogy soha többé ne gyújts rá, semmilyen körülmények közt, mert azonnal visszaszoksz. Az agyadban azonnal aktívvá válnak újra azok a jutalomérzetért felelős receptorok, amik miatt a cigizést kellemes élményként éled meg. Tök mindegy, hogy 1 év vagy 40 év után gyújtasz rá újra. Ezt régen leszokott ismerőseim is megerősítették.

2013. nov. 12. 00:08
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!